Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-02 / 22. szám

állami beolvasztásával s ezen kívül a tanárok és a fenntartók évi járulékával), protestáns iskoláink nem fognak bemenni az állami nyugdíj-intézetbe. Mert a hol van a mi kincsünk, ott van a szívünk, s ha ennyibe kerül tanáraink tisztességes nyugdíja az államnál: akkor mindenesetre bölcsebb dolog lesz, ha az egyház magamagának hozza meg ezt a nagy áldozatot. Ismételjük, hogy mi nagy érdeklődéssel várjuk a fontos ügy további fejlődését és bízunk a miniszter jóakaratában és erős méltányosági érzetében. Feltétlen helyesléssel fogadjuk a miniszternek a kisdedóvás törvényes rendezésére tett igéretét. Minden épület szilárdsága legnagyobbrészt attól függ, hogy elég biztos-e, hogy elég mélyen van-e a talajba fektetve: a nevelés alapja pedig a kisdedek nevelése. A kisdedóvás ügyével a törvényhozás eddig aránylag igen keveset foglalkozott, pedig ez mint az oktatási, nevelési, közegészségi és igen nagy fontosságú nemzeti érdekeknek gócpontja mindig kiváló gondot és figyelmet érdemel. Jobb és nagyobb succrescentiát kell nevelnünk, hogy egyszer számosabbak és jobbak legyünk, s azért már a kisdedeket gondozás alá kell vennünk. A célt azonban csak ugy fogjuk elérni, ha a társadalom, a községek és egyesek tevékenységének tág tért nyitva, az állam a maga részéről megszabja törvényben azt, a mit a jelzett célok biztosítása végett szükségesnek tart és másrészt financiális erejével pótolja azt, a mi társadalom s egyesek erejét túlhaladja. De nyugtalanságot és aggodalmat kelt bennünk a miniszter két intézkedése, melyek mind tanügyi, mind speciális protestáns szempontból helytelenek, sőt sérelmesek. A budai finevelőinternatust (alias Rudolíinum) és a német nyelvi rendeletet értjük. A Rudolíinum azon eszméjét, hogy arisztokráciánknak magyar földön, magyar szellemben nevelő-intézete legyen, mely ellensúlyozza a Theresianum osztrák nevelését, elvben helyeseljük. A magyar földet és viszonyokat jobb talajnak ismerjük a nemzeti nevelésre, mint az osztrák Bécset vagy az ultramontán Kalksburgot. De azt helytelennek tartjuk, hogy a tervezett főrangú finevelő intézetet a tanulmányi alapból kath. jelleggel akarják fölállítani s ez által bennünket protestánsokat többszörösen megrövidítenek. Először is prejudikálnak a tanulmányi alap kérdéses jogi természetének, midőn világosan kikötik, hogy az intézet kath. jellegű legyen, mert ez által ujabb adalékot szolgáltatnak az alapok katholikus voltára, s e tekintetben az elfogadott, jogfenntartó határozati javaslat semmit se fog érni. Azután az a határozott katholikus szellemű intézet, még ha oly világosan kikötik is. hogy prot. növendéket is fölvehet: vájjon javára fog-e válni a protestáns hittudatnak, fogja-e nem hogy erősíteni, de bárcsak tisztességes türelemben részesíteni a prot. vallás-erkölcsi szellemet és törekvéseket ?! Rosszul ismeri a katholicis. nevelési praxisát és jelenlegi oííensív irányát, a ki ezt hinni merészeli!... Az lesz még aztán szép, ha a protestáns vallású ifjúság vallásoktatásáról azoknak a prot. egyházaknak kell majd gondoskodni, melyeknek se teste, se lelke egy csöppet se kiván abból a pápista intézményből ! Kiss Albert kérdésére a miniszter kilátásba helyezte, hogy hírhedt németnyelvi rendeletét nemcsak vissza nem vonja, de sőt az autonom középiskoláknak is meg fogja küldeni, hogy lehetőlég tekintetbe vegyék. Az a famosus rendelet sokfélekép volt kommentálva és nagy vehementiával tágyalva mind a politikai és tanügyi, mind az egyházi körökben. Sine ira et studio tekintve, a rendelet cardója egyfelől ez : tanítási nyelvvé akarja-e tenni a miniszter a németet vagy nem ? Ha igen, akkor a rendelet törvénybe ütköző, sérelmes és végre nem hajtható ; nemcsak protestáns, de hazafias érzületünk is határozott vétót kiált ellene. Ha nem akarja tanítási nyelvvé tenni, akkor a sensatiós rendeletnek megtompul sérelmes éle, megszűnik izgató jellege s az egész intézkedés egyszerű tanügyi adminisztratív kérdéssé válik, s ide zsugorodik össze: a németnyelv tanítása nem elég sikeres, rajta kell hát lennünk, hogy sikeresebbé tétessék, a mi egyszerű didaktikai kérdés. A rendelet másik oldala pedig ez: milyen formában terjesztetik a protestáns iskolai hatóságok elé ? Ha törvényben foglalt prot. iskolajogunk sérelme nélkül kiván javítani a németnyelvnek kétségkívül nem elégé sikeres tanításán ; nekünk semmi okunk sincs e helyes intentiotól megvonni egyenes támogatásunkat. Prot. ember nem idegenkedik tanügye fejlesztesétől. De ha a rendeletnek különben helyes intentiója sérelmes vagy akárcsak aggodalmat keltő formában kerülne hatóságaink zöld asztalára : el lehet készülve a közoktatásügy állami vezetése, hogy a protestánsok hozzájárulása a sérelmes intézkedéshez nem fog bekövetkezni, sőt határozott protestacióval fogják azt fogadni. De viszont azt is merjük állítani, hogy világos formulázása a rendeletnek, tiszta motivatioja az elérendő célnak és törvényes formába öntése a módozatnak: sokat fognak segíteni az össze-vissza kuszált kérdés tisztázásán és békés megoldásán. Reméljük, hogy a miniszter ismert egyenessége, férfias nyíltsága és