Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-05-26 / 21. szám
emberei időpontra nézve a következő jóslatot mondta : A) «a compromissum, miután a kath. hiten levő szabadelvűek lelkiismeretét azzal lecsendesítette, hogy a fenforgó kérdésre nézVe sem liberális, sem illiberalis szempontok nem hozhatók kapcsolatba)); miután aprót, vallású szabadelvűeket azzal megtérítette, hogy «minden kerülendő, a mi bármely felekezeti rokonszenvre, vagy ellenszenvre lehetne magyarázható)) : azzal, hogy a második Rudolfium felállítását «a pénzügyi helyzettől tette függővé» a görög hitű szabadelvűeket akarta megnyerni, az intézet felállítását elhalasztván — ad graecas calendas.w B) «Es a mözesvallású szabadelvűek?)) AJ «Ezek a második Rudolfinum felállítására nem is — számítanak.)) B) «A ker. hitű szabadelvűek tehát.. ..» AJ «Hisznek és boldogulnak.)) Középvasi. ISKOLAÜGY. Kovács Albert orsz. képviselő jelentése a képviselőház közoktatásügyi bizottságához a tanítói nyugdíj-intézetről. Tisztelt bizottság ! Minthogy a miniszteri jelentésnek oly részlete adatott át nekem jelentéstétel végett, a mely csupa számokból áll, s minthogy ennélfogva jelentésem is csak számokat és számcombinátiókat foglalhat magában : szükségesnek tartottam azt Írásba foglalva terjeszteni a t. bizottság elé. A tanítói nyugdíjintézetet, rövidség okáért nevezzük csak így, alapította az 1875-iki 32-ik törvénycikk. Az intézetbe jogosítva volt belépni minden nyilvános népoktatási tanintézetnél alkalmazott tanító; de a belépésre kötelezve csak azon elemi, felsőbb nép- és polgári iskolai tanítók voltak, a kik 1875-ben életöknek 5 5—ik évét még be nem töltötték. Ugy látszik a miniszteri jelentésből, hogy a nem kötelezettek, a részökre megszabott nagyon súlyos, mondhatni szívtelen feltételek miatt (38. és 41. §.) felette kevesen léptek be. A jelentés szerint 1887 végén volt Magyarországban 24,795 tanítói állomás, melyből 6,633 nem volt az intézetnek díjköteles tagja; tehát a díjköteles tagok száma volt 18,162. Ennyi után fizettek az iskola fen tartó testületek egyenkint 12 forintot; azonban a tanítók közül csak 14,062 volt beirva a tagok közé, s tehát 4,100 nem volt beirVa. Nem lehetetlen, hogy e nagy számban a belépésre nem kötelezett öregeken, a 21 évet még be nem töltött fiatalokon és az üresedésben levő állomásokon kívül még kellőleg számba nem vett és be nem sorozott díjkötelesek is foglaltatnak. Az intézet tőke-vagyona volt 1886 végén 5.697,047 írt 50 kr., 1887 végén 6.223,749 frt 35 kr., tehát az egy évi tőke növekedés tett 526. ezer 701 frt 85 krt. Úgyde a tőkéből csak 5.333,501 frt 50 kr. a tényleg befizetett pénz; ellenben 1.025,179 frt 45 kr. hátralék követelésben van. (Tekintetbeveendő itt, hogy 134,931 frt 60 kr. terhelő hatralék is volt). Nem tudom, vájjon a hátralékok e feltűnő nagy tömege egészen a fizetni kötelesek hanyagságának rovására irható-e ? -de bizonyos, hogy e pontnál a végrehajtás erélyességét magoknak a tanítóknak érdeke kívánja; mert hiszen e hátralékokat előbb-utóbb be kell fizetniök, legkésőbb akkor, mikor árva családjok a n)ugdijt igénybe akarja venni, s így a hátralékok felhalmozódása a szegény tanítókra nézve nagy anyagi romlásnak a magvát rejti magában. Az intézet folyó jövedelme volt 1887-ben: 1. Tiszta kamatból 264,219 frt 02 kr. 2. A községek 18,162 állomás után fizettek . 217,943 » — » 3. 14,092 tanító fizetett 78,367 » 50 » 4. Községek és tanítók egyszer-mindenkorra fizettek 3 755 » 84 » 5. Nyugdíj-többlet után fizettetett .... 3,72 ° * — » 6. Községek a nyert államsegély után a törvény 34. §-a értelmében 3%-o t fizettek . 4,279 » 95Va * 7. Vegyes bevételek (késedelmi kamatok, bírságok, könyvecskékért) (Jel. 37. 1.). . . I9>379 » 67V2 » 8. Az államsegélyből 150,000 » — > összesen: 741,664 frt 99 kr. Folyó kiadása volt: 1. Kezelési költségekre 27,307 frt 75V2 k r -2. Nyugdíj célokra . 187,655 > 38 > Összesen: 214,963 frt l3Va kr. Tehát a vagyon szaporodás, mint fennebb mondatott 526,701 frt 85V2 kr. Az előadottakból kitűnik, hogy az intézet évi rendes folyó jövedelmének csak 28714 percentjét költi el, s több mint 7r%-át tőkésíti, sőt már a tiszta kamat jövedelmének is csak a 4 /a -ét költi el. Ugy véltem — t. bizottság — hogy nem lépem át megbízatásom hatarát — mert hiszen az orsz. képviselő megbízatása mindig határtalan, ha e körülményt is észrevételeim körébe vonom, habár ezzel észrevételeim nemcsak a miniszteri jelentést, hanem magat a nyugdíj törvényt fogják érinteni; de a tisztelt bizottság szíves türelmét a lehetséges rövidséggel fogom meghálálni. Azonban a t. bizottságnak foglalkoznia kell e törvénynyel, mert köztudomású dolog, hogy mióta ez megalkottatott, az általa közvetlenül érdekelt tanítók kifogyhatatlanok a panaszból; kérelmeikkel állandókig ostromolják a közoktatási kormányt és a képviselőházat; és én is, mióta a hírlapokból tudomásra jutott, hogy e nyugdíj ügyről a t. bizottságnak jelentést kell tennem, a memorandumok, s nyilt- és magánlevelek egész halmazával tiszteltettem meg, melyeket egytől-egyig gondosan elolvastam, s belőlök sok tájékozást merítettem. Kétségtelen — t. bizottság — hogy az intézet egész pénzügyi kezelése megfelel az 1875-iki 32. tc. intézkedéseinek, s e nagymérvű tőkésítés is, az utókor javára, de a jelen nemzedéknek a szükségesnél nagyobb megterheltetésével, a törvényen alapszik; tehát észrevételeim nem panaszok senki ellenében. Közvetlen öszszeköttetésben és barátságban állottam ezen nyugdíj-intézet tervezőjével, a korán elhalt Molnár Aladárral, s tudom, hogy ezen intézetet nem valami nagyszabású kiszámításokra alapította, hanem csak az egyszerű practicus jóakarat volt a vezetője. Azért e tény semmit se von le az ő érdeméből, mert az intézet néhány milliót érő vagyonával megvan, s azt könnyebb lesz most nekünk megkorrigálni, mint neki volt megalapítani. Számos, talán a százat meghaladó hasonló intézetet látott ő a kálvinista egyházban, melyek mind csak ily alapon jöttek létre, de azért áldásosán működnek. Ezen egyházi kis penziós intézetek mindegyike fentartja alapszabályaiban azt a ruganyosságot, hogy ha elszámította volna magát, kikorrigálhassa a kifizetéseknek akár az emelésével, akár a leszállításával. De ezen országos nagy intézetnél a leszálló korrekciót már előre kizártnak kellett tekinteni; s azért tehát az érdemes alapító oly erősen megfundálta, hogy ez a szükség elő ne állhasson; de azután előállott a túlvitt tőkegyűjtés ténye.
