Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-12 / 19. szám

ki- és visszavitele nehézségekbe ütközik; részint meg azért, mivel felhalmazott teendői, s hivatalos elfoglaltatásai által túlterhelve van: lemond, egyszersmind indítványozza, hogy az egyházmegyei könyvtár, az egyházmegye területen három helyen állíttassák fel. Indítványa helyesléssel találkozván : a könyvtári könyveknek három részre osztására bizottság jelöltetett s az őszön tartandó egyházmegyei gyűlés fogja kijelölni azon helyeket, hol a könyvtár felállítandó lessz. Á tanítói gyámintézet alapszabályai felebbezése és napi rendről levétele körül forgó pro et contra nyilatkozatok élesek valának s annak bővebb elbírálása, ki egyenlítése, a legközelebb tartatni szándokolt tanítói értekezletnek hagyatott fenn. A Krassó vidéki lelkészi kör nevében Soltész János ombodi lelkész, lelkész-özvegyi és árvaház létrejöhetésének pártolására hívja fel ezen egyházmengyét, mely is tudomásul vétetett. Ezek valának átalában a gyűlésnek tárgyai, s mondhatni, hogy eltekintve a tanítói gyámintézet alapszabályai felebbezése vagy napirendről levétele körül kifejlett véleményektől higgadtan, s a gyüiés méltóságát nem sértőn folytak a tárgyalások. Végül megemlítem azt, hogy az ülés első napjának délutánján lelkész-értekezletet tartottunk, melyen Csiky Lajos tanár ur tartotta meg érdekes és mind végig nagy figyelemmel hallgatott felolvasását isteni-tiszteletünk reformálásáról. Fülesden, 1889. ápril 28-án. Filep István, ev. ref. leik. IRODALOM. ** Világtörténelem a polgári fiú-iskolák számára. Irta Kozma Gyula polgáriskolai igazgató. Egy oly világtörténelmi iskolai kézikönyv irását kisérlette meg a szerző az előttünk levő műben, a mely ne csupán a háborúk krónikája s csak az emlékező tehetséget terhelő unalmas, lelketlen számadatok halmaza legyen, hanem igyekezett megeleveníteni a multat a maga életteljességében, társadalmi és családi viszonyaival, vallásos nézeteivel, irodalmi és művészeti törekvéseivel. Kereste az események viszonyok okait és következményeit; vagy más szóval míg egyfelől oknyomozó világtörténetet akart irni, addig másfelől művelődés történetet is irt. Tárgyalását a történelem előtti kortól kezdi s egészen a legutóbbi orosztörök háborúig, a berlini kongressusig vezeti le. A szokott ó—, közép-, és újkor hármas felosztást megtartva mindenikben aztán kisebb szakaszokat vesz fel eléggé találó, szemléltető és az események fejlődését élénken feltüntető beosztással, bár nem mindenütt sikerül a főbb eseményeket az egyes főbb szakaszok alá besorozni s kénytelen a rendszert megzavaró alszakaszokat s alcímeket felvenni, úgy hogy épen erre tekintettel, még talán az obskuritás vádjának is kitétetve, a régi korszakos beosztást tartanok részünkről jobbnak, ezzel áttekinthetőbb és egységesebb benyomást nyer a növendék az eseményekről és művelődés történeti viszonyokról; mert vagy az egyes uralkodó, praedomináló események vagy eszmék körül csoportosítjuk a többieket, vagy pedig korszakokra osztjuk a roppant anyagot, hogy az könnyebben feldolgozható legyen; egy harmadik mód nem lehető. Pl. az előttünk levő mű szerzője is tudja, hogy a középkorban alig hogy konsolidálódtak az európai államok, megkezdődik az investitura harc, a pápaságnak a világi uralom ellen való küzdelme s e röviden investitura harcnak nevezhető küzdelem e kor uralkodó, mozgató eseménye. Már most szerző a közép kor második szakaszának I. címéül fel is irja. «A császárság és a pápaság küzdelme» s jellemzi is e korszakot és nem szól egyébbről, mint a IV-ik Henrik és VII. Gergely között fennforgott összeütközésről ; hát másutt nem folyt ez a küzdelem s illetve nem lehetett volna e körül csoportosítni az eseményeket? S ha ez utóbbit tette volna szerző, nem lett volna kénytelen ő is a régi világtörténetek mozaikszerűen összerakosgató módszeréhez folyamodni s ily általános címeket használni : «Európa főbb államai e korban», «Nyugat- Európa országai)) «Magyarország» stb. E küzdelem körül csoportosíthatta volna a keresztes hadjáratokat is, mert hisz ezek is mik voltak egyebek, ha nem a pápaságnak hódító háborúi? Az Exarchátushoz gyarmat kellett volna, s hogy a nagy birodalommal a császársággal egyenragú lett volna e világ szerint is. Vagy pl. ritkított betűkkel szedettet alcímül felírja : «A reformacio terjedése és megszilárdulása Angolországban» s ez alatt tárgyalja : Magyarország a reformáció korában. Zrinyi Miklós, Bocskay István stb. Az újkor két első fő szakaszának beosztásával jó nyomon jár s helyes történeti felfogást árul el; de már a III. szakaszt «a forradalmak karának)) mondani csak így minden szó nélkül nem lehet; sokkal inkább a szabad eszmék és egyéni jogok érvényesítésének, mint a forradalomnak kora volt ez 1789-től maig. A forradalom nem tiszteletreméltó, de igenis az a szabadelvű eszmékért és az egyéni jogok érvényesítéseért folytatott küzdelem és ezt kell az ifjúságnak lelkébe oltani, nem pedig azt, hogy ez az egész kor rebellis kor volt. A szerzőnek van történeti érzéke; de mint iskolai kézikönyv irónak nincs kellő fegyelmezettsége arra, hogy ne minden apró részletet mondjon el, ha sokszor csak futólag vagy csak zárjelben is, miket, ha a tanár mind meg akarna magyarázni, egy tiz akkora studium lenne e munkából, mint a mekkora most, pedig így is 290 lap (bár ebből sok elesik az illustratiókkal). Az egyes korokat elég jól jellemzi, viszonyaikról legtöbbnyire hű képet ad; de tömörségével sok tárgyi magyarázatot igényel, sok előismeretet feltételez s nem egyszer még szómagyarázatot is tesz szükségessé. Bár elég tárgyilagos a dolgok megítélésében, a reformációt mégis egyházszakadásnak mondja (215. I.) A tárgyi hibák közül is van néhány feltűnőbb. Szerző szerint Mózes a tíz parancsolatnak a Sinai hegyen történt kihirdetése után meghalt (18. 1.); továbbá, hogy a zsidók ősei Egyptomból vándoroltak be Palesztina földjére s a következő mondatban már azt mondja, hogy Ábrahám volt ősatyjuk, ki Khaldeából költözött be. Hogy rímlik ez össze?! A levitákat 13-dik törzsnek mondja. Fogalma sincs arról, hogy kik voltak azok a birák, mikor azt irja: ((Kezdetben a népet birák kormányozták.)) Nem áll, hogy a zsidók «az iparhoz és kereskedelemhez nem értettek)) (19. 1.) hiszen Salamon alatt hajóik Tarsisba és Ofirba jártak el. A bibliáról pedig mai időben miként beszélhet valaki ily rettenetes felületességgel, hogy a zsidók ((történelmi iratai (sic!) között legkiválóbb a biblia, melynek egy része magától Mózestól ered, a többi része pedig a bíráktól és az első királyoktól)) (19. 1.) Mégis csak sok ekkora járatlanság, ha laikus is valaki! S ha ő tanár ember létére ilyet mond, akkor nincs joga az erkölcsbíró székébe ülni s a mai kort anyagiassággal s vallástalansággal vádolni. (289. 1.) Aztán micsoda meghatározása ez a törtenelemnek: «Á történelem a mult idők eseményeit, a népek és nemzetek igaz történetét adja elő» (2. 1.)! Mit gyötri a