Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-12 / 19. szám

Két száz-évi ünnepély. (Dapsy László lapjából, a „Magyar Föld^-böl.) Az egyik az amerikai Egyesült-Államokban a nagy Unió alakulásának százéves ünnepélye, az u. n. Washington-ünnepély. A másik Európában a nagy francia forradalom száz éves emlékére, az u. n. kiállítás ünnepélye. Oly közel állott egymáshoz ioo évvel ezelőtt e két nagy esemény, az egyik ápril 30-án, a másik május 5-én, s oly közel állanak ezeknek százéves ünnepélyei is egymáshoz, és mégis mily óriás különbség a kettő között 1 Az egyik egy nagy, még mindig folyvást, sőt éppen r, legutóbbi évtized alatt bámulatos rohamossággal fejlődő nép ünnepélye; a másik egy, azóta folyvást, s épp a legutóbbi évtized alatt rohamosan hanyatló nép ünnepélye. Az egyikben, melynek száz év előtt alig 3 milliónyi népessége mostanig már 61 millióra emelkedett, akadályozni óhajtják a népességnek bevándorlás utján való rohamos szaporodását; a másikban, melynek népessége már száz évvel ezelőtt tízszerte annyi volt, mint az amerikai Unióé, de amelynek népessége ma alig o-6 része azénak: a lakosság a departementok legnagyobb részében folyvást apad, a születések száma kevesbedik, és pedig kivált a törvényes születéseké a törvénytelen szüietésüekével szemben, s a népesség apadását a kivándorlás akadályozása által is mérsékelni akarják. Az egyiknek, mely száz évvel ezelőtt, mint szegény gyarmatállam egyetlen hadihajóval sem rendelkezett, ma az egész világra kiterjedő hatalmas tengeri kereskedelme van ; a másik pedig folyvást veszti tengerentúli gyarmatait, és kereskedelme évről-évre hanyatló irányt mutat. Az egyik, melynek száz évvel ezelőtt Európa egyik államának kormánya parancsolt, most figyelmezteti az összes európai kormányokat, hogy nem fogná tűrni, ha az amerikai continensen valamely európai állam protectoratusa alatt vállalatok keletkeznének; a másiknak pedig, melynek diadalmas seregei száz évvel ezelőtt remegni tanították Európát, most kiállítási ünnepélyétől is visszavonulnak az európai hatalmak képviselői, mintegy éreztetni akarva vele, hogy milyen kevésre becsülik. Mi lehet ez óriás, az ember lelkét csakugyan megrendítő változásnak és különbségnek az oka ? Az egyiknek, az amerikai Uniónak, alapitója a nagy Washington György, saját erejében való bizakodás helyett csak a mindenható Isten segítségében bizva, vállalkozott nagy munkájára, s mai utóda is csak az ő példájára hivatkozik. A másiknak, a nagy francia forradalom alapitóinak alapelve volt detronizálni az Istent s helyébe az emberi észt ültetni, s mai utódaik is csak ez őseikre hivatkoznak. Azok ott a nagy tengeren túl, mindig érezték saját jó igyekezetükhöz még az Isten segítségének is szükségét ; ezek itt, a- nagy tengeren innen, elégnek tartják a boldoguláshoz csupán saját eszöket, azt az emberi észt, melyet minden kiveszésnek indult nép istenként szokott imádni. Vakok vagyunk-e, hogy a történelem e valóban megrendítő' nagyságú két példájából sem tanulunk, és még" mindig hisz szűk azt, hogy virágzó egészséges emberi társadalmat s ennek segélyével nagy népet s nagy államot lehet alkotni anélkül is, hogy ugyanazon egyszerű, valódi keresztyén szellem hassa át a társadalom minden rétegét, melylyel a nagy Unió alapitói leborulva az Isten segélyét kérték az Unió proclamálása előtt ?.... És még mindig nem hiszszük, hogy ugyanazon korlátolt látkörü pogány szellemnek, melylyel a nagy francia forradalom hősei küzdöttek az emberiségnek különben legnemesebb érdekeiért: utoljára is mindig csak a pogányok elpusztulása szokott eredménye lenni ? Nem vak véletlenség az, hogy az emberiségnek sok ezer éves léte dacára, a világuralmat a mindössze is alig 18 százados keresztyénség, s ezek között főleg éppen a Krisztusnak legtermészethűbb követői, a protestánsok kapták kezökbe 1 S nem vak véletlenség az, hogy a csak saját bölcsességöket, saját találmányaikat imádó pogányszellemű népek, még ha külső formailag a keresztyénséghez látszanak is tartozni: egymásután pusztulnak a föld szinéről! A példa előttünk van, választhatunk a két sors között! KÖNYVISMERTETÉS. A kassai helvét hitv. egyház megalakulásának története. Irta Paikoss Endre, abauj-beszteri ev. ref. lelkész. Sárospatak. 1889. f8° 12J lap.) Ára 80 kr. A tiszta jövedelem az abauji ev. ref. egyházmegye gyámintézetéé. Jelen derék munkának szerzője, egyik legszegényebb egyházunk ifjú lelkésztanitója, dicséretreméltó s számottevő szolgálatot tett egyháztörténelmi irodalmunknak, midőn a kassai helvét hitvallású egyház megalakulásának történetét, jó részben Kassa város levéltárából szerzett j- még eddig kiadatlan okmányok alapján megirta s a kezünk alatti füzetben közrebocsátotta. Sok tekintetben méltánylandó és követendő például szolgálhat e monográfia létrejötte, különösen az ifjú lelkészi nemzedék számára. íme Paikoss Endre, a kápláni szép évet vagy éveket arra használta fel, hogv folytonosan okmányokat gyűjtött és másolt, midőn pedig egy igenigen szerényül dijazott lelkésztanitóságnak sokféle és terhes teendői szakadtak a nyakába, hozzá fog művének sajtó alá készítéséhez és ki is adja azt. Oh vajha mindazon ifjú segédlelkészek és lelkészek, kiknek kezeügyében gazdag kincseket rejtő könyv- és levéltárak vannak, mindannyian követnék Paikoss nemes példaadását 1 A jószátidék és a szorgalom azonban még magában nem elég ; bizonyos fokú történelmi s különösen latin nyelvi előképzettség kell ahhoz, hogy valaki a régi okmányokat és leveleket helyesen olvasni, jól lemásolni és kellőleg lefordítani hídja. Ha e képesség valakinél nincs meg, mindaddig, míg ezt meg nem szerzi, ne lépjen munkájával a nyilvánosság elé, bármint ösztönözze is az ifjú embernél oly könnyen megbocsátható irói viszketeg, mert különben oly tragicomicus bukdácsolásokat visz végbe a latin gramatica és syntactica, valamint a józan értelmezésnek és helyes fordításnak máskülönben sima mezején, hogy minden igyekezete és jószándéka kárba vész. Jónak láttam ezt itt elmondani, de nem Paikossra, hanem másokra vonatkozólag. Nomina sunt odiosa. Paikossnak aránylag nem sok latin okmánynyal volt dolga, (inkább magyar nyelvűekkel) de ugy látom, hogy a latin nyelvű okmányokat is elég jól tudja olvasni és meg is érti. Kisebb hibák ugyan (melyek részben sajtóhibák is lehetnek) fordulnak elő művében, (a 41. 42. 56. 64. 72. 94. 104. 115. lapokon) de nagyobbat csakis egyet találtam, melyet ezennel felemlítek. A 101. lapon, Gyöngyösi Pálról azt mondja hogy „doctor theologiae