Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-05-05 / 18. szám
Harminckettedik évfolyam. 18. sz. Budapest, 1889. május 5. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. TARTALOM: Vezércikk. Dunántúli specialitások. A sorkáplánság. Gregarius. — Iskolaügy. Pótutasítás a látogatás és főfelügyelet gyakorlása iránt a ref. középiskolákban. — Tárca. L. W. E. Rauwenhoff. Szalay Károly. Az emberöltők vándorlása az öröklétbe. Költemény. Hegedűs István. — B el föld. A felső-fzabolcsi egyházmegye közgyűlése. Andrássy Kálmán. A mármaros-ugocsai egyházmegye közgyűlése. Biki Ferenc. Észrevételek. Rácz Géza. — K ii 1 f ö 1 d. Ritschl Albert emlékezete Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Különfélék. — Adakozás. — Pályázatok. SZERKESZTÓ-és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Szentkirályi-utca 39. sz. III. em. Dunántúli specialitások. A sorkáplánság. A dunántúli ev. ref. egyházkerületben gyakorlatban levő «sorkáplánság» intézménye — tudtommal — más egyházkerületben nincs érvényben s talán e b. lap olvasói előtt is nagy részben ismeretlen. Egyfelől ez, másfelől pedig mivel egyik egyházi lapunkban illetékes helyről indítvány is tétetett ez intézmény megszüntetése tárgyában, e két körülmény indított arra, hogy ez intézményt az olvasókkal megismertessem, s egyúttal az indítványhoz is hozzászóljak, illetve észrevételeimet a sorkáplánságra vonatkozólag e helyen megtegyem. Hogy a «sorkáplánság» mikor kezdődött, azt biztosan megállapítani nem tudom, de eredete mindenesetre a régebbi patriarchalisabb világba vihető vissza; s bármikor keletkezett, annyi bizonyos, hogy a túlságba vitt «tractualis rendszer» talajából nőtt ki. Az egyházmegyék a lelkész-változások s a káplánok alkalmazása, elhelyezése ügyében — teljesen függetlenül a püspöktől és kerülettől — körülvették magokat a particularismus chinai falával. Lényege aban áll, hogy a IV. évi theologiai cursus elvégzése után a lelkészjelölt folyamodott saját egyházmegyéjéhez, hogy vegye fel tőle a vizsgát„kebelezze be" s alkalmazza. Ha egyházmegyéjében nem volt szükség káplánba, nem vették fel, legjobb esetben „előjegyeztéks ekkor vagy várnia kellett addig, míg ott káplán-szükség áll be, vagy pedig más egyházmegyéhez nyújtott be hasonló kérvényt. Ha ott sem volt szükség káplánra : várnia kellett esetleg évekig, a mikor egyszer tudatták vele, hogy a vizsga „felvétetik tőle". Az ,,egyházmegyei cemura" (kápláni vizsga) az egyházmegyei gyűlés alkalmával történt, a megbízott egyházmegyebeli lelkészek, úgynevezett „egyházmegyei kérdi:ökök" előtt s ennek díja némely egyházmegyében 35—40 frtra, a kápláni évi fizetés pedig 21 frtra rúgott. A vizsga sikeres letétele után az esperes „exmittálta" a jelöltet a közgyűlés színe előtt, ugyanekkor az egyházmegyébe „bekebeleztetett" és ,,sorrendje megállapíttatotta mi annyit jelent, hogy ,,utolsó káplán"-r\dk hivatalosan elismertetetett ; ha azelőtt 5 káplán volt a tractusban, ő beosztatott hatodiknak, tekintet nélkül arra, hogy jeles vagy elég eredménynyel vizsgázott-e s volt-e külföldi egyetemen, vagy nem. A „bekebelezés" sokak előtt csak formalitásnak látszik, pedig ez a legfontosabb dolog a káplánra nézve ; ennek megtörténte után nagy kő esik le az ő szívéről, a jövő sorsa felőli aggodalom és kételkedés, mintegy varázsütésre, eltűnik lelkéből s helyet ad annak a mélységes nyugalomnak és béketűrésnek, mely zúgolódás nélkül várja éveken át, mint lesz a hatodik káplánból ötödik, negyedik, harmadik, második és utoljára . .. első, a mikor minden kétséget kizárólag pappá lesz, pappá lesz azon legrosszabb esetben is, ha nem akarnák megválasztani, sőt pappá kell lennie, ha akarja, ha nem. Az „első káplánki néha 2 évig, néha 8—10 évig káplánkodott, kérvényt nyújt be egyházmegyéjéhez, hogy őt „egyházkerületi vizsgára (papi vizsga) ajánljas ez, ha van üresedés a tractusban, ajánlja a kerületre, ha nincs üresedés, nem ajánlja s várnia kell a jövő kerületi gyűlésig. A vizsga a kerületi gyűlés alkalmával történik a részben lelkészekből, részben theol. tanárokból alakult vizsgáló-bizottság előtt; sikeres vizsga után a jelölt „oklevelet" kap s még a kerületi gyűlés jdeje alatt „felszenteltetik1 £ . A dunántúli kerületben a felszentelt első káplán" egy sajátságos átmeneti alak a káplán és a rendes pap között. O már csak félig káplán, egyik lába a parochiájában van. A megüresült IV. osztályú egyház készen várja őt s ő nyugodtan, édes megelégedéssel várja (nem reméli mint más káplánok, hanem várja) megválasztatását, mert a káplánok közül csak neki van joga pályázni. Más kerületekben a káplán pappá választás után óhajtozik, Dunántúl a vágyak netovábbja az „első káplánság; a megválasztatás? az magától értetődik. A jog azonban kötelességgel jár együtt. Ha IV. oszt. egy-, ház üresedek meg s a rendes lelkészek közül nincs pályázó : az első káplánnak hivatalból kell pályáznia s természetesen a lelkészi állomást elfogadnia, mert ellenkező esetben kápláni jogát elveszíti s utolsó káplánná lesz, a mint ez egy alkalommal — nem rég — meg is történt. A «sorkáplánság» védelmezői nem tudnak ez intézmény mellett felhozni más okot, mint a miből kétségkívül kiindult t. i. a humanitárius szempontot. «Ne tegyünk ki senkit az örökös káplánság veszedelmének)) — gondolhatta magában a sorkáplánság eszméjének felfedezője, — ((juttassunk Péternek úgy, mint Pálnak egyaránt a szerencséből, csináljunk sorrendet ! S megszületett a sorrend. És megvallom, ez elvet magát, a humanitást csak
