Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-28 / 17. szám

megtartása mellett a jezsuitarend tagjai közé vétette föl magát, s hogy Claver, Bergmann, Rodriguez s egyéb jezsuita páterek legközelebb kanonizáltattak, s a római mennyei hierarchiába fölvétettek. Hogy a csalhatatlan pontifexnek ilyen kanonizálásai a Pascal, napjainkban pedig Döllinger által föltüntetett jezsuita morálnak közvetett szentesítését is jelentik, azzal kevesen törődnek a szabadelvűbb kath. politikusok közül. Minden jel arra mutat, hogy a jezuitismussal azonosított s ma mát* csaknem azonos pápista katholicismus a maga fejlődésének végső stadiumába lép, a melynek befejező dogmája : a pápa bűntelensége! Csak előre! A mit ma Rómában s az ultramontán táborban vallásnak neveznek, az Jézus szíve, ereklyék, Mária, a lourdesi viz és szobrok, pápai csalhatatlanság, képek stb. tiszteletében és istenítésében nyilvánul. Az ultramontán, azaz a hegyeken túli országban lakozó waldensek közlönyének (II christiomo romano) egyik számában vezércikkezik a chiesa libera valamely jeles tagja az ifjú német császár olaszországi, főleg római látogatásáról, s többi között kiemeli, hogy a Hohenzollernház tagjai az evangyéliomi hitvalláshoz való ragaszkodásuknak s a német reformátiónak és protestantismusnak köszönik nagyságukat. A 2-ik cikk Luthernek, «az evangy, szabadság restaurátorának)) van szentelve s Luther jól sikerült arcképével földíszítve. E cikk irója Luther római tartózkodását beszéli el, mely is e distichonnal végződik: «venditur hic Christus, venduntur dogmata Petri, Ne quoque vendar ego, perfida Roma vale ! S tényleg a pápa, a mint azt a püspöki feliratok ismételten is hirdetik, tarthatatlan helyzetben van, hogy ilyen nyomtatványok szerzőikkel együtt Rómában többé el nem égethetők! így csakugyan «vatikáni» fogságban ül a «tévmentes» pápa az egyház régi «babyloniai» fogsága helyett. Ki és mi fogja őt a fogságból kiszabadítani ? az még a jövő titka. Annyi azonban bizonyos, hogy a megszabadítás órája közeleg, az egyháznak a pápától való megszabadítása! 3. Irodalmi szemle. Jeles egyháztörténeti 1110110-graphia jelent meg legközelebb Nördlingenben Döllinger és Reusch ó-kath. történészek tollából. A mű címe: «A morálviták története a római egyházban a XVI. század óta», mely jeles adatokat nyújt a jezsuita-rend történeti jellemzéséhez s általában a római egyház ujabb történetéhez. E morálvitáknak történeti előadása azért is becses, mivel eredeti, nagyrészben eddig még föl nem használt forrásokon, okiratokon alapul. Döllinger és Reusch két kötetes műve különbözik Pascal ismeretes leveleitől, a melyekben a jezsuita casuistika elfajult erkölcstanát népszerű alakban fejtegette. D. és R. hasonlóan a casuistikus morál elfajulásait tüntetik föl, azonban Pascal leveléinél tárgyilagosabban, messze fölötte állván az egyes pártoknak. Baur e tárgynak ily objectív tárgyalását elejtve a jezsuitamorálról következőleg nyilatkozik : ((Itt az érzelmek oly köznapiasságába s rútságába pillantunk, mely páratlan az emberiség történetében. Bármely pogány naturalista vagy atheista e jezsuita moraltheologusokkal összehasonlítva erkölcsileg tiszta jelenségnek mondható. Ügy Pascal leveleinek népszerű gyakorlati, mint Baur egyháztörténetének erős protestáns polemikai előadása távol áll D. és R. művétől, a melynek egyik kiváló tulajdonsága az objectiv tudománj^os tárgyalás s a forrásoknak szigorú lelkismeretes felhasználása. Érdekesek a műnek a probabilismusról szóló fejtegetései, a melyre nézve az ismeretes Gury a maga compendiumában teljesen nagynevű (?) XVI. és XVII. századbeli elődjeinek nyomdokain halad, s különböző fajainak felfogásában sem tér el azoktól. A szerzők kimutatják, hogy a jezsuiták különbséget tettek egyszerű probabilismus, «biztosabb» vélemény és probabiliorismus között. Az első kedvez a személyi önkénynek (libertati favens) a második a törvénynek (legi favens), míg a probabiliorismus a biztosabb nézetnek a követése, ha mindjárt kevésbbé probabilisnak is mondható, s e különbségekhez igen erős viták fűződtek a jezsuita-rend történetében. A probabilismus feletti több százados vita a római egyházban ma már a múlté, mert a jezsuiták helyesen jegyzik meg: «vitáról szó sem lehet többé, Róma locuta — res finita est.» Liguori Alfonz Mária püspöknek kanonizáltatása 1871-ben jelenti a probabilismusoknak szentesítését a római egyházban, s főleg annak erkölcstanát kimerítően ismertetik a szerzők. S a XIX. század összes pápái ezen laza ethikai elvnek követői és hirdetői. így XIII. Leo pápa 1879-ben azt irja: «Liguori morálja hires az egész világban s a lekismeret bíráinak teljesen biztos normát nyújt.)) S tényleg Liguori morálja manapság legelterjedettebb a róm. egyházban, s ha valaki, mint Ntwman bibornok, tisztesség vagy szégyenérzetből ezt tagadja, két tekintélylyel jön ellentétbe, u. m. az Augustinussal s Aquinói Tamással egy rangra emelt Liguorival, mint csalhatatlan szenttel s a Lanran által ((tévmentes»-nek mondott csalhatatlan pápával. Erre teljes joggal hivatkoznak is Gury Compendiumának legújabb védői, ki majd minden lapon idézi Liguori erkölcstanát. Mondottuk, hogy Liguori kanonizálásaival a jezsuita morálviták a római egyházban jogilag befejeztettek, mi mellett a mult s a jelen között a különbség az, hogy az egykoron megtámadott közönséges probabtlismust ma már maga az egyház is legalizálta s megdönthetetlennek tekinti. így süiyed a római egyház ethikailag is a jezuitismus örvényébe ! Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. Lap- és folyóirat-szemle. A „Sárospataki Lapok" 10—16. számainak tartalma a következő: Az utolsó órában (a lelkészi nyugdíj-és gyám-intézet kérdéséhez) Morvay Ferencztől; a vallás-és közoktatási miniszternek a közoktatás állapotáról szóló XVII. jelentése Buza Jánostól; A kálvini irány fellépése, küzdelme és végleges szervezkedése Kassán Patkós Endrétől; Zahn legújabb egyháztörténete dr. Szlávik Mátyástól. (10. szám.). A konvent figyelmébe Radácsi Györgytől, melyben sürgeti, hogy a domesztika iránt aggódó s részben békételenkedő lelkek megnyugtatása végett, de az igazság érdekében is kívánatos volna egy teljesen részletes kimutatás, a mely feltüntetné azt, hogy mindenik egyházközség mennyivel járul külön-külön lélekszám szerint az egyházi közpénztárhoz, s mennyivel pl. az állami adó arányában. Ki kellene a konventnek mondani, hogy hanyag, gondatlan egyházmegyéket és kerületeket a segély kiosztásánál bizonyos mértékig büntetni fogja, vagyis azokat csupán a befizetett járulékok arányában segélyezi. Felhívja továbbá a konvent figyelmét a tanárok nyugdíjának kérdésére, a felsőoktatás rendezésére, a házassági jog reformálásának sürgetésére, az ének-ügyre stb. Tóth Dániel Apostol József emlékezetét közli s e két cikken kívül Buza János és Paikoss Endre folytatják fentebb jelzett közleményeiket. (1 r. sz.). A 12. számban Görömbei Péter ir: «Károli Gáspár és a magyar prot. martyrok élete» címmel vezércikket. Buza J. folytatja ismertetését, valamint dr. Szlávik M.