Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-13 / 2. szám

ben tanított összes kézi munkák négy csoportra oszthatók : i. az asztalos munkák ; 2. felszerelések, esztergályos és kovács munkák; 3. rajz és mintázó munkák, különös tekintettel az ornamentikára ; könnyebb faragványok ; 4. a népiskolai kézügyességek módszere ; kísérletek és készülékek előállítása. Ez nagyjából a francia népoktatási intézetekben bevezetett kézügyességi tanításnak a terve. (Az 1881. aug. 2. dekretum az anyaiskolák (écoles maternelles) felállításáról). De a mily igaz a példabeszéd, hogy szegény ember szándékát boldog isten birja, ép oly igaz, hogy a határozattól a kivitelig igen hosszú út van. És hogy e tekintetben Franciaországban sem jártak különben, hogy az ige nem vált tökéletesen testté, bizonysága annak a Havreben tartott nemzetközi tanítógyülésen felmerült differenciák. A munka mint nevelő és nemesítő eszköz általános elismerésben részesült; de míg némelyek a kézügyességi tanításban csak az elméleti tantárgyak kibővítését akarták látni, addig mások az összhangzatos ember nevelésnek (de l'instruction integrále), mint a franciák nevezik, nélkülözhetetlen kellékét találják fel benne. Ezen utóbbi nézetet a legtekintélyesebb szónokok fogadták el; és azt határozták, hogy a kézügyességek tanítása vétessék fel a népiskola tantárgyai közé, és a helyi szükséghez képest módosíttassék; oly tanítók tanítsák, kiknek alkalmuk volt a tanítóképezdében megismerkedniük az illető munkaanyaggal, és annak a módszerét is elsajátitaniok. De nemcsak a népiskolában, hanem a felső nép-, polgári- és reáliskolában s a gymnasiumban is szükségesnek találták a munkatanítást, ha céljuknak meg akarnak felelni, és életképesek akarnak maradni. Ezen iskolák számára különösen a modelirozást, fa- és vasmunkákat, és kerti muukákat akarjak felvenni a tantervbe, a mint azt már miniszteri rendelet is megkisérlette. Ezzel a határozattal a kézipari továbbképző iskolák (écoles professionelles) kérdését a napi rendről levették, mert mint az egyik szónok mondá, munkát az iskolába, de nem az iskolát a műhelybe" akarják bevinni. És Leblanc, a párisi munkatanító-képezde volt igazgatója előterjesztésére azt határozták, hogy miután «a kézi munka a jó nevelő rendszernek lényeges alkotó része, mert a munkásság, a figyelő tehetség és szemlélő tehetség fejlesztését előmozdítja : a kézügyességi tanítás a lehető legrövidebb idő alatt a népiskolába felveendő.)) Más alkalommal a német, svéd és osztrák iskolakba behozott kézügyességi tanításról szóltam. Osszefoglalásképen álljon itten az egyes rendszerek közötti különbség feltüntetésére Gabelli Aristide olaszországi képviselőnek a közoktatásügyi miniszterhez beterjesztett jelentése, a ki kormánya megbízásából ezen ügy tanulmányozása végett Német- és Franciaországot beutazta, jelentésében azt mondja egyebek közt: ((Németországban, mint látni lehet, oly módszer uralkodik, melyet részint Frőbel (kéregpapir munkák) honosított meg, részint a svédektől (hazi fa eszközök) átvettek, és részint magában Németországban feltaláltak és folyvást javítanak (taneszközök előallítása). Továbbá: némelyek elfogadtak az anyag modellirozást, mások elvetették azt: némelyek a fa munkához az érc munkát is csatolják, mások nem ; némelyek az iskolát az életpálya közvetlen előkészítő eszközének tekintik és azért a kézügyességek tanításának inkább köznapi, hasznot hajtó irányt akarnak adni több iparos munkával; mások ismét inkább a nevelés általános célját tartjak szem . előtt, és ennek szolgálatába vonják a kézi munkát. Innen van az, hogy majd az egyik, majd a másik iránynak adnak előnyt, a szerint mint az egyik vagy a másik irányt tartják alkalmatosnak a kitűzött cél elérésére.)) Látjuk tehát, hogy a kapkodás még nagyban uralkodik, mit nem is lehet rosz néven venni; hisz ez a tantárgy még úgyszólván, csak csecsemő korát éli, életképességre még nem fejlődött. «Ha Németország határait elhagyjuk)) mondja továbbá Gabelli, «úgy a vélemények még inkább eltérnek egymástól. Franciaországban például épen ellentétes világ van. Itt a kézügyességi alkotásnak mindenekelőtt iparos jelleme van, és az ipar szükségletei voltak okai, hogy az az iskolába bevitetett. Németországban ellenben a nevelő irány és a paedagogiai okozta, (Fröbellel az élén), hogy a munkát terjesztik és az iskolába is bevitték. Franciaországban a kézügyesség tanítása iparosok kezére van bízva, kiket a tanítók csak támogatnak; Németországban ellenben tanítók tanítják a munkát, kiknek segédei némely helyeken az iparosok. Franciaországban néhol az érceket is feldolgozzák és különösen a vasat tüz segítségével, ellenben a kéregpapirmunkák teljesen el vannak hanyagolva. Németországban a kéregpapirmunkák a főszerepet játszák, és nagyon ritka esetben fordulnak elő vas munkák. Franciaországban rendesen a tárgyak egyes alkotó részét csinálják, azoknak egészszé való összeállítását az iparra bízzák Németországban ellenben még az oktatás legalsóbb fokán is csak teljes munkákat állítanak elő, mert itt abból a szempontból indulnak ki, hogy a munka csak akkor okoz örömöt a gyermeknek, ha bevégzett egészet képes ellőállítani. Éranciaországban és különösen Párisban hirtelenkedve járnak el, úgy hogy mintegy 8000 növendék látogatja a műhelyeket. Németországban óvatosan és lassan haladnak előre kevés növendékkel, és a nyert tapasztalatok alapján módosítják és fejlesztik a módszert az egyes iskolákban a szükséghez képest. Franciaországban a kormány, a Páris városi képviselő testület és ezeket utánozva mások is a kezdeményezés terére léptek törvényekkel és rendeletekkel. Németországban ellenben eddig csak magánosok kezdeményezése folytán történik, a mi történik; a kormányok csak jó indulattal viseltetnek az ügy iránt, támogatják azt, de várakoznak, hogy az ügy | tovább fejlődjék, biztosabb menetet nyerjen és biztos gyümölcsöt hozzon. A német kormányok attól tartanak, hogy nem elegendőképen előkészített újítással megza-I várják oly intézmények rendjét, melyek csak gondolkodásba, sok tanulmányba, és sok pénzbe kerültek ; attól tartanak, hogy éretlen reformokkal a jól rendezett nevej lési rendszer veszélyeztetik.)) (Paedagogisches Jahrbuch. Wien, 1888). Gamauf György. TÁRCA. Keresztes József irodalmi hagyatékáról. (Három levél az uj szerkesztőhöz.) II. Ha irodalom nem fejlődhetik olvasó közönség és különösen az írót és olvasó közönséget közvetítő kiadó nélkül ? még kevésbé írók nélkül. Kérdés, miképen áll theol. irodalmunk írók dolgában ? különösen pedig mennyire vannak képesítve a közreműködésre azok, kiktől a szakszerű theol. tudomány fejlesztését első sorban kell várnunk, theol. tanáraink ?