Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-14 / 15. szám

nyok egyetemességével. Nem akarunk az irányzatos katholikus történelemmel, bölcsészettel, jogi vagy társadalmi tanokkal, szintoly irányzatos protestáns történelmet, bölcsészetet stb. állítani szembe, hanem bár protestáns szellemtől áthatva, akarjuk a történelmi, bölcsészeti, társadalmi stb. tudományt, az igazság őszinte keresésével, de elfogulatlanul s tárgyilagosan művelni. Mert meg vagyunk győződve, hogy mint a keresztyénségnek, úgy a protestantismusnak sincs oka félni a teljes igazságtól : sőt ügyének az igazság elfogulatlan s őszinte keresése teheti s teendi a legjobb szolgálatot. Ezek a szempontok fognak bennünket vezérelni munkálkodásunkban Ezeknek szemmeltartására kérjük mindazokat, akik társaságunkat szellemi munkájokkal támogatni kívánják. A vallás-erkölcsi népies történelmi iratok és az emlékek (Monumenták) kiadását egyelőre el kell halasztanunk vagy legalább függőben kell tartanunk ; nem azért, mintha azoknak fontosságát és szükséges voltát nem éreznők, hanem egyedül csak azért, mert még nincs kellőleg biztosítva a rendes és szakadatlan kiadásra szükséges anyagi erő. Reméljük azonban, hogy protestáns értelmiségünk lelkes buzgalma és áldozatkészsége ezen is nem sokára segíteni fog, és akkor aztán az alapszabályilag körvonalozott feladatot minden nehézség nélkül megoldhatjuk. Föl tehát a munkára ! Mutassuk meg, hogy a régóta vajúdó Protestáns Irodalmi Társaság megértette a haladó kor intő szózatát; mutassuk meg, hogy a mit a múltnak kedvezőtlen körülményei miatt apáink meg nem tehettek, azt a kedvezőbb jelenkor fiai vállvetett munkával, a jövőben vetett reménynyel és igazi vallásos lelkesedéssel meg fogják valósítani. Egy szebb jövőnek hajnala derült égboltozatunkon. Használjuk fel a világosság napjait; szilárdítsuk meg a jövő fejlődésének biztos alapját: Dolgozzunk ! Budapest, 1889. évi ápril hóban. Szász Károly, Zsilinszky Mihály, elnök. titkár és szerkesztő. Az igazság keresése legméltóbb törekvése az embernek. (Folytatás.) A mi a legigazabb, az mindég a legegyszerűbb és legközelebb eső. Én e mellett maradok. Hogy hová fogok eljutni, az az igazság őszinte keresésében nem kérdés. Ha az eredmény nem lesz megnyugtató, az csak azt igazolja be ismét, hogy végre is az emberi ész nem absolute megbízható elem. Van okunk elég, végességünket beismerni. Mi a Logosz ? A Logosz beszéd, ige (gondolat) ész. Mi a beszéd, ige, ész? A szellem vagy gondolat kijelentése. Tehát kezdetben vala «a szellem önkijelentése!» De minő azon szellem ? E szellem vala «prosz ton Theon». Istennél vagy Istenben. Tehát a jelzett önkijelentés Istenben ment véghez. Vagyis az Isten szelleme jelentette ki magát ... és mivel magát jelentette ki : tehát Isten is vala. «Theosz én.» íme ez a félelmes titoknak egyszerű megoldása. Ezt a speculatív ész így oldja meg: Kezdetben, azaz időfelettileg, vagyis: az absolut szellem mindenek előtt reflektál önmagára ; mert kívüle más nem is létezett még Ezen reflexió eredménye más, mint saját észképének előállítása nem lehetett.... De saját észképében csakugyan mást, mint önmagát, nem láthatta Ezen absolut azonosság folytán a reflektáló és a reflexum, az alany és tárgy ugyanegy lett de még is más, mert még is más a reflektáló, más a reflexum: tehát «én — más» lett. Már ezen azonosság és más-ság vagyis különféleség felismerésében azaz tudatában előállott szükségkép a harmadik dialektikai mozgás, a melyből az absolut szellem már mint öntudatos, tehát élő személyes, vagy is absolute önbizonyos valóság tért magához. íme kifejlett e dialektikai mozgalomból önkényt az annyira megoldhatlannak látszó s annyira észellenesnek tartott Sz. Háromság-tan, holott a spekulatív ész ezt kikerülhetetlennek találja az észi gondolkozás terén. Nem is más e tan, mint praegnans kifejezése annak, hogy a keresztyénség Istene élő, öntudatos, azaz személyes valóság! Es íme az az örök érdekű vívmány, mely után sóvárogtunk, melynek sejtelme alatt állottak, de magaslalatáig cl nem juthattak az ó-világi gondolkozók. Pythagorász, Platón «Monász, Diász, Triász)) titkos tanukkal. Megengedem én azt, hogy az ezen úton nyert sz. háromsági fogalom talán nem egyezik meg mindenben a még uralkodó fogalammal. De hát én csak azt tűztem ki első rendben magam elé, hogy e tan nem oly észellenes, mint azt sokan állítják. A mi már a tannak megkövesült formáját illeti : arra az a reflexióm van : hogy nem a forma, hanem a tan-mag a lényeges, vagyis az eszme minden időben. Es ezen igazságot előttem még senki ineg nem ingatta. De hát vájjon e speculatív fogalom ellenkezik-e a nicaeai zsinat e tárgyban hozott határozatával? Megjegyezem, hogy ama zsinat az Arianusok, tehát Antitrinitárok viharos nyomása alatt határozott, s határozatával azok ellen akart bástyát emelni. Azonban nem mondott többet, mint a felállított speculatív fogalomban kifejtve lett. Azt állítja a Logoszról: «Deus de Deo — Lumen, de Lumine — Genitus et non factus — Consubstantialis Patrí — homouzicsz to Patri.» A mi fogalom fejlesztésünk is genetikus eljárás, és teljesen azt mondja, csak más szavakkal, mint a zsinat atyái. Csupán csak a «homouziosz» műszóra azt jegyzem meg, hogy ennek értelme később a „hyposztaszisz" műszó által magyarázva lett, mert e szó mind a görög classikai irodalomban, mind a sz. írásban azt teszi hogy: substantia (Zsid. 1, 3), hol a fiúról az taníttatik, hogy az maga nem hyposztaszisz, hanem csak „character hyposztaszeosz t. i. az atya állományának jellege. És ezen szónak kritikátlan alkalmazása már megzavarta nemcsak a nicaeai fogalmat, hanem zavarja azt mai nap is ;