Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-07 / 14. szám

dkotásában; Lpén ez okból itt már sokkal nehezebb ^V általános érvényű criteriumot találnunk, de azért keresésétől nem szabad elállanunk. A vallással összegfüggésben álló jelenségek sokfélesége között az igazán vallásos jellegűt felismerni egyes egyedül saját vallásos öntudatunk képesít; mely míg egy részről az ti; ti-. collectiv öntudat által az általános műveltségre támaszkodik, más felől gondosan ellenőriztetik is Az által} A mi az egész emberiség Vallásos öntudatában mint a vallás többé kevésbé lényeges alkatrésze jelentkezik. Nem kell azonban azt hinnünk, hogy egyedül az összehasonlító szemlélet utján, tehát a sübjectiv szemlélet teljes kizárásával található fel legkönnyebben á'í igazán jellemző, sőt ellenkezőleg ép a jelenségek külonfélesége Utal bennünket azon. kényszerítő és módosító factorok ismeretére, melyeket a vallásos élet nyilvánulásának legalsó fokán is felismerni egyedül saját vallásos öntudatunk képesít. Itt azonban felmerül azon kérdés, hogy Sz öntudat minő szempontok szerint dönthet az egyes jelenségek igazán vallásos jellege felett. Midőn e kérdésre R. egyenesen megfelelne, óva int a sübjectiv mérlegelés helyére az önkényes eljárás helyezésétől, hangsúlyozva, hogy a mérlegelésnek egészen tudományos szellemben kell történnie, első sorban tisztán megalkotva saját vallásos öntudatunkat korunk s fejlettségünk arányához mérten, s a mi ép ily fontos: a jelenség igazolja kifogástalanul az általunk adott magyarázatot. így pl. ha a történeti kutatás nem fejti meg előttünk a vallás előállásának kérdését, úgy saját magyarázatunk csak akkor számíthat elismerésre, ha a vallás története igazolja is azt. E szempont alatt vizsgálva a kérdést a mysticus ép úgy elvéti a célt, mikor a vallás lényegéhez tartozónak, s mérvadónak a mysticismust mondja, mint a rationalista, ki a kedély életének mozgalmát félreismeri ha az, nem épen az ismert fogalmak, alaphatározmányok értelmében nyilatkozik. Egy másik figyelmeztetése R.-nak az, hogy bármily messzire terjeszszük is ki a vallásosnak nevezhető jelenségek határát, nem szabad elfelejtenünk egy pillanatra sem azt, hogy a mit mint vallást elismerünk, annak ugyan oly félének kell lennie, mint a minő sajat vallásunk. így például vad népek vallásáról szóló tudósításokból igazán vallásos jellegű vonások gyanánt csak azokat szabad elfogadnunk, melyek legalább kis részben is közösek ama vallásosnak nevezett vonásokkal. Ebből veszi R. kiinduló pontját, előre bocsátva miszerint minden természeti jelenség úgy a szellemi, mint anyagi téren sajátos jellegét annál inkább leleplezi, mennél hosszabb fejlődési utat futott már meg. Jelenkori vallásunk az emberiség folytonos vallásos életének resultatuma, s mikor most abból, bizonyos régibb korból származó alakok eltűntek, s e vallás mind maradandóbb karaktert kezd felölteni, melv karakter lényegét alkotja saját meglevő vallásunknak is : ekkor de csak is ekkor szabad nekünk a vallás igazi lényegét képező momentumokat föltüntetnünk. Itt példa gyanánt felhozza R. az embryologiát, mely szerfelett fontos tudomány ugyan, de alapján sem a psychologia, sem az aesthetika vagy logica nem építhető fel. Ha ezt akarnánk megalkotni, úgy után kellene nyomoznunk, hogy hogyan érez s gondolkodik e felől a felnőtt teljesen kifejlődött ember. Csak ekkor térhetünk aztán vissza az embryohoz vagy az élet első stádiumában levő gyermekhez, hogy megfigyeljük rajta azt, amiben az emberi lényeg félreismerhetlenül nyilatkozik. így lesz felfogva az ernbryo a felnőtt emberhez mérten s nem megfordítva a felnőtt ember embryokori állapota szerint. Ép ily mértékben lehet irányadó a vallás előállását illető kutatásainknál a vallásos életnek, hogy úgy mondjuk, embryokori állapota. A vallásnak abból kellett előállnia miből a lényegét képező erőnél fogVá egVedül elödllhátqtt: Hogy ez öiiesödii, akkor tütiik kí, hd "teljés fejlettségi korát elérti1

, hogy így sajdtös 9 iii a rád an dó jellegét mintegy önként feltárhatja előttünk; A régi Vallásatdkdk táilülmányözása szerfölött fontos és érdekes, de íiogj- á Vallás eredetét, előállását ülegfejtliessilk, áma, régi alakokat a vallások története által nyújtott s saját vallásos öntuclátütiküáíi iiieglévő mérték alá kell állítanunk, mely egyedül taníthat meg a vallás igazi lényegének felismerésére. A nélkül hogv ez alkalommal Rauwenhoff e eriteritim ^vánáni: szolgáló vallásos öntudatára vonatkor!) észrevételeimet megtenném — de a mely kérdésre esetleg más alkalommal visszatérek — követem tovább eszmemenetét, röviden ismertetve nyomdokain a vallás előállására vonatkozó mai napig kisebb-nagyobb kelendőségének örvendő nézeteket. Mint R. találóan s helyesen mondja : a vallás előállására vonatkozó magyarázatok száma oly nagy, hogy többnek teljes elhallgatásával csak nyerhetünk. «A commentarius perpetutts többet használt az exegesis történetének, mint az írás megértésének.)) (Folyt, köv.) Szalay Károly. KÖNYVISMERTETÉS. Olvasókönyv elemi iskolák számára. V kötetben* Szerkesztették Gyertyánffy István, Dr. Kiss Ároii és Radd Vilmos. I. kötet. ABC és olvasókönyv aZ I. oszt. számára. Ára bekötve 20 kr. II. kötet 1 Olvasókönyv a II. oszt. számára. Negyedik kiadás. Ára bekötve 30 kr. III. kötet: Olvasókönyv a III. oszt. számára. Második kiadás. Ára jő kr. IV. kötet: Olvasókönyv a IV. osztály számára. Második kiadás. Ára 40 kr. V. kötet: Olvasókönyv az V. és VJ. osztály, továbbá az ismétlőiskolák számára. Ára 72 kr. Budapest, Méhner Vilmos kiadása. (A II. kötet már a 8o-as évek elején megjilent s az AB C-t kivéve, mely i88p-b.n látott napvilágot, 1886-ra minden rész készen volt). A ki jóravaló és célravezető olvasókönyvet akar Írni, annak meggyőződésem szerint a következő négy szempont figyelembe vételével kell dolgoznia: 1. A vallás-erkölcsi szempont. Az emberi lélek legfontosabb és legnevezetesebb érdeke, hogy kellő vallásos és erkölcsi tartalommal legyen telve s mivel kizárólag az elszigetelt, egyes órákra szorított vallásoktatással ezt elérni nem lehet, a serdülő növendékek olvasmányának összeállításánál a vallás-erkölcsi szempontra súly helyzendő. 2. A nemzeti szempont. Az ember a maga rendeltetésének csak mint kisebb közösségek tagja felelhet meg. Ilyen s pedig nagyrabecsülendő közösség a nemzet. Lelkesülnünk kell azon felséges feladatokért, melyeket Isten nemzetünk elé tűzött; becsületes munkával kell igyekeznünk, hogy nemzetünk, az egyetemes emberiség körében reá váró szerepet híven betölthesse s harcolnunk kell nemzetünk bűnei ellen, melyek annak boldogulását akadályozzák. Hogy a gyermekek s ifjak lelkében ily meggyőződések keletkezzenek s erősödjenek meg, arra nézve az olvasókönyveknek is meg kell tenniök a magukét. 3. A gyakorlati szempont, mely egyfelől az alakra, más felől a tartalomra nézve érvényesítendő. Az olvasmányok a gyermek lelki fejlettségéhez, illetve fejletlenségéhez legyenek alkal mazva s tartalmuk által legyenek