Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-31 / 13. szám

megkezdése, mi végből a folyóirat megindítása kimondatott, i-ső füzetje juliusban fog megjelenni, tartalma és keretje részletesen megbeszéltetett, ez évben két vaskos füzet fog belőle kiadatni. A népies iratkák és monumenták megindítása későbbre halasztatott. A megindítandó Szemlében vallás-erkölcsi, egyház-társadalmi, egyházjogi, iskolaügyi és egyháztörténelmi értekezések, továbbá bel-és külföldi irodalmi művekről szóló bírálatok és értesítések fognak világot látni. A dolgozatok a művelt közönség igényeihez mérve, tudományos színvonalon tartva, de nem a szaktudósok modorában írandók. A tulajdonképi Szemle 25 — 30 ivből áll s ez minden pártoló, rendes, alapító és pártfogó tagnak meg fog küldetni s évenként négy füzetben, a jelen csonka évben 2 kettős füzetben adatik ki. A Szemle csatolványát egyháztörténeti monográfiák alkotják és külön lapszámozással ellátva a szemle mellett a pártfogó, alapító és rendes tagok illetményét képezendik. Végül a társaság titkárának a folyó évre 600 frt tiszteletdíjat szavazott meg az igazgató-választmány. * Czelder ügye a konventi bíróság előtt. Czelder Márton kecskeméti lelkész ügyét f. hó 24-iki ülésében tárgyalta az egyetemes konvent bírósága, Kun Bertalan püspök és Vályi János főgondnok elnöklete alatt. A bíróság tagjai voltak : Beöthy Zs., Szász Doni., Tóth Sámuel, Dégenfeld J., gróf, Csonka Ferenc, Kolozsváry Sándor, Fejes István, Véghelyi Dezső, Lükő Géza és Kovács Ödön dr. Az ügy előadója Tóth Sámuel volt, a ki első sorban ama vádpontokat ismertette, a melyek alapján Czelder Márton lelkészt a kecskeméti egyházmegyei fegyelmi bíróság a hivatalától való elmozdításra, a dunamelléki egyházkerület pedig az állásától való egy évi felfüggesztésre Ítélte. A vádak közt nevezetesebbek a következők: Czelder Márton szeszes italokkal oly nagy mértékben élt, hogy lelki tehetségei megbénultak s így képtelenné 1 ett a lelkészi funkciók teljesítésére. Keresztelések és temetések alkalmával is nagy botrányokat csinált részegsége miatt. Visszaéléseket követett el a stóla-díjakkal. Hanyagságot tanúsított a lelkészi teendők végzésében. Kapzsiságból az egyházat megkárosította. Torzsalkodott az egyházbeli előjárósági férfiakkal s az anyakönyveket rendetlenül vezette. —- A bíróság, mely előtt Nagy Dezső dr. fejtette ki a vádat, Eötvös Károly védbeszédének meghallgatása után késő este hirdette ki elnöke utján az Ítéletet, mely az első fokú bíróság Ítéletének helyben hagyásával Czelder Mártont kecskeméti lelkészi állásától végkép elmozdította és a fölmerült eljárási költségekben elmarasztalta. * Válaszul Pereszlényi J. úrnak. Nem magamnak, hanem t. közönségünknek tartozom azzal, hogy legalább egy-két szóban feleljek a Dunántúli Prot. Közlöny 11 -ik számában ellenem intézett minősíthetetlen támadásra. Azok az állítások és az irály, hang nem engem ítélnek el; sőt azt igazolják, hogy épen nem alaptalanul róvtam meg a Közlönyt. Különben annak eldöntését, hogy mennyire volt jogosult avagy nem az én lapszemlei bírálatom, másokra bízom és csak arra az egyre reflektálok, mintha tollamat tisztán személyes sérelmek vezetnék, a mennyiben Pápán nem választottak meg tanárnak. Erre is csak annyit, hogy bármily megtisztelő lett volna is reám nézve, ha a régi nagynevű pápai főiskola tanárául hívott volna meg, mégis e kitüntetést nem kerestem, nem kértem soha, minthogy épen az az iskola volt kegyes a maga körében megtartani, melynek 18 éven át előbb növendéke voltam és hálátlanságnak tartottam volna bármi felé is mozgolódnom, csekély erőim egész teljességével kívántam és kívánom iránta hálámat leróvni. Ezt az igazság érdekében! Egyebekre nézve pedig, mihelyt a Közlöny arra a színvonalra emelkedik, hogy komoly lap számban vehető, azonnal és örömmel fogom felőle való véleményemet megváltoztatni; addig azonban nem ! — Kenessey Béla. * Nyilatkozatot vettünk Ajtay János hódmezővásárhelyi unit. s. lelkész úrtól, melyben részletesen elmondja, hogy a lapunk 11-ik számában leirt m.-berényi lelkésztemetés alkalmával miért járt M.-Berényben, miért ment el kétszer is a paplak ablakai előtt, miért ült a templombon a karzaton stb. Mindez a Nyilatkozat szerint azért történt, mert a gondozása alatt álló m.-berényi unitárius egyházközség kebli tanácsa már február 3-án, tehát egy hónappal a fennirt temetés előtt, közistenitisztelet tartását határozta el, s így a mondott időben hivatalból és kötelességszerüleg járt Berényben. — Nincs okunk kétségbevonni a m.-berényi út ezen indokát, sőt készséggel konstatáljuk saját nyilatkozatából, hogy Ajtay úr a kérdéses alkalommal csakugyan hivatalból járt M.-Berényben bár ebből még nem szükségkép következik, hogy társaival két ízben is elmenjen a paplak ablakai előtt, hogy a paplak közelében levő házhoz betérjen s hogy a templomban a karzaton üljön. Kétségtelen tehát, hogy tudósítónk a ténykörülményeket teljesen híven irta meg, s tévedésbe csupán a tények indokainak magyarázása körül esett. De bocsásson meg, kedves Tiszteletes úr, vájjon az ismeretes előzmények után nem egészen közelfekvő volt-e tudósítónk és a gyászoló felek előtt az a föltevés, a mit a tudositás kifejezett ? Vájjon, ha már az nap M. Berényben kellett lennie, nem lehetett volna egy kissé jobb tapintattal és gyöngédséggel számot vetnie a gyászoló felek és a reform, lakosok azon kedély-hangulatával, mely fájó emlékeinek egész keservével szokott ily körülmények között megszólalni ? Különben béke velünk! * Melyik az igaz ? Tolnai István úr ezen lap 12—ik számának 378-ik oldalán ismét görcsösen ragaszkodik a dunántúli specialitásokhoz, még a lelkész gyámoldai számadásoknál is, s fentártja, hogy a pénztárnok kimutatása és a számvevő jelentése nem stimmol. Nem válaszolhatok rá egyebet, minthogy adja össze j. könyvünknek általa hivatok 181 -ik lapján a pénztárnoki kimutatásban levő ötféle összeget; azután ismét adja össze az általa hasonlóan idézett 183-ik lapon a számvevő jelentésében foglalt a. b. e. betűk alatt levő lelkészgyámoldai összegeket, ha ezek nem stimmolnak, az általa felderítendő különbség minden egyes krajcárjára — nincs ugyan pénzem — de mégis 1 aranyat teszek. Hanem valamit súgok Tolnai István úrnak. A tőke és vagyon egymástól különböző dolog; a mit Tolnai István úr emleget, az csak a tőkepénz, nem az összes vagyon; ezt a tőke összeget megtalálja az én kimutatásom három első összegében is, szíveskedjék összeadni. A tőkében a hátralékban álló kamat és a pénztárban levő készpénz nem éttetődik benne a veszprémieknek; ha a tolnaiaknál nem úgy van, «ki tehet róla édes fiaim) Fáy?! — Kis Gábor. * Köz- és magánvizsgálatok a dunántuli evang. reformált egyházkerület pápai főiskolájában az 1888—89-ik iskolai évben. Május hó 17. és 18-án a VIII. osztály nyilvános vizsgálata : május hó 20—24-én írásbeli érettségi vizsgálat; május hó 27-én a IV. éves tanítónövendékek vizsgálata. Junius hó 15-én délelőtt: ének-, francianyelv-, és gyorsirási-vizsgálat, junius hó 16-án délután: képzőtársulati örömünnepély és tornavizsgálat, junius hó 17-én egész nap az I. éves tanitónövendékek vizsgálata a 6 sz. teremben, junius hó 17-én egész nap a VII. osztályé a 7. sz. teremben, jun.hó 17-én egész nap azl-ső