Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-13 / 2. szám

(de nem papiroson) utasítani. A modern államnak nincs s nem is lehet felekezeti jellege, de kötelessége a felekezeteknek egymáshoz s önmagukhoz való viszonyát positiv törvényekkel szabályozni. Igv a pápai csalatkozhatlanság dogmája államellenes; azzal s a Syillabus hírhedt tételeivel a modern állam soha sem békülhet meg, hacsak a római hierarchia Molochjának magát odavetni nem akarja. E sorok irása közben akadt kezembe a Sz.-László-társulat közgyűlésének tudósítása. E gyűlésen a bőbeszédű Schlauch püspök ((nagyszabású)) beszédet tartott a ró?nai kérdésről. Vájjon itt is Janssen történetírása szolgáltatta-e szép gondolatait, mint a középkor magasztalásánál ? Szabadelvű sajtónk egyhangúlag elitélte e beszédet, mivel oly kérdéssel foglalkozott, ((mely bennünket nem éget», s mely tisztán olaszországi politikának, nem pedig egyetemes kath. egyházinak tekintendő. Aztán meg bajos is egyik derék szövetségesünk ügyét-baját itt nálunk fejtegetni. «Sz. Péter római székének az olasz nemzet aspirációval való kibékítése)) nem a mí dolgunk, s a pápaság világi hatalmának helyreállításáért, egy minden tekintetben elavult, vagy ha tetszik, utópikus gondolatért nincs kedvünk az olasz nemzet rokonszenves szövetségét feláldozni. Azt is tagadjuk, hogy «Róma, a ker. világ központja felé hajlik minden, ami ker. nevet visel)), hiszen akkor majdnem 200 millió akatholikus hivő nem volna keresztyén, a kik j 1 «az oly nagy erkölcsi hatalom székhelyét)) egészen másban s másutt keresik. Igenis Róma fővárosa Olaszországnak, az egyesült uj olasz királyságnak; a pápaság székhelye pedig mindannak, a mi róm. kath. nevet visel. Másként csak az a püspök beszélhet, a kinek nézete szerint «a türelem nem keresztyén nem is egyházi fogalom)), a miben igaza is van, mert az ő egyháza soha sem gyakorolt türelmet. Az atheistának tartott Vottaire volt kénytelen modern eszmevilágunk eme drágakövét s nélkülözhetlen kelléket az emberiség közkincsévé tenni, és sajnos «a polgári törvény lett azóta hivatva a türelem alkalmazása alapján (főleg a római egyház) hiányzó szeretetét pótolni.)) Megszoktuk Schlauch püspök ékes szólását, a melyet a kath. hívek mint valami kulturális tény't ünnepelnek. Megszoktuk ama kijelentéseit is, hogy Róma világon a leghatalmasabb erkölcsi erő.u

Ismerjük a kath. történetírást, kath. philosophiát, kath. államtant, általában a kath. tudomány összes termékeit. De azt is tudjuk, hogy szép formákkal a pápistaság mécsszerű tendentiosus homályát nem lehet eloszlatni. A protestantismusnak, mint vallási és tudományos elvnek világtörténeti jelentőségét nem lehet egy szép püspöki beszéddel elvitatni, mert az ma már az emberiség, a modern eszmevilág közkincse, létének és életének legfőbb érdeke és feltétele, míg Róma — tudjuk — a szellem szabad röptét lenyűgözi)), mert szereti «a képzelmet lekötő örök mécs homályát az értelem világát föltüntető nap fénye helyett, a mint e megkötöttségnek a középkori dómok külső symbolikus kifejezései. A római egyházi tudományosság szándékosan félreismeri a kor természetét, a tudományosság fejlődését, az egyéniség szabad nyilatkozatát, s a középkori angyali scholastikára támaszkodva még ma is megdermeszt minden életet és tartalmat — dacára a Schlauchféle szép logikai forma, ékesszólás és osztályozásnak. Dr. Szlávik Mátyás. ISKOLAÜGY. A keresztyén nevelés alapelvei. A keresztyén vallás a legtökéletesebb, sőt az absolut tökéletes vallás, mert isteni alapítója egyedül képes biztosítani az emberiség üdvét és boldogságát, a mint maga megmondotta: «Senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam» (Ján. ev. 14. r. 6.). Lpen azért a helyes nevelésnek kétségkívül keresztyén alapokon nyugvónak kell lennie, mert hiszen az embernek Istenhez való viszonya, melyet pedig egyedül a Krisztus tehet olyanná, a milyennek lennie kell, elhatározólag hat az ember minden egyébb körülményeire, egész életére. Azt mondhatná azonban valaki, hogy a kesesztyén nevelést tudományos szigorúsággal meghatározni, roppant nehéz vagy épen lehetetlen, mert a keresztyénség lényegére nézve is homlokegyenest ellenkező nézetek uralkodnak. Hogyan mondjuk meg, milyen legyen a keresztyén nevelés, mikor azt sem tudjuk mindenkire nézve érvényesen megmondani, mi a keresztyénség ? A kérdés jogosultságát elismerem, mert bizonyára a különböző, sőt ellentétes vallásos nézeteknek egész erdeje áll előttünk, ha a keresztyénségnek akár jelenére akár múltjára gondolunk: mindazáltal a helyzetet nem tartom oly kétségbeejtőnek, mint a milyennek az első tekintetre látszik. Nem pedig azért, mert a mint a keresztj'énség magát az egyedül tökéletes vallásnak bizonyította meg az által, hogy a mikor és a hol csak helyesen fogták fel, a különböző időkben és népek közt mindig és mindenütt jóravaló munkát végzett: úgy az eszmék küzdelmének van már annyi eredménye, hogy a keresztyénség igazi mivoltát néhány tételben összefoglalhatjuk. Az e tételekben kifejezett igazságoknak, bár talán erősebb vagy gyöngébb szinezéssel, következetesebb vagy hiányosabb alkalmazással, de meg kell lenníök a keresztyénség minden, ha csak nem teljesen elromlott, alakulatában. A jelzett igazságok, lehetőleg általános formulázásában, a következők. 1. «Az ember élete célját a maga erejével el nem érheti.» 2. Egyedül az Isten hatalma és kegyelme, mely a Krisztusban megjelent, bírja az embert e cél elérésére juttatni. 3. A megfeszített és feltámadott Krisztus szent lelke által az emberben új életet hoz létre, mely a síron túl lesz minden hiánytól ment.