Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-24 / 12. szám

veszteségre, új fizetéses levelet akarna készpénzben megállapítani, olyformán, hogy az egyház harmadosztá­lyúvá lenne. Fájdalmas hanyatlás ! * Meglepték a nazarénusok pár héttel ezelőtt a dévaványai híveket. E gyülekezetben ugyanis lelkész­választás volt, és sokan ellene voltak a megválasztott helyettes lelkésznek. De mert kisebbségben maradtak, lőn nagy háborúság, melynek hullámvetései elhatottak a kőrösladányi nazarénusok küszöbéhez is, s ők, azaz többen közülök, útra is keltek azonnal, egy kis jó szom­szédos látogatásra, azon számítással, hogy : itt a jó halá­szat! Ki is vetették aztán a hálót; de szerencsétlensé­gükre a rendőrök ugrottak belé, minek következtében, egy kis börtönlégi élvezet után, az lett a határig kisért halászok nótája: «Már siess hazádba viszsza vert sere­gem.)) Hát biz ott, a hol az őrállók „okkal-mőddal" egy kis ügyességet fejtenek ki, ez a n penészvirág" nem is igen tenyészik. * A hódmezővásárhelyi jótét-egyesületnek 1889. évi működéséről és állapotáról érdekes adatokat állított össze Szetemlei Sávniel lelkész, s az egyesületnek ideigl. elnöke. A jótékony célú egylet 1887-ben keletkezett s célja az, hogy a vásárhelyi ref. egyház kebelében levő szegényekről rendszeresen gondoskodjék. Két osztályban, u. m. ruházati-osztály és árva-osztály működik. A pénztári bevétel a közpénztárnoknál 1443 frt 93 kr, a kiadás pedig 209 frt volt, pénztármaradvány 1234 frt 93 kr; az árvao.c ztály pénztárnokánál pedig bev. 216 frt 70 kr, kiadás 171 frt 24 kr. Ruha segélyben részesült 69 gyermek 113 drb ruhadarabbal, melynek értéke 200 frt felül volt. Az árva-osztály pedig 1889-re havi részletek­ben fizetendő 100 frt segélyt szavazott meg egy sze­gény asszony gyermekei számára. A zsenge egyesület szép tevékenységére Isten áldását kérjük, s míg azt a nagy közönség szíves figyelmébe ajánlanánk, Vásárhely tevékenységét hadd állítsuk fel követendő példa gyanánt; mert az egyháztársadalomnak ilyetén működésre a leg­hathatósabb a híveknek az egyházhoz való kötöztetésére. * A nagyváradi kir. jogakadémia százéves jubi­leuma f. hó 17-én tartatott meg nagy ünnepélyességgel. A rokon intézetek mind meg voltak híva és vagy kép­viseletileg vagy írásban üdvözölték jubiláló társukat. Képviselve voltak a közoktatás és igazságügyi minisz­térium, a pesti és kolozsvári egyetemek stb. Debreceni jogakadémiánkat dr. Kovács Sándor és dr. Baczoni Lajos tanárok, a kecskemétit dr. Szeless J. és dr. Kiss János képviselték, a sáros-pataki és eperjesi meleg hangúüdvözlő iratban fejezte ki testvéri örömét és szeretetét.- Az ünnepély a premontreiek templomában kezdődött, hol Schlauch püspök mondott misét s azután alkalmi beszé­det, melyben a vallás és tudomány egymáshoz való viszonyát fejtegette. Az akadémia dísztermében a szózat elénekelése után dr. Bozóky igazgató tartott szép beszé­det, mire alkalmi szavalat, értekezés, és zárének követ­kezett. Az ünnepélyt kedélyes bankett fejezte a «Sas» szálloda nagytermében. * A szintyei leány-egyház öröme. Szintyén (egy aradmegyei erős oláh községben) a közel múltban 56 magyar család telepedett meg, kik itt iskola nélkül a legnagyobb mértékben ki voltak téve az erősebb elem általi elnyeletés veszélyének. Kegyes jóltevők bőkezű adakozása s a 47 családra menő helvét és ágostai hit— vallásúak áldozatkészsége, a mult évben egy, a helyi körülményeknek s viszonyoknak teljesen megfelelő isko­lát hozott itt létre, a melyben a mult év szept. i-je óta 40 tanköteles gyermek részesül a neveléstanítás áldásai­ban. A tanterem úgy van berendezve, hogy vasár- és ünnepnapokon közistentisztelet tartására is használható s minthogy a jelenlegi tanító ev. ref. s. lelkész, való­sággal is használtatik arra. A közistentiszteletre való gyülekezésnél nagy akadály volt az a körülmény, hogy nem volt a gyülekezetnek istentiszteletre hívogató harangja. Ez az akadály háríttatott el f. hó 4-én az által, hogy egy igen szép és jó hangú, 64 kgr.-mos harangot állítottak fel az iskola udvarán. Ez az az «öröm» melyet a szintyei ev. ref. leány-egyház örömének nevezek én. A harangot Seltenho­fer Frigyes készítette Sopronban. Ára ütő és korona nélkül 112 frt. Az ütőt, hozzávaló szíjjal, a harangöntő aján­dékba adta. A koronát s a harangtartó, igen csinos bádogtetővel s csillaggal ellátott állványt, Véres Károly n.-szalontai építész készítette úgy, hogy csak két erős oszlopért fogadott el 5 frtot, a tetőhöz és felszerelés­hez szükséges bádogor, vasat ő maga sajátjából vette s a bádogos munkát n.-szalontai Aufnort Ede s a vasmun­kát Mezei György műlakatos végezték ingyen. Mindkét munka a legolcsóbb áron 5 — 5 frtba számítható, a Veres Károly által adott hozzávalók értéke 10 frt. így tehát a harang, a felszereléssel együtt, 137 a frtba került. Ezen összegből (a már kimutatott 20 frton kívül) Erdőhegy község 50 frtot adott, a szintyeiek maguk közt gyűj­töttek 30 frtot s Veres Károly építész 37 frtot ajándé­kozott. Veres Károly építész tehát az általa sajátkezüleg végzett munkán kívül 47 frttal járult a harang és hozzá valóinak előállításához. Ez az önmagát dicsérő nemes cse­lekedet nagyban emelkedik értékében az által, hogy Veres Károly építész személyesen megjelent Szintyén és ' sajátkezüleg állította fel az állványt s húzta meg először azt a szép kis harangot. Azon örömkönnyek, melyek szemében megcsillantak, minden ékesen szólásnál szeb­ben hirdették e percben, hogy itt egy olyan nemes lélek végezte munkáját, a ki a jótéteiben keresi és találja fel az élet egyik legtisztább örömét. Nem érzem magamat feljogosítva arra, hogy elősoroljam itt mindazon áldo­zatokat, a melyeket Veres Károly építész 20—25 év óta annyi ev. ref. egyháznak oltárára hozott már. Beszélik és fennen hirdetik ezeket a késő utódok előtt is az illető egyházak jegyzőkönyvei. Azon díszes, messze ragyogó tornyok pedig a melyeket az ő mesteri ügyessége épített már a jelzett idő alatt, mindenütt és mindeneknek az ő szakérzelméről és becsületességéről tesznek tanúbizony­ságot. Éljen sokáig és lelje a hitfelekezetéhez tartozó egy­házak boldogításában nemes örömét 1 Erdőhegy község 50 frttal járult a szintyei harang előállításához, miben az érdem főképen a Kőrözsy János jegyzőé s így megérdemli ő is, hogy itt szívemből kívánjam : éljen sokáig ! Azok a könnyek, a melyek a felállított harang első megszólalása­kor, a szép számmal jelenlevő egyháztagok szemeiből alá­peregtek, nem csupán az öröm, hanem a hála meleg köny­nyei is voltak, a háláé mondom, mely azon elismerésben nyilatkozik, hogy a szintyei harangot a Veres Károly áldo­zatkészsége és a Kőrözsy János buzgalma hozta létre. A meddig csak szól az a harang, ezt hirdeti annak ércnyelve a késő unokáknak is : Veres Károly és Kőrözsy János földön és mennyben áldottak legyenek ! Agya, március 10-én 1889. — Nagy Sándor, %gyai ev. ref. lelkipásztor * Szentelt vizes csodavirágok Kalocsán. A sza­badelvűnek hirdetett Haynald bibornok székhelyén havi füzetekben két lap jelenik meg. Az egyiknek címe : «Szűz Mária virágos kertje», célja : «A bold. szűz tiszteletének ápolása)), míg a másiknak címe; «Jézus szentséges szí­vének Hirnöke», mely viszont az «imaapostolságnak és Jézus szentséges szíve tiszteletének terjesztését és ápo­lását)) irta fel zászlajára. Mindkét havi folyóiratnak szer­kesztője : Tóth Mike, jezsuita, páter Kalocsán. Mondhatod,

Next

/
Oldalképek
Tartalom