Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-17 / 11. szám

NECROLOG. Moito: «Miképen a felhő elmúlik és elmegyen, így: ki a koporsóba száll, nem jő többé fel a nyomorúságra. Nem tér többé vissza az ő hajlékába, és meg nem ismeri többé az ő helye. Ez okért én sem tiltom meg az év számot, hanem szólók az én keblemnek fájdalmában, és panaszolkodom az én szívemnek keserűségében.* (Job. VII,; 9—11.) A siralmas patriárcha e siró szavaival siratta el a gyászünnepi szónok, (febr. hó 14-én) gyermekkorától legjobb, szívéhez legközelebb álló barátját, a somogymegyei Visontai ev. ref. gyülekezet ékesenszóló s fáradhatatlan buzgalmú lelkipásztorát, kinek neve a fenti gyászkeretben olvasható. S a kik körülvették a legszebb férfikorban sírba dőlt lelkész koporsóját, az eserekre menő gyászkiséret egyetlen tagjának szeme nem maradt könny nélkül; lelke, az igaz, őszinte részvét fájdalmától. Hiszen megérdemlette a könnyeket. Egész élete — a társadalomé volt... . Az ifjú özvegy és a hét kiskorú árva mellett, a szerető gyülekezet, a rokonság, barátjai, tisztelői s egykori választókerületének impozáns tömegében, a jó szívek végtisztességtételét láttuk megadni a jó szívnek, s az é'demnek. Kinek nevét s egyházi és köztársadalmi működését e lapok közönsége is jól ismeri, ne engedje őt a felhők elmúlásához hasonlóan elmenni, sót a mit adhat, tegye le : a barátság, a kegyelet, az igazság, az elismerés koszorúját, és hamvedrét — — — .... bűs ciprus ággal illesse Melpoménénk zokogva! , . . Bar/a Szabó Jóssef született 1841-ben Vísontán, Somogymegyében. Szülői voltak : Barla Szabó János lelkész és Karsai Teréz. Első oktatását édes atyja vezette, egy szelídlelkű pedagóg és mélyen gondolkodó philosophus, kinek oldala mellett lépvén ki a gyakorlati életbe is, a bölcs és tudós apa, vezető Mentora lett a tehetségeinek tudásában magas szárnyröptet vevő ifjúnak. Gymnasiumi tanulmányait Csurgón, Debrecenben s a soproni ágost. hitv. ev. lyceumban befejezve, lelke legbensőbb s hivatásától ösztönöztetvén, a papi pályát választotta, s a hittudományi szakot a kecskeméti és budapesti theologiai akadémián végezte. Abban az időben, midőn hazánk egére az alkotmányos szabadság sugarai derengeni kezdettek, a 60-as években. Oly izgalmas napok voltak akkor is Budapesten, mint a mai napokon. Méltók az ifjúság lelkesedéséhez. A b. e. férfiú nem győzte eléggé magasztalni felügyelőinek bölcs jóságát, a már szintén sírban pihenő Török Pál püspök, Ballagi és Farkas tanároknak az ifjúság felett őrködő gondosságát. Szívjósága mellett azonban a hála is tulajdonai közé t irtózván, mindvégig hálás emlékezettel volt tanárairól, különösen a soproni Pálfi József és Domanovszki Endréről. A theologiai akadémiát elhagyva, bár a dunamelléki kerületben fényesebb jövő várhatott volna reá, mint itthon, ő is, mint mi itteniek mindnyájan, vonzatván a szép Somogy szülőföldhöz, haza jött s letévén a kápláni és papi vizsgákat, káplán lett. Eleitől végig, édes atyja mellett. Kinek helyét, mintegy szellemi szép örökséget, Kisaszondon és Kutason töltött pár évi lelkészkedései után, a visontai gyülekezet közóhajtása szerint elfoglalta és híven mindvégig megtartotta. Fájdalom! hogy ez a ,,vég", igen közel volt; és az idő, alig 48 év, s abból csak 21 évi boldog házasélet, nagyon rövid.! De mégis! ha igaz az, hogy az életet nem az esztendők száma, hanem a munka sikere határozza meg: akkor Barla lelkésztársunkról is méltán és őszinte igazsággal elmondhatni, hogy ő rövid évei dacára soká élt. Munkája eredményeiben él ma is, és élni fog még sokáig. A visontai gyülekezetnek rendezett, példányszerű, és minden elfogulatlanul szemlélő előtt eszményként álló állapota: a legragyogóbb emlékoszlopa nevének. Nemcsak a katedrán volt ő pap, de méginkább híveinek lelki gondozásában. Kevés van közöttünk, ki a cura pastoralisból folyó köteleségeket oly híven, fáradhatlanul s minden haszonérzés nélkül úgy töltötte volna be, mint ő — tanácsaival, ügy-bajos családok dolgainak közvetítésével, jövés, menés, tanácsadás és anyagi áldozatokkal. ns népe? ahhoz a Tisza melletti és békésmegyei kálvinista néphez hasonló intelligens földmives nép? nem maradt hálátlanul jó pásztorához. Eletében a legőszintébb tiszlelet és kegyelet vette körül mindenben, s hogy halálával sem szűnt meg gyülekezete tagjainál a keserves árvaságra jutott család iránti háladatosság! legjobban bizonyítja azon körülmény, hogy utódjául egy oly papot keres a gyülekezet, aki nemcsak népének legyen lelki atyja, de atyja előbbi papja családjának is, a kiskorú nevelést igénylő hét árvának. De, ki gondolta ezt el így ? Maga a visontai — r.-újlaki gyülekezet. Mutassatok t. olvasók ! ehhez hasonlót. Barla lelkészi és társadalmi működése azonban messzebb kiterjedt, mint pusztán gyülekezetének valláserkölcsi szükséglete és a mindennapias élet igényei. Azon szellemi és physikai tulajdonok, melyekkel őt oly kiválólag áldotta meg az isteni gondviselés : széles mezőt nyitottak munkásságának a társadalom magasabb köreiben is. A mint oly találólag jegyezte meg a végtisztesség egyik parentálója: „Kettőt nem ismert : a pihenést és félelmet.í

í Munkakedve, azzal a csudálatos energiával, melylyel ő rendelkezett, csakugyan fáradhatlan volt haláláig. Már káplán korában tevékeny munkása lett az egyházmegyénkben akkor életre kelt papiköröknek. A jegyzőkönyvek világot vetnek lelkes és ügybuzgó működésére, mely innen egész a slavoniai misszió kezdetéig megy vissza. Az egykori „Protestáns Egyletu

-nok lelkes barátja és hívek toborzója volt. A modern theologia híve és szószólója az irodalomban is. Az egyházmegyén legelső sorban tanügyi elnöki szereplése által tűnik ki. Azt a szép munkát, melyet a dunántúli egyházkerület néhai Kovács József kezdeményezésével a tantervreform által végzett, ő folytatta ; s a tanügynek és a tanítói testületnek bölcs és humánus nézetei érvényesítésével, azon időben elismerésre méltó szolgálatokat tett. Később a szabad lelkészválasztási törvény megalkotása körül érvényesítette befolyását. S a mi nézeteltéréseket vallott a domesztikai adó ügykezelése (tehát nem iránya, rendeltetése felől, azt vallotta és kárhoztatta folyvást a lelkészválasztási specialitásokat is mindannyiszor, midőn a törvény inpracticus motívumai az élet practicnmával összeütköztek. A bei-somogyi egyház-