Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-24 / 8. szám

HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. A „TJÓSZIV" javára a dunamelléki ref. egyházkerület egyházaiból bejött adományokról első közlés. Egyházkerületünk r 888. május 30-kán 48. sz. a. hozott határozatával «felkérettek esperes urak, hogy egyházmegyéik gyülekezeteit körlevél útján hívják fel, a cjószív)) javára a jótékony célú adakozásra; s az e vég­ből előre kihirdetett napon begyülendő összegeket püs­pök úrhoz küldjék be.» E határozat folytán eddig a következő adományok érkeztek be esperesi úton a püspöki hivatalhoz. I. A pesti egyházból, közvetlenül szol­gáltatott be a «Jószív» pénztárno­kához 86 frt — kr. II. Kecskeméti egyházmegyéből: Gomba 3 frt 60 kr. — Kecskemét 4 írt 55 kr. — Pánd 10 frt. — Cegléd (perselypénz 24 frt 32 kr.; leá­nyok: 14 frt, Majer Jánosné 1 frt együtt) 39 frt 32 kr. — Izsák 3 frt 1 r kr. — Halas 27 frt 99 kr. . . 88 » 48 » III. Külső-somogyi egyházmegyéből: Kiüti 2 frt 45 kr. — Juth 1 frt. F.-Iregh 2 írt. — Nagyszokol 2 frt 60 kr. — Szólád 1 frt 90 kr. — Büssii 57 kr. — Miszla 1 frt. — Látrány 2 frt 41 kr 13 » 93 » IV. V T értes-alji egyházmegyéből: Aba 3 frt. — Acsa 64 kr. — Alcsuth 1 frt. — Bia 3 frt. — Bicske 13 frt. — Bodmér 1 frt. — Bogárd-Tinód 4 frt. — Csákvár 2 frt 40 kr. — Csapdi 7 kr. — Doboz 70 kr. — Etyek 3 frt 40 kr. — Gárdony 60 kr. — Iváncsa 55 kr. — Lovas­berény 8 frt. — K.-Szent-Péter 6 frt 18 kr. — Pátka 1 frt. — Páty 1 frt. — Sárkeresztur 1 frt 80 kr. — Seregélyes 1 frt. — Tabajd 2 frt 71 kr. — Tinnye 2 frt 50 kr. — Uny 14 kr. — Ercsi 30 kr. — Tök 3 frt. — Zámoly 3 frt. — Vaái 14 frt. — Velencze 3 frt 25 kr. — Yereb 1 írt 50 kr. — Sukoró 5 frt. 87 » 74 » Végre a Turonyi (Felső-Baranya) egy­háztól közvetlenül a püspöki hiva­talhoz küldetett 1 » 11 » Összesen 277 frt 26 kr. Budapest, 1889. február 19-kén. Szász Károly, püspök. NECROLOG. pásztorának személyében, ki hosszas szolgálatában és az élet küzdelmeiben megfáradva, rövid szenvedés után szívszélhiidésben hunyt el. Kevés megszakítással 45 évig szolgálta a boldogult az ő Urát, melyből több esztendőt tanítói minőségben iskolás gyermekek tanításával volt kénytelen eltölteni. Született a boldogult 1819. szept. 17-én Kajászó-Szent­péteren, földmíves szüléktől, kik őt már kilenc éves korában a gyönki gynmasiumba vitték, honnan hét év múlva Nagy-Kőrösre, két év letelte után Debrecenbe ment tanulmányait folytatni s bevégezni, melyet 1840-ben be is fejezett. A főiskolából rektoriára ment Nagy-Bajomba három évre, majd a papivizsga letétele és fel­szentelése után (1845) Tinnyére rendeltetett segédlel­késznek, hol egy évet, innen Verebre, hol színién egv évet, majd Mányra, hol szintén egy évet, végre Seregé­lyesre ment, hol két évet tölte segédlelkészi minőségben, mígnem itt 1849-ben rendes lelkészül elválasztatott és megerősíttetett. «Itt azonban — mint boldogult fel­jegyzé — csakhamar megnehezült az idők járása felet­tem, mert a forradalom lezajlása után, mint oly sok hazafi, több lelkésztársaimmal börtönbe kerültem, a Neugebáudéba, Pestre, négy hó múlva kiszabadulván visszamentem Seregélyesre, de ott a leselkedő s ellenem törő lelkek másfél év múlva kieszközölték, hogy forra­dalmi okokból, onnan végkép mozdulnom kelle...» Ment tehát és bujdosott az Úr szolgája azután. Duna­patajon vállalt tanítóságot s ott 14 éven keresztül ok­tatta a gyülekezet kicsinyeit; majd ennek terhét letéve, sok küzdelem és változatosság után a pásztor nélkül maradt verebiek emlékeztek meg róla s 1874-ben lelké­szül választották el. Itt élt azután csöndes megelége­désben, mint a régi verebi ref. egyháznak, melynek már 1541-ben György nevű lelkipásztora volt, huszonkilen­cedik papja, miként történeti kutatásaim nyomán állít­hatom. Nem fényes talentum, nem nagy alkotások, szónoki nagy tehetség, minők egy kicsiny gyülekezet lelkipászto­ránál nem is szükségesek, hanem becsületes lélek és szív, szolgálatát híven betölteni igyekező buzgóság, ember és hazaszeretet jellemzék, mint legtöbb egyszerű szolgáját az Úrnak, a boldogultat is. Csak egy élő kövecske vala ő anyaszentegyházunk roppant épületében, de hát nem ezek, nem ilyenek alkotják-e azt tulajdonképen? Azok az egyszerű falusi papok nem szükséges kiegészítő részei ama nagy alkotmánynak, a látható istenországá­nak ? .. és ha betöltötték híven tisztüket, nem egyenlő lesz-e jutalmuk a nagy apostolokkal?... Nem méltók-e, hogy róluk egy-két sorban megemlékezzünk és kíván­junk nekik csendes nyugodalmat a sírban, leiköknek üdvösséget a mennyben ?... A boldogult temetése folyó hó 7-én ment végbe a szomszéd egyházak papi és világi küldöttei jelenlété­ben. A gyászudvaron alulírott imádkozott, a templom­ban halotti tanítást tartott tiszt. Urházy Lajos lovas­berényi lelkész, oratiót alulírott; a temetőben csákvári s. lelkész Szekér István és a sír felhantolása után vég­búcsút mondott a boldogult segéde, Barsi Zoltán. Biczó Pál, pátkai leik. Kovács János. ADAKOZAS. (1819—1889.) — Az Úrnak egy egyszerű, de hű szolgáját temettük | Az országos protestáns árvaház részére ada­el folyó hó 7-én. Tiszt. Kovács János, a vértesaljai koztak : Varga Gyula vönöcki evang. lelkész 19 forint egyházmegyébe kebelezett verebi reform, egyház lelki- (melyhez járultak a kemenesalji evang. lelkészikar 12 frt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom