Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-24 / 8. szám

HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. A „TJÓSZIV" javára a dunamelléki ref. egyházkerület egyházaiból bejött adományokról első közlés. Egyházkerületünk r 888. május 30-kán 48. sz. a. hozott határozatával «felkérettek esperes urak, hogy egyházmegyéik gyülekezeteit körlevél útján hívják fel, a cjószív)) javára a jótékony célú adakozásra; s az e végből előre kihirdetett napon begyülendő összegeket püspök úrhoz küldjék be.» E határozat folytán eddig a következő adományok érkeztek be esperesi úton a püspöki hivatalhoz. I. A pesti egyházból, közvetlenül szolgáltatott be a «Jószív» pénztárnokához 86 frt — kr. II. Kecskeméti egyházmegyéből: Gomba 3 frt 60 kr. — Kecskemét 4 írt 55 kr. — Pánd 10 frt. — Cegléd (perselypénz 24 frt 32 kr.; leányok: 14 frt, Majer Jánosné 1 frt együtt) 39 frt 32 kr. — Izsák 3 frt 1 r kr. — Halas 27 frt 99 kr. . . 88 » 48 » III. Külső-somogyi egyházmegyéből: Kiüti 2 frt 45 kr. — Juth 1 frt. F.-Iregh 2 írt. — Nagyszokol 2 frt 60 kr. — Szólád 1 frt 90 kr. — Büssii 57 kr. — Miszla 1 frt. — Látrány 2 frt 41 kr 13 » 93 » IV. V T

értes-alji egyházmegyéből: Aba 3 frt. — Acsa 64 kr. — Alcsuth 1 frt. — Bia 3 frt. — Bicske 13 frt. — Bodmér 1 frt. — Bogárd-Tinód 4 frt. — Csákvár 2 frt 40 kr. — Csapdi 7 kr. — Doboz 70 kr. — Etyek 3 frt 40 kr. — Gárdony 60 kr. — Iváncsa 55 kr. — Lovasberény 8 frt. — K.-Szent-Péter 6 frt 18 kr. — Pátka 1 frt. — Páty 1 frt. — Sárkeresztur 1 frt 80 kr. — Seregélyes 1 frt. — Tabajd 2 frt 71 kr. — Tinnye 2 frt 50 kr. — Uny 14 kr. — Ercsi 30 kr. — Tök 3 frt. — Zámoly 3 frt. — Vaái 14 frt. — Velencze 3 frt 25 kr. — Yereb 1 írt 50 kr. — Sukoró 5 frt. 87 » 74 » Végre a Turonyi (Felső-Baranya) egyháztól közvetlenül a püspöki hivatalhoz küldetett 1 » 11 » Összesen 277 frt 26 kr. Budapest, 1889. február 19-kén. Szász Károly, püspök. NECROLOG. pásztorának személyében, ki hosszas szolgálatában és az élet küzdelmeiben megfáradva, rövid szenvedés után szívszélhiidésben hunyt el. Kevés megszakítással 45 évig szolgálta a boldogult az ő Urát, melyből több esztendőt tanítói minőségben iskolás gyermekek tanításával volt kénytelen eltölteni. Született a boldogult 1819. szept. 17-én Kajászó-Szentpéteren, földmíves szüléktől, kik őt már kilenc éves korában a gyönki gynmasiumba vitték, honnan hét év múlva Nagy-Kőrösre, két év letelte után Debrecenbe ment tanulmányait folytatni s bevégezni, melyet 1840-ben be is fejezett. A főiskolából rektoriára ment Nagy-Bajomba három évre, majd a papivizsga letétele és felszentelése után (1845) Tinnyére rendeltetett segédlelkésznek, hol egy évet, innen Verebre, hol színién egv évet, majd Mányra, hol szintén egy évet, végre Seregélyesre ment, hol két évet tölte segédlelkészi minőségben, mígnem itt 1849-ben rendes lelkészül elválasztatott és megerősíttetett. «Itt azonban — mint boldogult feljegyzé — csakhamar megnehezült az idők járása felettem, mert a forradalom lezajlása után, mint oly sok hazafi, több lelkésztársaimmal börtönbe kerültem, a Neugebáudéba, Pestre, négy hó múlva kiszabadulván visszamentem Seregélyesre, de ott a leselkedő s ellenem törő lelkek másfél év múlva kieszközölték, hogy forradalmi okokból, onnan végkép mozdulnom kelle...» Ment tehát és bujdosott az Úr szolgája azután. Dunapatajon vállalt tanítóságot s ott 14 éven keresztül oktatta a gyülekezet kicsinyeit; majd ennek terhét letéve, sok küzdelem és változatosság után a pásztor nélkül maradt verebiek emlékeztek meg róla s 1874-ben lelkészül választották el. Itt élt azután csöndes megelégedésben, mint a régi verebi ref. egyháznak, melynek már 1541-ben György nevű lelkipásztora volt, huszonkilencedik papja, miként történeti kutatásaim nyomán állíthatom. Nem fényes talentum, nem nagy alkotások, szónoki nagy tehetség, minők egy kicsiny gyülekezet lelkipásztoránál nem is szükségesek, hanem becsületes lélek és szív, szolgálatát híven betölteni igyekező buzgóság, ember és hazaszeretet jellemzék, mint legtöbb egyszerű szolgáját az Úrnak, a boldogultat is. Csak egy élő kövecske vala ő anyaszentegyházunk roppant épületében, de hát nem ezek, nem ilyenek alkotják-e azt tulajdonképen? Azok az egyszerű falusi papok nem szükséges kiegészítő részei ama nagy alkotmánynak, a látható istenországának ? .. és ha betöltötték híven tisztüket, nem egyenlő lesz-e jutalmuk a nagy apostolokkal?... Nem méltók-e, hogy róluk egy-két sorban megemlékezzünk és kívánjunk nekik csendes nyugodalmat a sírban, leiköknek üdvösséget a mennyben ?... A boldogult temetése folyó hó 7-én ment végbe a szomszéd egyházak papi és világi küldöttei jelenlétében. A gyászudvaron alulírott imádkozott, a templomban halotti tanítást tartott tiszt. Urházy Lajos lovasberényi lelkész, oratiót alulírott; a temetőben csákvári s. lelkész Szekér István és a sír felhantolása után végbúcsút mondott a boldogult segéde, Barsi Zoltán. Biczó Pál, pátkai leik. Kovács János. ADAKOZAS. (1819—1889.) — Az Úrnak egy egyszerű, de hű szolgáját temettük | Az országos protestáns árvaház részére adael folyó hó 7-én. Tiszt. Kovács János, a vértesaljai koztak : Varga Gyula vönöcki evang. lelkész 19 forint egyházmegyébe kebelezett verebi reform, egyház lelki- (melyhez járultak a kemenesalji evang. lelkészikar 12 frt,