Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-24 / 8. szám

Harminckettedik évfolyam, 8. sz. Budapest, 1889. február 24. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL: VIII, ker. Szentkirályi-utca 39. sz, III, em. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 80 kr. TARTALOM: Vezércikk. A zsinati kérdés a hazai ág. h. evang. egyházban. Poszvék Sándor. — Iskolaügy. A magán tanításról. Dr. Öreg János. — Tárca. A Krisztus e. 8-ik század prófétáinak vallása. Közli dr. Kovács Ödön. — Könyvismertetés. Thierry A. Szent Jeromos. H. K. K. — Belföld. A polgárdi-i ügy a törvényszék előtt. Dunántúli. — Külföld. Külföldi egyházi és irodai, szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Különfélék. — Hivatalos közlemények. — N e c r o 1 o g. — Adakozás. — Hirdetések. A zsinati kérdés a hazai ág. h. evang. egyházban. Szándékosan tüntettem fel a zsinati kérdést eddigi fejlődése fonalán. Az utat akartam csak egyengetni azon cél felé, melyhez a türelmes olvasót elvezetni szándékozom. Valamely intézménynek életrevalósága mindig függővé van téve bizonyos feltételektől, bizonyos tárgyi és alanyi mozzanatoknak egymással való találkozásától. A tárgyi teltételek magában az intézményben rejlenek, abban, hogy az valóban meglevő szükségletnek feleljen meg, hogy az valóban meglevő hiányok pótlására legyen alkalmas. Az alanyi feltételeket keresnünk kell azokban, a kiknek érdekében az intézmény életbeléptetése történik. Egy harmadik mozzanat pedig, melytől a felszínre került üdvös eszmének megvalósítása függ, a külviszonyokban rejlik. Alkalmazva ezt a zsinati ügyre, három fontos kérdés lép előtérbe : valóban szükséges-e a zsinat ? valóban érzik-e szükségét s óhajtják-e megvalósulását az érdekeltek r s olyanok-e a külviszonyok, hogy a megpendített eszme gyakorlati érvényesülését rem élli etjük ? Ami illeti a második, az alanyi mozzanatot, első cikkemben kimutatni törekedtem, hogv a zsinat most már nem egy töredék, hanem a többség határozottan kijelentett óhajának tárgya. Hivatalosan is konstatálva van ez az 1886-ki egyetemes gyűlés 46. jk. pontjában. Ha az azóta ismét lejárt két évben változott volna a közvélemény, ez bizonyára kifejezést is nyert volna. De ez nem történt. Sőt napról-napra nagyobb mérveket ölt a mozgalom; a felszólamlások száma és hangja s a felszólamlók tekintélye kizár minden kétséget; minden oldalról sürgetik a csigalassúsággal haladó ügynek sikeres, a közkivánalomnak megfelelő megoldását. Tehát a zsinattartás szükségének egyik lényeges feltétele : a többség akarata — megvan, s ha semmi egvéb érvet e kérdés mellett felhozni nem tud-1 ' r 1 r r • 1 nék is, alkotmányos íelíogás szerint, ez magaban véve is elég nyomós ok — ha alaki is — arra, hogy a majoritás kívánsága szerint dőljön el e kérdés sorsa. De a szavazatok numerikus súlya mellett nem szabad szem elől tévesztenünk azokat a motívumokat, melyek a zsinatot sürgető többség, különösen a többség nézetét tolmácsoló jelesek óhajának közvetlen rugói. Fájlalják, méltán fájlalják a jobbak, hogy sem az egyházmegyék, sem a kerületek, sem az egyetemes gyűlés nem érvényesíti — mert nem érvényesítheti — azt a tekintélyt, mely a meghozott üdvös határozatok erélyes végrehajtása, a fel-felmerülő rendetlenségek, visszásságok megszüntetése céljából, az egyház egészséges fejlődése érdekében, okvetlen szükséges. E tekintély, a hatalom erélyes kezelése nélkül a kormányzás, a rend fenntartása lehetetlen. A jogosulatlan önkény és makacsság, a particularistikus érdekek, az egyház életcéljával ellentétes önző törekvések — melyeknek eléggé nem sajnálható tüneteivel ujabb időben anvnyiszor találkozunk — veszélyes, és sajátos létcélt kockáztató jelleget csak oly társulat kebelében ölthetnek, hol a kormányt kezelő közegek a szükséges erélyt ki nem fejthetik azért, mert intézkedéseikben nem támaszkodhatnak világos, határozott, senki által meg nem támadható, törvényen nyugvó tekintélyre. E tekintélynek, e hatalomnak egyedüli forrása — a közvélemény szerint — az egyházi törvényhozás, a zsinat. Egyházunk múltja — mint első cikkemben e de felfogás felfogás helyességét tényleg kiemeltem — zolja ugyan; kifejezést is nyer, gyakorlati érvényt is igvekeznem igamegvan,