Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-17 / 7. szám

213 214 IRODALOM. • Babilóniai Ézsaiás universalismusa. Exegeticai tanulmány, melyet a theol. magán tanári vizsgára Írt Jóssá Zsigmond h. tanár a nagy-enyedi theol. akadémián. Szerző miután az előszóban hálás köszönetet nyilvánít tanárai iránt, kiknek kiképeztetését köszöni, a mű bevezetésében ama külső körülményeket festi igen élénken, melyek a nagy ismeretlen prófétának istentudatára és egész világnézetére befolyással voltak. Azután az I. részben Deutero-Jésájá monotheismusával foglalkozik és pedig először vizsgálat alá veszi a prófétának a pogányok isteneiről alkotott képzeteit, azután a Jáhvéhra vonatkozó felfogását. A II. részben Jáhvénak az Izráel népéhez való viszonyát fejtegeti; végül a III. részben azt vizsgálja, hogy Jáhvénak és Izráelnek benső, szoros viszonya mellett is lehetőnek tartja-e a próféta, hogy Jáhvé a pogányokat is részeltesse az igaz vallás áldásaiban ? Az e tárgyak körül folytatott vizsgálódása teljesen komoly, tudományos. A tárgyalás világos és nyomon járó. Szerző ismeri és jól felhasználja a régebbi és a legújabb német és holland műveket. A bibliából vett idézeteit a saját fordításában közli s e fordítási kísérletek kölcsönöznek épen különösebb érdeket a kis tanulmánynak. A fordítások éJénk bizonyságot tesznek a mellett, hogy szerzőnek van elég érzéke úgy a parallelismus s az ennek megfelelő magyar rythmus, mint a héber nyelvnek tömörsége és rendkívül rövid, szaggatott szólásformái iránt. A fordításoknak helyes exegesis szolgál alapul a legtöbb helyütt; de pl. nem tudom, hogy honnan vette azt a magyarázatot, a melyszerint az Ésaiás 47: 9-ben a chabaraik-ox. «átok formuláid»-riak fordítja. A chabart Károli igen találóan mondja : varázslónak. A contextus szerint különben a próféta a bálványisteneit papjait érti a chabarim alatt. A mellett tehát, hogy nem az eredeti értelemnek megfelelőleg fordít, még az «átok-tormula» kifejezés nem is illik be a biblia nyelvébe, bármennyire modernizáljuk is azt. Szerző pedig e kirívó kifejezést még egyszer hasznájja a 30. lapon, a hol meg már épen semmi értelme sincs. Nem eléggé világos a 44: 5-nek fordítása sem : «a harmadik ezt irja kezére: «Jáhvéért» és Izráel nevével, kényezteti magát." (39. 1.). Talán mást akar mondani az eredeti?! Azután az «óláh»-nak is meg van az eléggé kifejező magyar szava. (42.) Mindezek azonban csekélységek s általában az egész mű azt a kedvező benyomást teszi, hogy szerzőjében az egyházi irodalom nem jelentéktelen munkást nyert, különösen az esetben, ha az e munkájában itt-ott jelentkező erős kritikai érzékét jobban s önállóbban kifejleszti, mert csak ezzel válhatik valaki jó exegetává. A művet szívesen ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. ** Logika. Középiskolák használatára. Irta Böhm Károly, a budapesti ág. h. ev. főgymn. tanára. A hazai bölcsészeti irodalom egyik legtevékenyebb és leghivatottabb munkásának tollából veszi a tankönyvpiac Kókai Lajos kiadásában ezt a kis logikát, mely rövid tömörségével, világos szabatosságával, könnyen áttekinthető felosztásával és csak a leglényegesebb dolgokra szorítkozó tárgyalásával egyik legkitűnőbb munka az e nemben megjelent művek között. Maga a szerző igen jól reá mutat az előszóban a mű irányára, a mely szerint ez a logikai tanokat inkább az ismeretelmélet kérdéseivel hozza kapcsolatba, mint a lélektannal; tehát azt az irányt képviseli melyet Überweg Erigyes, Sigwart Kristóf, Schuppe Vilmos és mások hirdetnek. Ez, e tudománynak mai álláspontján a leghelyesebb módszer is. A tárgyalási modorban és jórészt az egész felfogásban jelentkező újításokat szerző abból az intentióból tette, hogy a tanulóval megértesse, miszerint az emberi gondolkozás nem önkényes phantazirozás, hanem a valóságra vonatkozik, azután, hogy a nagyrészt syntaktikai és zavaros Ítélet csoportosítás helyébe a való gondolkodás formáit állítsa és végül, hogy syllogismusnak külsőségekben elmerülő s szinte túl az elégen megnövekedett fejtegetését egyszerűsítse, a gondolkodás alaptörvényét állítván a scholasticismus által ápolt aristotelesi syllogistika kétes értékű részletezéseinek helyébe. íme a célok, melyeket szerző a mű megírásánál maga elé tűzött. A bevezetésen kívül két főrészre: az elemtanra és a rendszertanra oszlik fel az anyag. Az első rész szól a a megismerés végbemeneteléről, az ismerő tényezőkről magukban, az ismerő tényezők viszonyításáról, az Ítéletről és a következtetésről; a második rész pedig a meghatározásról, a felosztásról, a bizonyításról, a módszerről s végül a tudományok elveiről és rendszeréről. Ebben a keretben dolgozza aztán fel szerző a gazdag anyagot rendkívüli tömörséggel. A rendes betűkkel szedett részek a megtanulandókat tartalmazzák s ezekben a leglényegesebbb dolgok foglalvák; míg a petittel szedett magyarázatok, jegyzetek, példák bő anyagot szolgáltatnak a tanárnak a részletesebb tárgyalásra, megvilágosításra és a tanulónak a feldolgozásra. A hol a logika alapvető ismeretei és tényezői a lélektannal érintkeznek, ott szerző a saját tapasztalati lélektanára hivatkozik mindig s így e művét azzal hozza szoros kapcsolatba. Szerző nagy, szakavatott képzettségéről tesz tanúságot e munkája is; de meglátszik az is, hogy a még nálunk meg nem szilárdult, teljesen ki nem fejlett philosophiai műnyelvvel ő is csak küzködik s ha zárjelek között meg nem találnánk a latin műszavakat, bizony több helyütt alig-alig értenénk meg, hogy tulajdonképen miről van szó. Ezt érzi ő maga is és helyes tapintatát az mutatja, hogy legalább ott nem erőszakolja a minden áron való magyarosságot, hol még legalább megközelítőleg is megfelelő és részben a közhasználatban elfogadott jó magyar szó nincsen, hanem megtartja a kifejező latin szavakat, elnevezéseket. A legmelegebben ajánljuk a jelen munkát a szaktanárok figyelmébe. Ara 60 krajcár. ** Eszmék és Emlékek. Ez a címe annak a 223 lapra terjedő, díszesen kiállított műnek, melyben a férj szeretteljes kegyelete adta ki összegyűjtve néh. Gotida Béláné sz. Nagy Irma asszonynak irodalmi hagyatékát. Egy fenkölt gondolkozású, mélyen érző, erős megfigyelő tehetséggel biró, reflexiókban gazdag szellemű és sokat tanult, olvasott Írónőnek irodalmi dolgozatai, aesthetikai tanulmányai, paedagogiai értekezései, úti emlékei, egyes gondolatai, röpke ötletei vannak e kötetben összegyűjtve. Élet- és jellemrajzát a bolgultnak férje, Gonda Béla irta meg a kötet bevezetéseképen, az elhunyt nőnek emlékén csüggő kegyeletnek melegségével és a veszteség felett érzett fájdalom mélységével. Az egyházunk körében is tisztelt, uagyrabecsült és nagy tekintélyű Nagy Lászlónak volt leánya Gondáné s ily apa mellett nővén fel, már alig serdülő leánykorában irogatni kezdett, nem feltűnési vágyból, hanem benső hivatottságból. Dolgozatai a Fővárosi Lapokban, a Nemzetben, a Pesti Naplóban s az Ország-Világban jelentek meg. Nem nagv igényekkel lépett a nyilvánosság elé ; de azzal a szellemdússággal, szeretetreméltósággal, játszi könnyed kedélylyel és ötletgazdagsággal, mely egész lényét jellemezte, sok rokonszenvet keltett maga és művei iránt. Úgy