Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-17 / 7. szám

M PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. MO tal kitolák Telekinek s más reform, uraknak a szemét, s a fejedelmek megcsinálák; semmi nélkül elengedé nekik ezt a nagy vétket.)) Ez a vandalizmus a reformátusokra halálos csapás volt, kiszámított időben mérve rájuk. Többé nem is tudták kiépülni. Az anyaginál még nagyobb volt az erkölcsi veszteség. A szégyen, hogy ilyen dolgot megtorlás nélkül kell türniök, elhamvasztotta buzgóságukat, s számukat annyira megapasztotta, hogy e miatt a ref. egyház léte is kérdésessé vált. Gotthárd életében még tartja bennök a lelket a remény, még tengetik éltöket. De a vereség következtében nemsokára a kálvinizmus és magyarság ez a nemes bajnoka is áldozatul esik. A Szeben felé vivő úton, Fogaras mellett, forrás tövében, egy kőkereszt áll. Itt lelte a szegény, tervében fenakadt pap nyugtalan életének végét. A fejedelmet személyesen kereste fel Fogarasban, s midőn biztatás nélkül visszatért, e forrás mellett, sötét aggodalmak közt megpihenve, a bánat s szégyen miatt kilehelte lelkét. Holtteste Brassóba hozatott 1685-ben. Gotthárd a régi brassói egyház utolsó református papja. Utána szász papot és tót mestert adtak a reformátusoknak. E miatt még egy végső erőfeszítést tesznek. Külön papot hívnak, s kápolnáról-kápolnára szorítva ápolják hitöket. De ez utolsó fellobanása a kialvó mécsnek, mely után a sötét annál rémségesebb. A szászokra, ennyi gonosztett befejezésekor mintha csak a nemezis karja sújtott volna le : ezen időre esik két templomuknak, köztük a magyaroktól elvettnek, a megjelent jezsuiták által való elfoglaltatása. A brassói ref. egyházra, ilyen küzdelmei s megsemmisülése után mintegy félszázadig teljes sötétség borúi. A hívek egy része lutheránussá lesz; más része beleolvad az ekkor alakult német róm. kath. egyházba, a mely ez által hathatós növekedést nyer. Csak egy kis mag őrzi meg szívében apái hitét, s lesz ekként összekötő kapcsa a jelennek a múlttal. A mint világosodni kezd, történetük ezekben foglalható össze: istenitiszteletök betiltatik, mezei titkos helyeken gyülekeznek össze, ref. papnak bejövetele hozzájuk megakadályoztatik, a céhekből kirekesztetnek, lutheránussá lett magyar véreiktől megcsúfoltatnak, maguk «koldus kálvinistáknak)), tudományuk adögleletes tudománynak)) neveztetik. Mindazonáltal nem vesznek ki, nem tudja őket megölni a középkor bűzös kannáiból felkérezkedö levegő, sőt hogy a dohos börtönben izmosodnak, a bevándorlás folytán számban növekednek, bizonyítja a jelen század elején ismét jelentkező ref. templomépítési mozgalom. Egy régi használatlan bástya lett kiszemelve ekkor, hogy a 3 —dik reform, templommá legyen. Hosszas küzdelmek után végre engedélyt nyernek, a minek alapján teljes igyekezettel látjuk őket a templommá alakítás munkájához készülni. De mikor a bástya kulcsait kérnék, azok helyett olyan újabb feltételek kiszabása érkezik, a. mik egyértelműek az építés lehetetlenítésével. A kálvinisták megdöbbenve látták, hogy milyen gúnyos játék űzetett velük. A csatát ismét az ellenfél nyerte meg. A harmadik templomépítési küzdelem ilyen kimenetele után, a mely a szászok részéről, ha nem is vad erőszakkal, de elkeserítő, alattomos furfanggal készíttetett elé, az első kábulatból magukhoz tért reformátusok ismételten több ízben folyamodnak templomtelekért, mert az üldözések alatt az általuk szerzett teleknek, az egykori gyászos vandalizmus színterének tulajdonjogától is megfosztattak. Ezen verejtékes igyekezet közben, az 1821-dik esztendőben, tetszett a Főgondviselőnek némileg megjutalmazni munkásságukat. Ekkor költöznek ugyanis a ma is használatban levő, elszigetelt imaházba, a melyet egy drága pénzen szerzett, ócska bálházból alakítottak át. Hogy e regényes imaterem láttára a reformátusság könyeket tudott ejteni, ez a tény eléggé bizonyítja az egykor fényes és hatalmas egyház szánalomgerjesztő állapotát. A 150 év multán ekként megalakult egyház első papját Zaláni Szabó Lászlóban kapta meg, a másodikat a jelenlegi Molnár Jánosban, ki tárgya iránti buzgó szeretettel gyűjtötte össze az egyház múltjára vonatkozó adatokat. A fennebb vázolt képben ez adatgyűjteménynek kivonatát adtam, sokszor az eredetihez szórói-szóra ragaszkodva. Ez a kép, a mely éles bizonyítéka annak, hogy a vallásszabadság klasszikus földjében, a türelmesség netovábbjának nem minden pontot tekinthetünk, Brassót úgy állítja a szemlélő elé, mint a hol a kálvinista egyház nemzeti jellegéért a legádázabb vallási és faji türelmetlenségnek esett áldozatúl. Ebben rejlik a mult tanulsága ; s ez a nagy tanulság szab a jelenkor elé egy nagy kötetességet. A brassói egyház ma ismét azon a ponton áll, hogy megvalósítsa a rég fenakadt tervet; templomot akar építni; az egyháznak és nemzetnek díszére váló templomot, az idegen elemek közt élő magyarság oltalmára, összetartására. E cél érdekében a brassói egyház szól az egyetemes ref. egyházhoz, a melynek testében ő is egy érző ideg; hivatkozik ősrégi múltjára, s a mult feljogosítja, hogy életet kérjen ; hivatkozik sebeire, s e sebek szent érdekeket vitatott gonosz napokban nyíltak meg testén; hivatkozik gyengeségre, s ez nem önhibájának, hanem a nemzeti ügy és édes magyar fajunk iránt való szeretetének tanúbizonysága; hivatkozik végül arra a legerősebb argumentumra, és ebben a közalap nemzeti hivatása is támogatja őt, hogy ő a nemzetellenes mozgalmak sarkában, az idegen népfajok közé ékelve, ha nem is egyedüli, de legharcolóbb védője a nemzeti ügynek, leghivatottabb letéteményese annak a nagy missziónak, hogy hazánk egyik nagy és fontos állású városa meghódítassék a magyar eszmének. Brassó.

Bitay Béla. KÜLFÖLD. Külföldi egyházi szemle. 1. Facta loquuntur! A tavalyi egyetemes miszsziói értekezletnek titkára, Johnston, legközelebb «Egy század a keresztyénség terjedéséről s annak tanúságai)) cím alatt egy könyvet adott ki, mely statisztikai adatok alapján tanuságul kimutatja, hogy a XlX-ik század folyamában a protestantismus mindért téren felülmúlta a a romanismust. A derék Warneek «Alig. Missionszeitschriftw című lapjának decemberi füzetében Johnston adatair az evangy. prot. s a római misszió statisztikája terén saját kutatásaival is bővítette, mely adatok megérdemlik, hogy azokról mi magyar protestánsok is tudomást vegyünk. Hiszen a statisztika az egyházi téren is ama próbakő vagy tükör, a melyben az egyes felekezetek belélete és életrevalósága tükröződik vissza. Európában 1786-ban 37 millió prot., 80 millió róm. kath., s 40 millió gör. kath. keresztyén volt. Ezzel szemben 1886-ban 85 millió prot., 154 millió róm. kath., 83 millió orthodox gör. kath. keresztyén lakott Európában, vagyis a prot. lakosság 2-30, a gör. kath. 27, s a római csak 1*92 százalékkal nagyobbodott. A mi a róm. kath. Franciaországnak népességi viszonyait illeti, úgy az