Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-07 / 41. szám

jelentését, melyben a kerület egyházi életének hű képét adja. A lefolyt közigazgatási évre visszapillantva, hálákat ad Istennek az egyházi és iskolai ügyek fejlődéseért s ha itt-ott a teljes tökéletesség nincs is elérve, biztosan reméli, hogy a várt siker kimaradni nem fog. Áttér aztán azon egyházi látogatásaira, melyeket a lefolyt évben megtett. Meleg hangon ecseteli ezen alkalomból a pesti evang. egyház állapotát. Kilencven év előtt, midőn néhai Kamaljar superintendens ezen egyházat canonilag meglátogatta, annak iskolájában 20 gyermeket talált. Ma 700-nál több jár a pesti evang. egyház elemi iskoláiba. És ezen iskolák valamint az egyház által fentartott főgymnasium a fővárosnak legkeresettebb és legkedveltebb tanintézeteit képezik. Annyira, hogy nemcsak párhuzamos osztályokról kellett gondoskodni, hanem a fokozódott tandíj sem képes visszatartani a más felekezetbelieket attól, hogy gyermekeiket ezen iskolákba küldjék. Mindez a legújabb időben Fábiny Theofíl miniszter úr ő nagyméltóságának érdeme, ki nagyságos Busbach Péter, képviselő úrral a pesti evang. egyház élén állva, fáradhatlan buzgósággal és bölcsességgel pihenni nem tudott, míg ezen tanintézetek a kor kívánalmainak színvonalára nem emeltettek fel. Különben mind erről nagyt. Doleschall Sándor által kidolgozott monographiája a pesti egyháznak kimerítő felvilágosítást ad, s a püspök úr ezt a művet melegen ajánlja a kerület figyelmébe. Most még csak annyit említ meg püspök úr, hogy az építendő templomra a pesti egyház egyes buzgó tagjai közel 100,000 frtot irtak alá. Az év folyamán történt változásokról szólva, főt. püspök úr mély fájdalomtól áthatva emlékezik meg boldogult Trefort kultusz miniszter úr ő nagyméltóságáról, ecsetelvén rövid, de tartalomdús szavakban annak a tanügy körül szerzett hervadhatlan érdemeit, mi nemcsak a jegyzőkönyvben megörökíttetem rendeltetett, hanem az is elhatároztatott, hogy a gyászoló Trefort családnak a kerület mélyen érzett részvéte jegyzőkönyvi kivonat alakjában közöltessék. A legmélyebb hálanyilvánítás mellett említé fel a főt. püspök úr, hogy ő Felsége kegyelmes volt, öt kerületbeli szegény egyháznak egyenként 100 forintot, Újpestnek magának 500 forint, összesen 1000 frt ajándékozni. Hándel Vilmos kerületi jegyző olvasta Csáky Albin kultuszminiszter úr ő n. méltóságának a püspök úrhoz intézett levelét, melyben legkegyelmesebb kineveztetését közli a püspök úrral, s megkeresi, hogy őt nehéz hivatalos állásában támogatná. A közgyűlés lelkes örömmel üdvözli a kultusz miniszter úr kineveztetését, s megkéri a püspök urat, kegyeskednék a miniszter úr ő excellenciájának a kerület osztatlan bizalmát és hódolatát kegyelmes tudomására hozni, egyszersmind pedig a kerületnek azon érzületét is kegyelmességébe ajánlani, hogy az ág. hitv. ev. egyház mások ügyeibe soha nem avatkozik, ellenben saját egydázi jogaihoz és hitelveihez a legvégsőbb határig szilárhul ragaszkodni fog. Ezután megindult a vita a püspök jelentése fölött. Thébusz zólyomi lelkész kérdést intéz a békési esperesség fejeihez, miként van az, hogy a püspök száz forinttal jutalmazott a Zsedényi-alapból egy csabai tanítót, ki abban a hírben áll, hogy pánszláv s a Hlas Narodába és Narodni Listybe irogat? Kérdi, hogy vájjon az esperesség ajánlotta-e az illető tanítót jutalmazásra? Zsilinszky Mihály békési felügyelő kijelenti, hogy az esperesség mást ajánlott és Szeberényi püspök önhatalmúlag járt el, midőn az illetőt jutalmazta. Ez a kijelentés valóságos vihart idézett elő ; többen szólaltak fel s midőn a zaj egyre nőtt, Fabiny elnök csitítani igyekezett a gyülekezetet. Beniczky Gyula, a pénzügyi közigazgatási bíróság tagja, napirendre térést indítványozott. Heves vita után Szeberenyi püspök szólal fel. Kijelenti, kogy a csabai tanító pánszláv üzelmeiről nem volt tudomása s ez iránt az esperesség vizsgálatot fog tartani. O a csabai tanítót szegénységére és nagy családjára való tekintettel kivételesen jutalmazta. Beismeri, hogy szabályellenesen járt el, de ígéri, hogy jövőre a szabályokat sohasem fogja figyelmen kivül hagyni. Zsilinszky Mihály ez Ígéretre hivatkozva, eláll annaK fejtegetésétől, hogy Szeberényi püspök már több izben tanúsított önkényes eljárást. A közgyűlés ezután elfogadja a napirendre térést. Geduly Elek felhívja a közgyűlés figyelmét arra, hogy a kievi ünnepélyen)

a melyben való részvételt a király ő felsége nemrég a diakovári püspökkel szemben oly élesen megróvta, a bácsmegyei ág. ev. esperességből a pázuai lelkész résztvett, nemkülönben a világiak közül Mudrony is, a ki pedig egyházi hivatalokat visel. Kérdi tehát, mit szándékozik az elnökség e tárgyban tenni? Fabiny Teofil elnök válaszában kifejti, hogy ugyané tárgyban nógrádi Szontagh Pál indítványt jelentett be, mely holnap kerül szőnyegre. Ajánlatosnak tartaná, ha Geduly interpellációja ez indítványnyal kapcsolatban tárgyaltatnék. Elfogadtatott. Ezek után áttér a gyűlés a folyó ügyekre. Kiküldetnek több rendbeli bizottságok. Olvastatik nagym. Prónay Dezső egyetem, felügyelő úr átirata, melyszerint az egyetemes gyűlés e hó 10-én és következő napjain fog tartatni. Kiküldetnek a követek az egyet, gyűlésre. Olvastatnak az elemi és a középiskolai évi jelentések, és könyvbirálatok. Bemutattatnak a miniszteri leiratok számra nézve 160; előterjesztetik a bánáti misszió jelentés, a Baldácsi-alap számvizsgáló bizottsági előirányazata, mely az 1888. évre teszen 56,294 frt 40 kr, a Zsedényi-alap tőke kimutatása és végre megszavaztatik a szarvasi tanítóképezdének egy tanár díjazására az 1888. évre 800 frt a kerületi pénztárból. Ezzel az okt. 4-iki ülés véget ért B. G. A felső-baranyai egyházmegye rendkívüli közgyűlése. Szeptember 24-én igen csekély érdeklődés mellett folyt le a felső-baranyai reform, egyházmegyének csupán a gyám- és a nyugdíj-intézet és a családkönyvek kérdése felett való tanácskozásra egy behívott közgyűlése a harkányi — néptelenné vált —• fürdő nagy termében. Sem a gondnok úr sem a világi tanácsbirák — egynek kivételével — meg nem jelentek, de maga a papság is akkora részvétlenséget tanúsított, mintha talán a legközönyösebb adaphora s nem a papság legvitalisabb életbe (sőt zsebbe) vágó kérdése forogna szőnyegen. A közönynek ez a dermesztő jege a vita hevétől sem tudott felolvadni, mert a vitatkozás ajtaja mindjárt a gyűlés elején bezárult. Ugyanis e kérdés előkészítésére egy bizottság volt kiküldve, mely a maga munkálatát beterjesztvén, az képezendette a tanácskozás alapját. Voltak azonban, kik a bizottság ingadozó álláspontját elfogadni, s az elvi oldalt kerülő minutiákba menő részletes foltozgatását nem csak hogy szükségesnek nem látták sőt a kérdést elvi szempontjáról tekintve, azt egyenesen veszélyesnek tartották, s általános tárgyalás