Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-07 / 41. szám

6. Magyarország története népiskolák számára. Több kiadást ért, ma is használtatik. 7. A sárospataki énekkar története, százados ünnepélyére. Sárospatak, 1882. 8. Az alapok és alapítványok jogi természetéről. Kiadatott először a »Prot. Egyházi és Iskolai Lap«-ban, azután külön kiadásban Sárospatakon, 1882., közelismeréssel fogadtatott. 9. Államsegély és autonómia. Kiadatott először a »Sárospataki Lapok«-ban; majd mint külön lenyomat, röpirat alakjában Sárospatakon, 1884. Kisebb irodalmi dolgozataim, melyek egyes folyóiratokban, mint értekezések vagy bírálatok megjelentek: 1. Sárospatak városának és várának története. Kijött a )>Magyarföld és népei« című folyóiratban 1847-ben. 2. Gimnáziumi tanterv, a szántói tanterv alapján, a sárospataki gimnáziumhoz alkalmazva. Sárospatak, 1862. 3. Utazásom emlékei. Kijött a »Losonci Phönixcc című folyóiratban, 1853-ban. 4. A Féniek története Irlandban. Megjelent a »Sárospataki Füzetek«-ben. Ezeken kívül több hírlapi cikk a napi kérdésekről, a tanügy reformjáról (Prot. Egyh. és Isk. Lap. 1850.), könyvismertetések, bírálatok, fordítások a »Sárospataki Fűzetek«-ben és több halotti beszéd. Sárospatak, 1888. junius 21. BELFÖLD. A solti ref. egyházmegyéből. (Traktualis gyűlés, — A tassi templom fölszentelése.) A solti ref. egyházmegye a mult hó 30-án nagy örömünnepet ült. Egyszerű, szívet-lelket megható, felemelő örömünnepet. Egyik jelentékeny egyháza, a 2100 lélekből és részben intelligentiából álló tassi ref. egyház merészen új modorban épült, de annyit el kell ismernem: remekült sikerült diszű szép templomát ezen a napon avatta fel az Úr tiszteletének hajlékává vagyis rövidebben ezen a napon szentelte fel. És ebben az ünnepélyben az egyházmegye hivatalosan egyházi diszben vett részt, ünnepet csinálván magának is, ünnepet a szó legmagasztosabb értelmében; közgyűlési egyhangú határozattal 500 frtot tett le a buzgóság azon oltárára, mely az egész hazai reformált egyház egyik legszebb ékességét megalkotta. És ezt a tassi egyház páratlan áldozatkészsége meg is érdemelte és ez az egyházmegyétől így van helyesen. A test és az egyes tag között a szoros benső viszonynak mindig meg kell lenni, hiába, ez a természet rende és a solti egyházmegye maradandó érdemet szerzett magának az által, hogy nemes alapítványával ő is illesztett be néhány téglát a tassi templom épületébe. A templomszentelés alkalmából az egyházmegye Tasson tartotta ama rendkívüli őszi közgyűlését, melyet az egyházkerülettől véleményezés végett letett ismeretes tárgyak tettek szükségessé. Az elnöki széket Baksay Sándor esperes és Kerkápolyi Károly segédgondnok urak foglalták el. Az esperes, rövid segedelmet kérő imája és a megalakulás után jelenté a közgyűlésnek, hogy ezen alkalommal ama kiváló szerencsében részesült egyházmegyénk közgyűlése, hogy az egyházkerület szeretve tisztelt püspökét: Szász Károly urat körében üdvözölheti. Minden oldalról hangos, kitörő éljenzés szállott az érdemdús főpásztor felé és egyhangúlag határozatba ment, hogy megtisztelő jelenléte jegyzőkönyvünkben megörökíttessék. Ezután az ismeretes tárgyak kerültek szőnyegre. Hogy minő álláspontot foglalt el egyházmegyénk a közalap kölcsöntervezet, a lelkészi nyűg- és gyámintézeti tervezet kérdéseiben, később, önálló cikkben fogom ismertetni; ezúttal csakis a családkönyvek kérdésével kívánok foglalkozni, annyival is inkább, mert kevés a tér és tudósításomban a főhelyet a templom szentelés szép aktusainak ismertetésére szántam. Ismeretes az egyházkerület álláspontja a családkönyvek kérdésében. »Elrendelendőnek véleményezi a családkönyvek vezetését.a Egyházmegyénk szótöbbséggel nem osztja ezen nézetet és inkábo annak látja szükségét, és azt teljesen elegendőnek véleményezi, hogy az anyakönyv egyes elszórt adatai betűsoros registerbe gyűjtessenek össze, mely register néhány perc alatt bármely család tényleges állapotát híven "feltüntetheti. A kérdés komoly és fontos, a rendelkezésre álló idő rövid volt, és így a mit ott nem tehettem meg, nézetemet és indítványomat a sajtó utján bocsátom közzé. Az egyházkerületnek két érve van a családkönyvek mellett. Az egyik, hogy ilyen megbízható könyvek a lelkészeknek a családívek (helyesebben : családi értesítők) kiállítása körül előnyt nyújtanak; a másik és pedig főképen az, hogy egy ily könyv lehetővé teszi a lelkészre nézve a lelkipásztori gondviselés gyakorlása érdekében a családok helyzetének gyors és biztos áttekintését. Nos, részemről, általánosságban szólva és kellő tisztelettel felsőbb hatóságaink és közgyűléseik irányadó felfogása iránt, egyik érvet sem osztom teljesen. A családkönyv mostani egyházi szervezetünkben, de főképen ama viszonynál fogva, melyben az állammal, mint anyakönyvvezetők, tehát közokirat kiállítók vagyunk, sohasem lehet megbízható könyv a lelkészeknek a családi értesítők kiállítása körül; nem, azért, mert vezetése államilag elrendelve nincs és ha esetleg téves adat jut a családi értesítőbe, megbízható forrása dacára, az állam sohasem fogja elfogadni ama mentséget, hogy családkönyvet használtunk alapul, hanem azt fogja mondani : miért nem használtátok azt a forrást, melyet én közokirat jellegével felruháztam, mely kezetekben van ? Tehát odajutunk, hogy vezetünk családkönyvet, sok bajjal, fáradtsággal, a tennivágyás, a haladás homályos ösztönével, és az lesz segítségünk, könnyebbségünk, minden csak „megbízható könyv" nem, mert hogy az legyen, állami jogosultsággal kellene bírnia. A másik érve az egyházkerületnek, hogy a családkönyv lehetővé teszi a lelkészre nézve a cura pastoralis gyakorlása érdekében a családok gyors és biztos áttekintését. Megengedem, hogy igen, bár a »biztosságért« nem mernék szavatolni. Elhiszem, hogy a hol jól el van készítve a családkönyv, nagy előny, hogy gyors áttekintést nyújt. De viszont kérdem, mi biztosít bennünket mint egyetemes ev. ref. egyházat, hogy ez a gyors és biztos (?) áttekintés a lelkipásztori gondviselés helyes gyakorlására vezet ? Hiszen megtörténhetik, számtalan eset van rá, hogy a hol van családkönyv, bizony ott nyomorúságos lábon áll az az annyit meghurcolt, oly sokszor elhanyagolt cura pastoralis ! Viszont arra is nem egy esetet, példát idézhetnék, hogy a családkönyv nélkül is szépen, sikeresen meg van a lelkipásztori gondviselés. Mert szomorú, sajnálatra méltó adat volna rólunk, a mai kor lelkészeiről, hogy egy fontos lelkészi munkát csakis egy száraz könyv hideg — bár sokat beszélő — adatai után tudnánk elvégezni. Mindezek szerint én az egyházkerület véleményét és érvét megfordítom és így vélek rájutni arra a con-