Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-30 / 40. szám

san meghánytuk-vetettük volna a dolgot, e 10 egyházat a következő 5 kategóriába osztottuk. Az első kategóriába jön 3 egyház, u. m. Iváncsa, Vereb és Gyuró-Kuldó, a hol a lelkészi fizetésnek 80.0 frtra leendő felemelését 26—73—82 forint évi öszszeg megajánlásával, maga az illető egyház is könnyen megbírja. A második osztályra jön Csabái, a hol a lelkészi fizetést évi 138 frttal kellene emelni, esetleg azonban a lelkészi hivatal a tanítói hivatallal egyesíttetnék. A harmadik osztályt affiliálható egyházak képezik, s ezek 1) a 442 lélekből álló Doboz, mely Alcsúthnak csaknem a tövében van s az alcsúthi lelkész által nagyobb nehézség nélkül gondozható ; és 2) a 338 lélekből álló Felcsúth, mely ha a felemelést meg nem birná, Bodmérhoz volna csatolandó. A negyedik osztályba Boámért egy magát soroztuk, mint olyan egyházat, mely igényt tarthatna a közalapi töke-segélyezésre (mintegy 4880 frtra) s az annak megfelelő évenkénti törlesztést, 73 frt 20 krral a maga erejéből ki tudná teremteni. Végre az ötödik osztályba olyan egyházakat soroztunk, a melyek fent art ás a úgy felekezeti, mint nemzetiségi szempontból egyaránt óhajtandó volna, de a melyek az évenkén'i töt lesztési összeg előállitására vagy egyáltalában nem, vagy csak csekély mértékben volnának képesek. Ilyen egyházunk, tehát a legnagyobb szükségben lévő egyházunk, 3 van. Az első helyen áll, a 137 lélekre rugó pusztai cselédséget is ide véve, az összesen csak 246 lelket számláló etyeki egyház, mely fekvésénél fogva nem affiliálható, de a hol az eddigi lelkésztanítóság fentartását, úgy a magyarság, mint ref. vallásunk érdekeinek szempontjából, felette szükségesnek tartjuk. Hogy azonban a lelkészi fizetés a 800 frt minimumot megüsse, 294 frtra, illetőleg az annak megfelelő tőkére: 5880 frtra volna szükség. Mivel pedig Etyek, csekély s változó képessége miatt sem lehet azon helyzetben, hogy a 88 frt 20 kr. évi törlesztési összeget lefizetni tudná : esperes úr, s az ő javaslatára egyházmegyei gyülésünk, a megoldásnak olyatén módját ajánlja a ft. egyházkerület és Konvent nagybecsű figyelmébe, hogy t. i. az évenkénti törlesztési összeg (ez egyháznál tehát 88 frt 20 kr) vonassék le a kölcsönadandó tőke (5880 frt) évenkénti kamatából (294 frtból), s csak az így fenmaradt összeg (205 frt 80 kr) fordítassék a lelkészi javadalom emelésére teljes 32 évig. Igaz, hogy ily módon a 800 frt minimum némi csonkulást szenvedne s csak 32 év elmultával élvezhetné a lelkész az egész 800 frtot: de erre már nem mondhatnunk egyebet, mint hogy : »szükség törvényt ront.« A másik veszélyeztetett pont egyházmegyénk területén : a 419. lélekből álló tinnyei egyház, mely a kathoiikus Sión : Esztergom, közelében, a 240 lelket számláló Uny leányegyházával együtt, mintegy előre tolt őrszem, úgy tekinthető, s melynek fenntartását e német s tótajkú vidéken magyar nemzeti szempontok is eléggé igazolják. A lelkészi, fizetés pótlására azonban 300 frtra, vagyis az ennek megfelelő 6 ezer frt tőkére volna szükség. Az évi törlesztési összeg lenne 90 frt, a melyből ha az egyház maga — mint készségét erre nézve ki is jelenté — évenként 20 frtot fedezni tudna, a 300 frtnyi kamatból mindössze 60 frtot kellene letenni. Van ugyan Tinnyén tanítói állomás is, melynek a lelkészi állással leendő egyesítését egyházmegyénk még a tavaszszal kimondotta ugyan, nem lévén még akkor tudomása a közalapi segélyezésnek a Szász D.-féle tervezet szerinti módjáról: de tekintve a tinnyei positiónak már jelzett fontos voltát, egyházmegyénk csak kötelességét teljesíti, midőn a lelkészi állomás további önálló fentartása érdekében a konvent előtt szót emel. Végre a harmadik, nagyobb mérvű támogatásra szorult eklézsiánk : a csak 373 lélekből álló acsai egyház, mely hasonlókép mint Etyek, úgy felekezeti, mint nemzetiségi szempontból, megerősítendő és fentartandó lenne. Kellene pedig e célra évi 291 frt segély, vagyis az ennek megfelelő tőke: 5820 frt; a törlesztési öszszeg 87 frt 30 kr, mely szintúgy mint a másik kettőnél, a tőke kamatából lenne fedezve. Ezek szerint csupán a lelkészi javadalmazások állandó megjavítása érdekéből egyházmegyénk mintegy 22,580 frt tőkét venne kölcsönképen igénybe az országos közalap tőke-állományából. Nem is szólva ez úttal az építkezési befektetésekről, melyekre ha jelenleg nincs is, de a jövőben egyházmegyénknek is szüksége lehet. Kissé részletesebben ismertettem egyházmegyénknek e nagyobb arányú közalapi segélyezés céljából készített tervezetét, azon meggyőződésben lévén, hogy csakis ily részletekbe menő statisztikai összeállítások alapján lehetend majd annak idejében a ft. konvent abban ,a helyzetben, hogy a Szász D.-féle indítványt véglegesen elfogadja s életbe is léptethesse. Az országos gyám- és nyugdíjintézet tervezetét a dunamelléki egyházkerület által tett módosítással fogadta el egyházmegyénk. Nyiigdíjintézetet tehát akkép óhajtunk, hogy a nyugdíjazandó lelkész hagyassék meg mindvégig úgy parochiaján, mint fizetése élvezetében, csupán az eddig szokásos kápláni díj megfizetésére köteleztessék ; egyébként a hivatal ellátására kirendelt helyettes lelkészt a nyugdíjintézet fizetné. A mi a gyámintézetet illeti, az abba való belépés a jelenleg alkalmazásban lévő rendes lelkészeknek szabad tetszésére hagyatnék, s a beléphetés joga — s ezt már egyházmegyénk önállóan indítványozza — a lelkészjellegű tanárokra is kiterjesztetnék. Egyesekben a konventi javaslat elfogadtatik. Nagy port vert fel a családkönyvek ügye is. Pár lelkésztársunk a családkönyvet még a 70-es években elkészítette gyülekezetében, s nem is tudja elképzelni, hogyan lehet meglenni a nélkül! Szó volt arról is, hogy a családkönyvek vezetése országosan legyen kötelező minden felekezetű lelkészre, s hogy minden egyes család lenne ellátva a maga családkönyvi kivonatával. r J Ismét mások erősen elleneszólottak a családkönyvek kötelező behozatalának, s így utoljára is, bár egyházmegyénk szintén elismeri a családkönyveknek több tekintetben áldásos és szükséges voltát, de tekintve, hogy nagyobb egyházakban annak pontos vezetése csaknem kivihetetlen, csakis a facultativ behozatal mellett nyilatkozott; elégnek tartván azt is, ha minden egyházban egy pontos betűsoros névmutató készíttetik. A kerületi aránylagos költségvetés szempontjából újabb statisztikai adatok beküldésére szólíttatván fel, egyházmegyénk elfogadandonak véli az egyetemes egyházi névtárnak csak nem régiben megállapított adatait, úgy azonban, hogy a névtárban kitüntetett 39 ezer lélek számból a szórványban lévő mintegy 2 ezernyi lélekszám levonandó lenne, mint a mely semmivel sem járul a közterhek emeléséhez, s csak az így fenmaradó lélekszám után történjék újból a kivetés. Egyházmegyénk egyúttal kifejezést ad abbeli reményének is, hogy az újabbi költségvetés alkalmával a gyülekezetek közteherviselési képessége súlyosabb próbára tétetni nem fog, azaz lehetőleg marad a statusquo, nehogy egyszer csak ijesztő módon visszhangozzék anyaszentegyházunk hívei részéről is a — non possumus. Lévay Lajos.