Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-08-26 / 35. szám
Függőben léirő egyetemes kérdések, Egyházunk egyetemes konventjétől, ennek utolsó üléséből, néhány kiváló fontosságú ügy tétetett át az egyházkerületekhez, hogy ezek véleményes javaslataikkal a tárgyalást előkészítsék s ez által a konvent munkáját megkönnyebbítsék. Csak néhányat említve föl, itt van az »Egyetemes gyám- és nyugdíj-intézeti alapszabály-javaslat,« itt az egyházi közalapból való kölcsönzés és tőkés segélyezés nagy kérdése, itt a családkönyvek ügye; mind oly függőben levő egyetemes kérdések, melyekről a szeptember és október folyamán tartandó egyházkerületi gyűléseknek nyilatkozniok kell, sőt az egyházmegyéknek is véleményt kell mondaniok, ha és a menynyiben hozzájok letétettek. Az időszaki egyházi sajtó már több ízben szólott e kérdésekhez. A »Prot. Egyh. és Isk. Lapcc és a »Sárospatakj Lapok« mind a hármat körülményesen szellőztette, debreceni laptársunk a családkönyvek ügyében pro et contra is hozott cikkeket; de azért korántsem mondhatjuk, hogy ez általános érdekű fontos kérdésekben csak nagyjában is egy értelemre jutottunk. Oly nagy a véleményeltérés a gyám-, de különösen a nyugdíj-intézet felől, oly alapos az aggodalom a Szász Domokos-féle tőkés segélyzés iránt és oly csekély a bizalom a családkönyvek iránt, hogy e függőben levő kérdéseknek újból és újból való szőnyegre hozatala, teljesebb megérlelés céljából, sajtóban és zöld asztalnál még mindig felette kivánatos. A konventi végeldöntés előtt kell velük tisztába jőnünk, különben megtörténhetik, hogy a de nobis hozandó határozatok sine nobis és contra nos kerülnek vissza a végső fórum zöld asztaláról. En ez alkalommal csak néhány rövid reflexióra szorítkozom, és pedig csupán a gyám-és nyugdíj-intézeti kérdés tárgyában. A lelkészi gyámintézet mint ilyen országosan kedvező fogadtatásban részesült mind a sajtóban, mind az alantas testületek tanácskozási termeiben. Es ez természetes is. Özvegye árvája gyámolítását melyik hivatalnok ne kívánná s melyik ne mozdítaná elő kész szívvel lélekkel ? S midőn e gyámolítás csekély áldozattal jár, aránylag csekélyebbel, mint a mennyit a meglevő helyi gyámintézetek követelnek : minden előrelátó pap igyekezni fog e kedvezményt megszerezni családja részére. A többség jóakaratán és készségén nem is múlik az intézet megalakulása. Csak nem ketl erőltetni a dolgot. A most- működő papságnak szabadságot kell engedni, hogy tetszése szerint belépjen vagy kimaradjon és csupán a jövőben alkalmazandó lelkészek köteleztessenek a gyámintézeti tagságra. E fakultatív rendszabálynak az intézet érdekében az a nagy előnye volna, hogy alapját tetemesén megszaporítaná, viszont a belépő tagok azon nagy előnyt élveznék, hogy özvegy-árváik a közalap ioe /0 -os segélyéből jelentékeny gyamolítást nyernének, mi bizonyára fokozná a belépési kedvet a még künn maradiaknál. Szóval a lelkészi gyámintézet kérdése — ha a belépési kényszer nem alkalmaztatik — könnyű szerrel és közmegelégedést keltőleg megoldható. Ennélfogva nagyon helyeslem s a többi testületeknek is melegen ajánlhatom a dunamelléki egyházkerület javaslatát, mely az egyetemes gyámintézetre vonatkozó álláspontját folyó évi közgyűlésében így formulázta: a »jelenleg alkalmazásban levő rendes lelkészeknek szabad tetszésére hagyatik a nevezett intézetbe való be- vagy be nem lépés, ellenben a jelen szabályok hatályba lépte után alkalmazandó lelkész... a gyámintézetnek kötelezett tagja lesz.cc Bizton remélhető, hogy az egyházmegyék, melyeknek a kerületi javaslat hivatalból kiadatott, minden tartózkodás nélkül készséggel fognak csatlakozni e helyes megoldási módhoz, mely a gyámintézettől idegenkedő kisebb részt engedi kívül maradni, a gyámolítás után vágyó többséget pedig nem tartja tovább is hiú várakozásban. A konvent pedig annyi kétes kísérletezés után emelkedjék hivatása magaslatára, vessen véget e céltalan ingadozásnak s miként a zsinati törvény parancsolja, állítsa fel már azt az egyetemes gyámintézetet, melyre kivált a szegényebb sorsú papságnak oly égető szüksége van. Az egyetemes lelkészi nyugdíj-intézet ügye s közelebbről az erre vonatkozó konventi tervezet, a mennyire a sajtó és az alantas hatóságok nyilatkozataiból ítélni lehet, egészben véve kedvezőtlen fogadtatásban részesült, sőt néhol határozott ellenzéssel találkozott. Papságunk jó nagy része idegenkedik a nyugdíjazás intézményétől s a mint a hangulatot én ismerem, az idegenkedés két főbb okból származik, melyeknek egyike több izben világosan ki is fejeztetett, másika csak a sorok és szavakból érezhető ki. Nyíltan ellenzik a nyugdíjazást financialis érdekből, rámutatván azon anyagi károsodásra, mely az elöregedett lelkészt és családját a nyugdíjba helyezés által sújtani fogja, kivált azon csekély nyugdíj-jutalék mellett, milyenre a felállítandó nyugdíj-intézettől, főleg kezdetben, számítani lehet. E sovány kilátásért egy^-
