Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-05 / 32. szám

családkönyvre, mivel a születési anyakönyvekben a ne­taláni elhalálozások hivatalból kell, hogy utánvezettes­senek. A mi már bárminemű családmozgalmi adat kike­resését illeti, azt sokkal egyszerűbb egyetemes értékű, és hozzá igazán hiteles módon könnyűvé tehetjük egy betűsoros mutató készítése által. Ezt tervezetbe veszi a bizottság is a családkönyvekhez, szerintem akkor legjobb ezt egyenesen az anyakönyvekhez csinálni meg; ha a forrásból meríthetek én, nem megyek a csatornához. Lelkésztársaimnak jó lélekkel ajánlhatom ennek az elké­szítését. Nagy egyházban is — tapasztalásból tudom — csekély fáradsággal végezni lehet a családi értesítőkkel, ha jó betűsoros anyakönyvi mutató van kezünknél; kis egyházban meg hamarább végig fut rajta az ember, mint a míg a családkönyvek ívei között a vonatkozási számok segélyével keresgél. Nem tagadom, van haszna a családkönyvnek, hogy is lehetne ennek ellenkezőjét feltétlenül állítani; de az én meggyőződésem szerint távolról sem éri meg elő­nye a vele járó gondot, fáradságot. Ott a hol igazán hasznos és látszólag szükséges segítőtárs, mert munka halmozódás esetén nagy szol­gálaton tesz, t. i. a nagy népességű egyházakban, ott csaknem kivihetetlen, s mindig mindenütt csak sántít az igazság nyomában, s oly költséges apparátust felté­telez, s oly óriás masszává s ennélfogva nehézkes keze­lésűvé válik idők folytán p. o. Budapesten stb. hogy egész értéke precariussá válik. A kisebb helyeken meg absolute felesleges a fentiek szerint. Bizony a családkönyvek szerkesztése épen olyan opus supererogativum, mint a római egyház szentjeié. Legfontosabb indok a családkönyvek mellett egy kiváló lelkésztársunk ítélete szerint is, hogy segélyük­kel a családi állás ellen elkövethető vétségtől, s így a büntető §-ba ütközéstől lehetőleg óva leszünk; de ha a kereszteléseknél az idevágó kultuszminiszteri intézmé­nyeket szigorúan szem előtt tartjuk, ebben a tekin­tetben is elégséges védelmet nyújtanak az anyakönyvek, illetve azok kivonatai. Átalában a szükségtelen betűszaporítást nem látom indokoltnak, sem az nem érv előttem, hogy külföldön is van. Más a magyar génius, mint a külföldi, ha mi nálunk mindent utánzunk, nagyon sokszor egész mást érünk el a külföldi institutiók erőszakolásával, mint a mit akarunk és várunk. Azután meg úgy is van már nekünk elég tabel­lánk, statisztikánk, időnkénti hivatalos kivonatunk, kimu­tatásunk, betűnk, minek ezt a bürokratikus munkát nékünk szaporítanunk. P. o. az én iktatóm szerint az 5 utolsó év alatt beiktattatott 489 ügydarabból 280 az egyházi és 209 polgári természetű, s ez utóbbiakból 1 rendszerint felér, a munka súlyát nézve, az egyházi 10-el. A kiadókönyvnek amaz időtől 1560 tételszámá­ból 745 a politikai kiadvány. A betű halmaz alatt, mely ezáltal is mesterségesen hizlaltatik, sorvadni fog a lélek elevensége, a minden időt-gondot absorbeáló irkálás által arra a meggyőző­désre tántoríttathatik akárhány elcsigázott lelkész, hogy ha ennek a sokféle szakmánymunkának eleget tesz, már kitűnő pap is. Ettől pedig óvjon az Isten; mert akkor igazán betelnék rajtunk: »nem tudjátok melyik lélek gyermekei vagytok.« De ha mindaz, mit előadtam, nem állhatna meg tisztelt kartársam critériuma előtt, úgy ha mggyőze­tem, én nem vagyok azok közül való, kik azt mondják »si omnes sic at ego non sic«, sőt inkább azt tartom »sapienti est consilium mutare in melius.« Erre az eshetőségre való tekintetből gondolkoztam a gyakorlati megvalósítás felett is. És mivel a tiszamelléki bizottság véleményét tel­jesen osztom, hogy — ha már van — a családönyv a lehető egyszerű és könnyen áttkinthető legyen, tehát a bizottsági minta 2. rovatát t. i. a megfelelő anyakönyv feljegyzését, mint feleslegest törültetni véleményezem. Ha' valaki meg akar győződni a beírt adat anyakönyvi mibenlétéről, úgy is tudja, hogy az illető évben a januári esetet ne a aecemberi közt keresse és viszont, s már akár a hónap és nap számát, akár a sorszámot kisérem, az teljesen egyre megy. A »régibb családi ív« rovatcím helyett, plausibilisebb a makói minta: »vonatkozási szám« kifejezése. A többi rovat jó. Az előállítás genesisét tekintve helyes az elv, mely a jelenből indul ki. Végsummája e targyban szerény nézetemnek ez: 1. a családkönyv előnye épen nem áll arányban a reá fordítandó fáradság és gonddal, ennélfogva kötelező készítése ne rendeltessék el; de megengedhető, hogy a lelkész, ki ebből valami nagy jót remél, csinálja meg, az élet majd megmutatja, érzi-e a lelkészi kar — az egyház javára — szükségét a családkönyvnek vagy nem; 2. ha kötelező készítése kimondatik, úgy az csak a jelenből kiindulandóan, — semmiesetre visszamenőleg — rendeltessék el; 3. mondassék ki ez incidensből kötelezőleg, hogy minden egyházban készíttessék az anyakönyvekhez betű­soros mutató, mely véleményem szerint, kisebb munká­val mindama célra elsegít, mint a családkönyv. Célszerű­sége mellett már csak azért is ajánlom ezt, ne hogy a rossznyelvűek azt fogják reánk: »íme a papok irtóznak a munkátok; mert hiszen azt ki-ki belátni kénytelen, hogy ez ad acta, sokszorosan nagyobb munka, mint a családkönyv megkezdése, de mert valóban hasznos, meg­készítjük ; 4. ha kimondatik a családkönyv készítés kötele­zőleg, úgy a tiszamelléki minta az ajánlott törléssel, ille­tőleg igazítással fogadtassék el. Tisztelt kartársaim ! kinek-kinek lehet másféle is a meggyőződése, mint az enyém, de ez, mit előadtam, igaz meggyződésem mind ez ideig. És most méltóztassanak véleményüket nyilvánítani a kezünk alá bocsátott tárgy felett. Vörös K. lelkész ez értekezése alapján az értekez­let órahosszat tartó élénk és beható eszmecserét foly­tatott e tárgy felett, s végül egyhangúlag a következők­ben foglalta össze megállapodásait: 1. „Lelkészi értekezlet a családkönyvek általánosan kötelező szerkesztését felesleges munkálatnak tartja. 2. Elismeri az értekezlet, hogy nagyobb egyhá­zakban a családkönyv a családi viszonyok megismerésé­ben, okmányok kiállításában stb. nagy segélyére van a lelkésznek; de mivel az anyakönyvek jól szerkesztett betűsoros mutatója eme célt sokkal kevesebb gond és beruházással elérni segít, azért az anyakönyvek betűsoros mutatójának kötelező elkészítését véleményezi kimondan­dónak."

Next

/
Oldalképek
Tartalom