Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-05 / 32. szám

kiválóbb költői erőre vall; de nem imádság, sem nem elmélkedés, egy tisztán lyrai költemény, olyannyira, hogy csupán csak egyéni subjectiv érzéseket fejez ki; ennek másutt volna helye s nem itt. Nem ima, hanem bölcső dal a 209. lapon levő vers. A Luther és Zwingii születésére irt ódáktól el nem tagadható az erő, bár menetük kissé nehézkes, (»Fényletve« micsoda szóképzés? 181. 1.) — ezek is ódák és nem imák. Kihagyható lett volna a confirmátiói áldás, mely tisztán agendalis beszéd versben (280. 1.), de hát legalább igen szép. Formailag igen zengzetes, de csak címében ima a 302. lapon »A királyért s a hazáértcc című vers. Az »Ámen« a végén sehogysem illik a pattogós bordal formához és csaknem ugyanilyen tartalomhoz. A »Fóti dal« inspiratiója látszik meg rajta. Könnyebben megkaphatták a gyűjteménybe az útlevelet azok a húsvéti elmélkedések, melyek a 146. és 153. lapokon vannak, mert hangulatteljesek s valóban alkalmiak, bár ezek sem imádságok. Nem volt ezekre a nem imákra itt szükség, mert itt csak kirínak a sok valódi szép ima közül, míg a maguk helyén egészen jók volnának. A legtöbb imádság oly szép, oly közvetlen, hogy azt hiszem a legrövidebb idő alatt igen elterjedtek lesznek ezek, a mihez hozzájárul könnyed formájuk, s irodalmi magasabb színvonalon álló és mégis népszerű nyelvezetük. Sajátságos zengzetesség van még a prózában is, mintha rhythmus lüktetne abban is. A formát illetőleg csak egy megjegyzésem van, t. i. hogy az a játszi, rövid dal strófa, a melyen pl. a 18. vagy 20. lapon levő ima is irva van, egyáltalában nem illik az ima fennszárnyaló, méltóságteljes menetéhez és jellegéhez. Bajos imahangulatot ébreszteni ilyen forma verseléssel: »Düledez a gazdag Terméstől az asztag S áldnak ifjak és vének* vagy »Ajakink is szépen A hála tüzében Dicséretre buzdulnak.* Képeit, hasonlatait igen jó ízléssel tudja szerző a legtöbb helyütt megválogatni s a poetica licentia csak egyszer-másszor ragadja el vagy semmit mondó nagy frázisokra : »Uj szövetséget kötök mindenkivel, s embertársaim között mint jótékony angyal igyekszem járni, jóltéve, áldva vigasztalva és boldogítva« (316. 1.); vagy egy-egy kevésbbé aesthetikus s természetellenes képre, mint pl. »meghajtom lelki térdemet stb.« (270. 1.). Á nélkül, hogy az egyes imák külön-külön birálgatásába bele bocsátkoznám, csak néhányra, mint legkiválóbra, kívánom felhívni úgy magának a szerzőnek, mint a t. olvasóknak figyelmét; szerzőét különösebben azért, hogy mintegy a saját munkájában láthassa a példányokat, miket követnie kell. így igen szép a vasárnap reggeli (24. 1.); közvetlen melegségével a 33. lapon levő reggeli ima; könnyed, jó formájával a 49. lapon levő. Meg nem állhatom, hogy ne közöljem az egyik reggeli imának eme kiválóan szép strófáját : »Az angyalok égbe szálltak, Kik körülem tábort jártak A most elmúlt éjjelen; De a hit, az őrző angyal, A vallás, me'y megvigasztal, Mindég itt van én velem.* (53. 1.) Az esti imák között magasabb conceptíójú, sok szép gondolattal a 73. lapon levő, míg a maga rendkívüli egyszerűségével, természetességével és erős hitével hat meg a »Már a világ aludni megy« kezdetű esti ima (72. 1.). Mint a szép őszi táj, valóban oly hangulatteljes az őszi esti ima. A prózában irt imák között a legkiválóbbak az adventi, az ó év utolsó estéi, az újévi, nagypénteki, húsvéti; a boldog és a boldogtalan házasok imája. Nemes, tisztult világnézlet szól az öregek és a szolgák imájában, mely utóbbit különösen jótékonyan lengi át a biblia szelleme. A verses alakúak között költészeti értéke is legtöbb van a karácsonyi (106. l.\ a virágvasárnapi (127. lap), a nagyszombati (142. lap) a Witschel után fordított nagypénteki, a húsvéti (149. 1.), az áldozó csütörtöki (158. 1.) és a Kempis után dolgozott »Keresztviselésben« című imáknak és elmélkedéseknek. Gyönyörű alapgondolata van a »Vannak védangyalok« című elmélkedésnek (274. lap.), mely a vallásos költészet által teremtett emez alakokat leszállítja ide a földre s védangyalokká teszi az anya könnyét, az atya intését, a szerető családtagokat, a bennünk levő lángot, mely nemesre vágyik stb. és a képzelet elmosódó ködfátyolképeit így realisálja. Szép a 189. lapon a gyermek imája; de nem gyermeknek való, sokkal magasabb röptű, semhogy gyermekelme fölérhetné vagy követhetné. Naiv hangjánál fogva jobb a másik kettő, mert ad hominem szólanak. Általában a most megjelent »Buzgóság könyvétcc valóban .nyereségnek tarthatjuk imairodalmunkra nézve s szívből óhajtjuk, hogy minél többen legyenek, kik ez imak szárnyain emelkedhesenek lélekben a mennybe, mert ezek teljesen alkalmasak arra, hogy magasabb röptöt adjanak az érzéseknek. Melegen ajánljuk a lelkészi kar b. figyelmébe nemcsak közönségüknél való terjesztés végett, de még saját használatukra is, mert igen sok ima van e gyűjteményben, mely nyilvános istenitiszteletnél is használható. Úgy látszik maga a szerző is eredetileg a templom számára irta ezeket. Kenessey Béla. BELFOLD. A pesti egyházmegye papságának véleménye a családkönyvek kérdésében. A családkönyvek kérdése két év óta egyházhatóságilag, jóval régebben irodalmi úton napi rendre van tűzve. Egyházhatóságilag az egyetemes Konvent hozta szőnyegre, midőn 1886-ban nyilatkozásra szóllította föl az egyházkerületeket, hogy »szükségesnek tartják-e a családkönyveket s azok vezetésének általánosan kötelező voltát s ha igen, azon esetben adjanak erre nézve mintákat, hogy azok alapján a Konvent a további intézkedéseket megtehesse.K Á Konvent ezen határozata folytán a tiszáninneni egyházkerület indokolt javaslatot és családkönyvi mintát terjesztett be, az 1887-ik évi egyetemes gyűlésre minek alkalmából az 1887-ik évi konventi gyűlés a tiszáinneni javaslatot letette az egyházkerületekhez, hogy azok az ügyet beható tanácskozás tárgyává tévén, véleményeiket a legközelebbi Konventre adják be. A pesti egyházmegye »Lelkészi értekezlet«-e ez egyetemes érdekű kérdést egyházkerülete felhívása folytán tárgyalásra előkészítendő, Kosdon tartott legutóbbi tanácskozása alkalmával beható eszmecsere tárgyává tette és érdemileg elfogadta az elnökileg fölkért előadónak, Vörös Károly váci lelkésznek alább olvasható indokolt véleményét. A gondos munkálatot annyival in-