Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-25 / 13. szám

pal s hat ezüst angyalkával van díszítve. Az oltáron s körülötte jobbra-balra, tömérdek fogadalmi tabla, s fo­gadalmi jelvény : ezüst vagy viasz kéz, lab, szem, fül, s több efféle emberi testrész, mely a csudatévő Boldog Anya közbenjárása folytán gyógyult meg. A Fekete Madonna mellképének másolatai nálunk is igen elterjedtek. Özvegy báró Pető Jánosné varazsd­megyei Lepoglaván a csensztochovai Boldogságos Szűz képmásával díszített oltárt allíttatott még 1672-ben (Benger: Annalium eremi-coenobiticorum ord. fratrum eremitarum S. Pauli primi eremitae vol. II. Posonii, 1743. p. 107.) A csensztochovai Máriakép jelenleg is látható a budapesti egyetem templomának főoltárán, valamint az esztergomi Bakocs-kápolnában, úgy hogy a nálunk is ismertebb szentképek közé sorozandó-Engem például itthon figyelmeztettek arra a sajátsá­gára, hogy akármiként forgassuk, nézzük bár jobbról vagy balról : Szűz Mária mindenkor a szemünkbe néz. A labyrinth-szerű zárda és templomai, öt-szögle­tes csillagalakú várerősség közepén emelkednek. A külső várkapu fölött a Lubomirszki-címer díszlik, kőből kifa­ragva ; e fölött Isten Anyja, s egyéb szentek képe e fölirattal: Sub tuum praesidium. Felvonó hídon keresz­tül jutunk a második kapuhoz, melyen Szaniszló Ágost lengyel király márványba vésett képét szemlélhetjük. A harmadik kaput a pálosok által különösen tisztelt »hét­fájdalmú Szűz« képe *) díszíti s a negyediket Ulászló opoliai herceg képe, a mint a Fekete Szűz ikonát átadja a pálosoknak. A négy kapun áthaladva nagy kockakövekkel ki­rakott tágas térre jutunk. Előttünk a főtemplom, hom­lokzatán a Mária-kép nagy másolatával. E főtemplom tornya mérföldekre ellátszik; mert egy végetlennek látszó rónaság egyetlen dombját koronázza, s különben is rendkívül sugár, magas. A hét emeletes építmény há­rom íelső emelete bádoggal borított fából van, melynek legtetején a pálosok jelvénye: egy fekete holló a mint a pusztában tengődő Remete Szent Pálnak egy cipót visz a szájában. Nemcsak a városon belül, de az előtte elterülő széles domboldalon is, hajnalhasadtától késő estig állan­dóan tömérdek zarándok és koldus zsibong. Egész vá­sár folyik ottan. A vár tövében négy sorjával fölállított fabódékban árulják a szent tárgyakat, s közhasználati iparcikkeket. A domb másik felén szabad ég alatt négy sor lacikonyha. E két telep között és körül, a Jaznagóra bogárhátú lejtőjét a kocsikon jött zarándokok beláthat­lan sokasága lepi el. Augusztus 24-től szeptember i-ig — mialatt Csensztochovában tartózkodtam — a búcsú­sok száma napról-napra szemmel láthatólag növekedett, azon arányban a mint közelebb-közelebb esik Kisasz­szony vagyis a főbúcsú napja, szeptember 8-ika. A tömeges búcsújárásban a vallási eszmén kívül *) Borsod megyei Sajó- Laci mellett ma is fennáll a »hét fáj­dalmi! Szűzről* címzett kápolna, melyet a pálosok építtettek. kétségtelen része van a politikának is. A ki Jaznagó­rára megy, hogy a Régin 1 Regni Poloniae előtt bemu­tassa hódolatát: az nemcsak vallásosságát, hanem egy­szersmind jó lengyel hazafi voltát is demonstrálja. A Lengyelország minden részéből idesereglett hivők, szabad ég alatt ütik föl sátraikat. Nagvobb részök kocsin és gyalog érkezik, vasúton aránylag kevesebb, hérfiak és nők körülbelül egyforma számmal ; természe­tesen közönséges, kirívó köznépi viseletükben. Mert a zarándokok külső jelvényt, tapasztalatom szerint, csupán Francia- és Spanyolországban hordanak. Franciaországban a Lourdcs-ba és Paray-le-Moni­alba kéjvonatokon utazó zarándokok mellén : fehér me­zőben kék keresztkével ékesített kokárdakat láttam. Spanyolországban pedig, San Jago de Compostel­laban a teljesen középkori zarándok-costume szemléle­tében gyönyörködhettem. Compostellaban a zarándokok keresztben végződő hosszú bottal járnak, melyen vizes edényül szolgáló karcsúnvaku kabak vagy lopótök lóg. Hagymával, sajttal és kenyérrel tömött koldustarisznya íitveg vállaikon, s nagy karimájú kalapjuk zsinórra füg­gesztve veri hátukat, mint a gvűdi vagy radnai búcsú­sokét. Rongyos ruhájok barna daróc, megrakva kagylók­kal, mint a zarándokság ősi jelvényeivel. A tengeri kagyló régi symbolum, melyet a középkorban a szent földre menő continentalis népek zarándokai azért ag­gattak magukra, hogy szembetűnően igazolják, hogy csakugyan elmentek földetlen földig. Ha behatóbban szemügyre vesszük a lengyelek szent helvét, teljesen azt a hatást gyakorolja ránk, mintha magyar zárdában lennénk. Ennek az a magyará­zata, hogy Remete Szent Pal szerzete az egyetlen ma­gyar alapítású római kath. szerzetrend : boldog Eusebius esztergomi kanonok műve ; és speciáliter a csensztocho­vai rendház első lakóit hontmegyei Mária-Nosztráról telepíté, ide még 1382-ben, Ulászló opoliai herceg, előbb, Nagy Lajos korában, Magyarország nádora. A pálosok magyar és lengyel provinciája közti kapcsolat mindvégig szorosan fennmaradt. Mindkét pro­vincia fővezére vagyis generalisa Magyarországon lakott, és pedig a török hódításig Buda-Szent-Lőrincen, aztán Mária-Thallban Pozsonymegyében. A pálosok anyako­lostorának emlékét máig őrzi a budai hegyekben a Jánoshegy mellett, a Szép Juhásznővel szemközt eső domboldal, melyet a budai hegyek közt a török puszti­tását szerencsésen átélt legrégibb lakosság, t i. a töki parasztok, máig Pálhegyének neveznek. A magyar pálosokkal való szoros összefüggés magyarázza meg, hogy a csensztochovai klastrom minden zegében zugában magyar vonatkozású tárgyakra buk­kanunk. íme, mindjárt a templom bejáratánál Szent István és Szent László magyar királyok és Szent Imre magyar királyfi életnagyságú képe. Szakállas bajuszos álló ala­kok ; az előbbiek jobbjában jogar, baljában az ország

Next

/
Oldalképek
Tartalom