Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-05 / 6. szám

életre jogosult! Táplálja, erősíti azt a történeti fejlődés, a tudományos felvilágosodás és a haladó paedagogika; csakis táplálhatja s erősítheti, nem pedig — a kishitűek véleménye szerint — romlással fenyegeti. Minden tudományos vívmány s társadalmi előmenetel a protestantismust igazolja s támogatja. Az iskola ma már nem kizárólag az egyház gyámoltja, hanem a protestáns sarkelvek gyámoíítója, de oly módon, hogy míg régen az egyház hitelvei táplálták az iskola tudományát és szellemét, addig ma az iskola tudománya táplálja s óvja a prot. egyház hitelveit s életét. S ezt manap minden iskola teszi, a mely a korszerű tudományt s művészetet ápolja, minden ilyen iskola a protestantismusnak tesz szolgálatokat. Nagy veszélytől csak az esetben tarthatunk, ha magunk elfogultságból frontot változtatunk, a haladás elve ellenére. Amennyiben Luther oly jelentékeny érdeknek tekinti az iskolát és iskolai nevelést, annyiban az iskolasást kötelezővé is szeretné tenni. »A felsőségnek — úgymond Luther — kötelessége az alattvalókat arra kényszeríteni, hogy gyermekeiket iskoláztassák. Mert ha a felsőség arra kényszerítheti alattvalóit, hogy képességűk szerint dárdát és puskát viseljenek háború idejében : mennyivel inkább lehet és kell az alattvalókat arra kényszeríteni, hogy gyermekeiket iskoláztassák; mert itt bizonyára bajosabb háború van az ördöggel, mely azon törekszik, hogy városokat és fejedelemségeket alattomban erőtlenitsen.« Szegény atya gyermeke egyházi vagyonnal támogattassék iskolázásában. Calvin presbyterialis egyházkormánya és consistoriuma is kivétel nélkül minden egyháztag erkölcsi életére s vallásos nevelésére szigorúan felügyelt, s ezzel a svájci protestantismus körében a tankötelezettség első végrehajtójaképen működött. Luther szavai és Calvin consistoriuma az első tekintélyes mozzanatok arra nézve, hogy az iskolai nevelés a szülők kötelességévé tétessék ; egyszersmind előkészítői azok a később államilag kimondott tankötelezettségnek. Valóban a protestantismusnak a tankötelezettség tekintetében is nagy érdeme van a nevelés- és tanügy terén. A német protestantismus már Luther életében mesteréhez méltó erélyt fejtett ki az iskolák fentartása körül. Már akkor eléggé szép számmal voltak prot. iskolák. Első helyen említendők a német népiskolák, olvasás, irás, katekizmus s ének tanításával. A népiskolákat a protestantismus szülte. Már az 1526-ik egyházlátogatóktól kiadott (Malenchtontól szerkesztett) »szász iskolaterv« a lelkészeknek kötelességükké teszi az ifjúság vasárnapi katechizatióját. Ezt már az Apologia »az ev. egyház sajátos és kiváló gonddal ápolt gyümölcsének« nevezi. Idővel a coniirmációi oktatás is csatlakozott a katechizacióhoz. így a lelkészek teendője meggyült. Ehhez járult az a körülmény is, hogy a coniirmációi oktatás sikere a confirmandusok előismereteitől függött. A lelkészek tehát megtartották ugyan a katechizációk és a coniirmációi oktatás vezetését, de ez oktatás előkészítése, támogatása érdekében az elemi ismeretek közlését sok helyütt vállalkozókra, rendesen egyházfira, harangozom vagy más segédre bizták. így lett a népiskola első alakja : számos képzetlen tanítóval, gyarló tanmóddal, nyers fegyelemmel ugyan, de a kor s egyház viszonyaihoz képest eléggé méltányolható szolgálattal. Latin iskolák sorába tartoztak a városi iskolák tágabb körű vallásismeretekkel, latin sőt görög nyelvvel, a trivium tárgyaival (grammatika, rhetorika, dialektika) ; akadémiai fokú gvmnasiumok theologiai ismeretekkel, latin, görög s héber nyelvvel és a triviummal, sőt jog, orvostan és philosophia szaktárgyaival; továbbá egyetemek. Leányiskolák állítását is szorgalmazzák a reformátorok s koruk iskolarendezetei. Az iskolák tanrendjére és beléletére már a reformáció első évtizedeiben kiváló gond irányult. Általános ! érdeklődés, buzgóság, tevékenység szintere a reformált [ egyház iskolája. Egyesek s testületek tanácscsal, tudománynyal s tanítási szorgalommal felkarolják az oktatás és iskola érdekeit, és tettekkel hirdetik, hogy csakugyan »iskola az egyház veteményes kertje,« 1558-ban a »szász iskolaterv« rendezi a népiskolai oktatást, három csoportra osztja a gyermekeket s kijelöli a tananyagot. Ugyanakkor a »braunsch\veigi egyházrendezet« latin iskolák állítását rendeli el, beosztja a tanulókat s tantárgyakat s meghatározza a tanítók fizetését is, hogy »ne úgy tartassanak mint koldusok.a 1580. megjelenik a szász választó fejedelem iskolarendezete. 1559-ben a jelentékeny würtembergi »iskolarendezet« hatosztályú latin iskolák számára kijelöli a tananyagot, tanidőt, s a fegyelem gyakorlására utasításokat ád és azt kívánja, hogy lehetőleg képzett tanítók alkalmaztassanak ne pedig sekrestyések. A Calvintól szerkesztett genfi iskolarendezet (1559.), továbbá az 1587-diki »Leges scholae Nicrinae« (Neckariskola Heidelbergben) előbbihez hasonló iskolai intézkedéseket foglalnak magukban és különösen a vallásos erkölcs ápolására adnak utasításokat. És mindez iskolarendezetek nem voltak puszta tervek, tanácsok és nem oly intézkedések, melyek — mint manap is történik — írott malasztkép csak papiron maradnak. Magok a reformátorok a gyakorlati tanítás terén buzgón s nagy sikerrel működtek; példájok vagyis inkább a protestáns érzék és lelkesedés sok tudóst, lelkészt stb. tanítói pályára s a tanügy felvirágoztatására szólított (Trotzendorf, Wolf, Sturm, Neander, Camerarius, Grotius, Stöckel stb.). Kelő nap volt e tanügyi tevékenység; fényét kakasok örömmel üdvözölték, baglyok szemsértőnek találták, de | idő folytán mégis elviselni és megszokni kénytelenek ; voltak. Tantárgyak tekintetében egyszerű programmot követnek a reformátorok és koruk iskolái; vallástan, szigorú erkölcs, és a vallástan segédismeretei t. i. a nyelvek (túlnyomón a classikaiak) képezik a programul legfőbb igényeit. A vallásoktatás túlnyomoságát követelte a reformációi nagykorúság elve és az egyházzá; alakulás elve; a classikus nyelvek fontossága pedig kiválóan abban állott, hogy ezek vezettek a hit kijelentett forrásához, a sz. íráshoz, továbbá a classikus ó-kor s a középkori tudomány ismeretéhez. »Senki sem tudta — mondja L. — mért engedte Isten a nyelvek keletkezését ; csak most látni, hogy az evangélium kedveért történt, melyet ő utólag kijelenteni akart.« A classikus nyelveket felkaroló humanism-us épen a reformációban éli virágkorát, és annyira mély gyökeret ver, hogy a legújabb időig nem rendíttetett meg a real-tananyag uralmi törekvése által. S az iskolai vallástanítás és a humanismus pártolásával a reformált egyház nem csekély túlzásokba esett. Vallásoktatás tekintetében maga Luther túlbuzgón nyilatkozik : »Nem méltányos-e, hogy ; minden keresztyén a 9—10-dik életévében az egész sz. evangeliomot tudja. Hiszen a szövő- vagy varró-aszszony már zsenge korú leányát tanítja saját kézimesterségére.« »Romlania kell mindennek, ami Isten igéjével szünetlenül nem foglalkozik.« E szavak túlkövetelését csak az enyhíti, hogy L. kiválóan a Miatyánk, a Hiszekegy és a 10 parancsolat tanítását szorgalmazza és szent írási idézetekkel, példákkal támogatni kivánja. Tehát aligha ez evangelium egész alaki terjedelmével akarja . terhelni a zsenge tanulókat, ami bizony a vallásoktatás-