Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-30 / 53. szám

a sajátos angol prédikáló modorral megismertető munkát és úgyis, mint a vallástanításhoz és a népszerű prédikációkhoz kiválóan alkalmas forrás művet: igen melegen ajánljuk azt a t. olvasók becses figyelmébe és örömmel várjuk a II. és III. kötet megjelenését, őszintén kívánva, hogy az ébredni kezdő egyháziasság erősítésére e mű is szolgáljon hathatós eszközül minél nagyobb körben, hogy igy meg legyen a buzgó átdolgozó erkölcsi legfőbb jutalma is. Kenessey Béla. REGISEGEK. Az etíyeki ev. reform, egyház története. (Folytatás és vége.) A jezsuita-rend eltöröltetése után (1773) Ettyek a kir. kamara birtokába jutott. A reformátusokra a változás jobb időt épen nem hozott, négy év múlva pedig, midőn a ff érvári káptalan lőn a földesúr, Gtubanovits Zsigmond nagyprépost által utolsó darab földjüktől is megfosztattak. Nevezetesen 1780-ban a helység határának felmérése alkalmával úgy a prédikátori föld (melyet ugyan már előbb is a plébánus használt) mint a lévitai föld felosztatott, elvétetett s semminemű ingatlannal nem kárpót oltatott. A nyomorult egyház még ez utoljára maradt keserű poharat is kiürítette, talán sejtvén, hogy nem sokára majd csak elvétetik már tőle végkép. S csakugyan, bár lassanként, egyik jog a másik után jött vissza. 1784-ben tudomására jutván az egyház a Felség ama kegyelmes rendeletének, mely némileg feloldozá az elnyomottak bilincseit, előimádkozót állít be Németi Ádám személyében, ki már anyakönyvet is kezd vezetni s 1794-ben rendes lelkipásztori minőségben folytatja hivatalát a baracskai super. gyűlés rendeletéből. A hívek továbbá 1786-ban beszüntetik a plébánusi földek művelését és az adózást, majd 1796-ban Kazai István prédikátoruk által könyörögnek a földes uraság előtt, hogy a régi elvett papi és rektori földek helyett valamivel kárpótoltassanak. Négy rendbeli siralmas kérvénynyel járult a gyülekezet a káptalan elé, míg végre — nyertek is nem is — földet, imigyen válaszolván 1798-ban a káptalan : „a ti segítségetekre most az idén adok valamit, de prédikátorotoknak semmit nem adok, a jövő esztendőben pedig ha kaptok instantiátokra valamit, jó, ha pedig nem, elmaradtok tőle, azt is pedig csak ugy adom, mint másnak, harmadába.« Ekkor a gyülekezet a kir. helytartótanácshoz folyamodott ágens Szemere Ferenc által, mely folyamodványban kifejtetvén, hogy a földelvétel semmi törvényes alappal nem bír; az i79°/,-iki 26-ik törvénycikk jelen esetre nem tartozik, mert a földes Ígérgette, hogy adni fog földet s ezzel elismerte kérésük jogosultságát; a törvény 12-ik pontjában említett Jelenleg letezö birtokállapot (status possessionis actualis) fenntartandó" kifejezés sem szól elienök; a jobbágyok engedelmessége és hűsége földes uraik iránt, ezektől nem ily büntetést, de sőt pártfogoltatást érdemel ; az elvett földeket azelőtt háborítlanul bírták ugy a jézsiuta atyák, mint'a kir. kamara idejében ; az egyháznak így nagy kára van, papjukat alig fizethetik stb.; kérték a helytartótanácsot, hogy vagy a régi földek s legelők, vagy azokkal egyenértékű ingatlan adományozására a káptalant utasítsa. A helytartótanács vizsgálatot rendelt el. Egy hosszadalmas szó- és iratváltás, mondhatni jogi-per keletkezett, melyben az egyház, régi jogára, a káptalan az 179%. 26. tc. 12-ik pontjára hivatkozott, s mely iratok az egyház levéltárában láthatók. Az egyháznak joga a földekhez nyilvánvalóvá lőn. Mielőtt azonban ez kihirdettetett volna, a káptalan, mint korábban a jézsuita atyák, egy nyilatkozatot terjeszte az egyház elöljárói elé, melyszerint ezek elismerik, hogy azokat a földeket soha nem birták. Az elöljárók közül e nyilatkozatnak senki alá nem irt, sőt ellenmondottak ünnepélyesen a prédikátorral együtt, de azért neveik a káptalan megbízottai által a nyilatkozatra felírattak. Dacára, hogy e nyilatkozat a püspökség levelével együtt a helytartótanácsra is felment, még sem lón sikere. Hihető, hogy már ekkor vagy bizonyos volt a káptalan, miszerint elveszté perét, vagy félt, hogy ama hamis nyilatkozat miatt baja lesz, mindenesetre pedig, hogy ne láttassék felsőbb parancsra cselekedni, hanem jó szántából, jó indulatból, engedékenynyé lőn és az Ettyeken egy ujabb vizsgálat ügyében megjelent vármegyei küldöttség előtt kijelentette, hogy fog adni szántóföldet és rétet az egyháznak a régi helyett, de ugy, hogy azon földek hat ref. vallásit gazda földjeiből, (melyek azoknak az urbárium bejövetelekor adattak) mérettessenek ki. Ez utóbbi intézkedés ellen, úgy szintén, hogy a nyerendő földekkel semmi jobbágyi terhek ne járjanak, valamint a mesteri elvett földek is kárpótoltassanak, folyamodnak az egyház elöljárói a káptalanhoz. Két izbeni ismételt könyörgő folyamodásra »lágyult meg a földes uraság szíve«, akkor is úgy, hogy a legkeményebb sziklás-talajon (a kőbányák körül) akarta kiméretni a földeket, de az egyház elöljárói el nem fogadták. Utolsó folyamodványuk orvosolta meg végre a 20 év óta vérző sebet. De ekkor is még előbb egy nyilatkozatot kelle adniok, melyben elismerik, hogy a földeket az Uraság önként adja ingyen való kegyelméből, hogy ahhoz a földhöz mindig meg lesz a káptalan joga, hogy attól kilencedet-tizedet vehet stb. Még ezen megaláztatást is elviselték, Írásba tették az egyház elöljárói, csakhogy már célt érjenek. A nyilatkozat igy hangzik: »Alább is irt Helv. Confession levő Ettyek Helységbeli egész község adjuk tudtára mindeneknek, a kiknek illik és a kiket a jelen való dolog most vagy jövendőben akármi móddal és tekintettel illetne és illethetne. Hogy minekutánna a mi Tettes Földes uraságunkhoz alázatos kérésünkkel a Prédikátorunknak és mesterünknek élelmére való földeknek és réteknek megnyerése végett folyamodtunk volna, azonban pedig abbeli kérelmünket a Felséges Helytartó Tanács eleiben terjesztvén, onnét a T. N. Vármegye által végbenvitetendő megvizsgálás kegyesen rendeltetett volna, annak előtte hogy végsőképen leendő Felséges elintézést bevártuk volna, tekintvén T. Uraságunknak hozzánk vonszó Atyai Kegyelmét és azt jobbágyi háládatosággal inkább viszonozni, hogy sem engedetlenkedni óhajtván : mai napon önként és minden erőltetés nélkül azon ingyen való kegyelmét, most és örökké, következésképen akármely esetre is megmásolhatatlanul elvállaltuk légyen, t. i. hogy emiitett prédikátorunknak, kiben most az iskolai Rektorság is foglaltatik, élelmére kegyesen ajánlott fél colonicalis sessiónak, mely tizenegy hold szántóföldeket foglal magában kiszolgáltatásával, a Rétek helyett pedig három holdaknak, végre a kukorícza földeknek kipótolása végett egy holdnak és igy öszvességesen az 3 kalkaturában 15 holdaknak kimérésével azon kender, káposzta és krumpli földeknek, melyeket prédikátor Urunk mostanság is bir és használ, meghagyása mellett megelégedjünk és abban megállapodjunk, a minthogy meg is elégedünk és állapodunk, még pedig olyan formán, hogy