Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-23 / 52. szám

Megnyílt az Éden bezárt ajtaja, Örömöt hirdet a menny angyala. Zengjük fohászban, zengjük énekekben : Dicsőség Néked, Isten, az egekben ! A csillagos menny a szent éjszakában Megreszketett a nagy öröm miatt; Megreszket a szivünk is hála-lángban, Hogy földre szállott egyszülött Fiad. Oh hajnalcsillag, éltünk éjjelén, T^e vagy nekünk a biztató remény, Ki síron innen édesen vigasztal, S a sír ölén is megnyugasztal. Feltűnt a csillag s véle tündökölve Fényt s meleget szétárasztó napunk. Az Egyszülöttel Isten jött a földre, A kiben élünk, mozgunk és vagyunk. Ki látja hittel az Isten Fiát, Az ismer Téged, Isten, az imád. Bölcsektől elrejtett titkát a hitnek Kérünk, jelentsd meg nékünk, gyermekidnek ! Gyermeki hittel borulunk le arcra Atyánk, Előtted, nagy szerelmedért. Oh adj erőt nekünk a földi harcra, S a harc után adj győzelmi bért! Oh tartsd meg azt, mi elveszett vala, Az Igazért, Fiadnak általa, Törd meg a bánat, sír és bűn hatalmát, Mutasd a béke s élet diadalmát! Itt már a béke, itt a boldog élet, S az emberekhez a jó akarat; Bár zápormódra hull a köny, nem éget, Nem roskadunk le a kereszt alatt. Fel Iáten népe, üljünk ünnepet, Leszállt a földre a nagy szeretet. Zengjük fohászban, zengjük énekekben : Dicsőség Néked, Isten, az egekben! Sántha Károly. Alsókálcli Káldy Gyula emlékezete. Küzdöttem, mielőtt e sorok Írásához fogtam, küz­döttem önmagammal. Az a kegyeletes érzés, melynek tárgya feledhetlen Káldynk, harcra kelt szivemben saját maga ellen. Ismerem s a kegyelet parancsolja, hogy tiszteljem, végakaratát: »senki engem ne dicsérjen!« De ismerem a hála kötelességét is s ugyanazon kegyelet prancsolja azt is, hogy teljesítsem. Az utóbbi diadal­maskodott az első felett. Hisz amaz igénytelen kő, melyet elhunyt jelesünk alig behantolt sírjára állítok, nem annyira emlékszobor az érdem magasztalására, mint inkább útmutató, mely az élő nemzedéket a dicső cél felé vezető ösvényre figyelmezteti. S ez a megdicsőült szellem akaratával bizonyára nem ellenkezik. Ha a tekintély, a conservativ eszmét képviselő katholicismus főtámaszai leginkább az arisztokratia, a főnemesség palotáiban keresendők, úgy a protestantismus, a haladás szellemének faja, kezdettől fogva a társadalom közép rétegeiben talált termékeny talajra. Városokban a polgárság, a megyékben a középnemesség, az az osz­tály, mely értelmi s anyagi erőre támaszkodva, elfo­gulatlan Ítélete, független önelhatározása, szabad cse­lekvésénél fogva a demokrat eszmék szövetségeséül van praedestinálva, magyarhoni protestáns egyházunknak j természetszerű patronatusa. Minden kerületben vannak családok, melyeknek neveihez a történelem géniusa egyházi közéletünk legfontosabb mozzanatainak emlékét fűzte. Gazdag ilyenekben dunántúli ev. kerületünk, évköny­veiben ott ragyognak az Ostffy, Vittnyédy, Vidos, Art­ner, Matkovich, Káldy, Radó s Berzsenyi-k nevei. Drága ereklyekint őrzi a Káldy-család ősrégi nemes levelét. Szövege két lapra terjed. Az elsőnek tartalma: a hős tettek méltó jutalmának, a nemesi jogok és kivált­ságoknak örök időkre szóló, fejedelmi szóval való bizto­sítása. Századok pora borítja ezt; irása majdnem olvas­hatlan, tartalma már-már érthetetlen, a családi levéltár emléke, a régészettel foglalkazók kutatásának tárgya. Másik lapján tiszta az irás, határozott, világos ennek értelme. Tartozásról szól, melynek pontos fizetésérc örök időkre köteleztetnek a családtagok, tartozásról, melynek a közügy javára való lefizetésére önként köte­lezték magukat. A család traditiója folytán lett a nemes­levélből adóslevél, kiállítva a haza s az egyház javára. A születés nemességének jelvénye jelvényévé vált a lélek nemességének, a családi címernek egyetlen feirata: »noblesse obiige!« Alsókáldi Káldy Gyula született 1836. októb. 29-én Sopronmegye Tompaháza községében. Abban a szép korban látott napvilágot, midőn a nemzeti élet génusá­nak hatalmas szárnycsattogása minden téren élénk visz­hangot keltett. Azt az úri családot, melynek hajléká­ban bölcsőjét ringatták, a vallásos és hazafias szellem, a hit és míveltségnek nemes összhangja tette köztisztelet tárgyává. E szellemet örökölte szülőitől Káldy. Nagy­atyja, Káldy János nyolc évig állott mint felügyelő az egyházkerületi kormány élén. Atyja Káldy József 1/i századon át volt a soproni alsó egyházmegyének közkedvességű felügyelője, a megyei közigazgatás terén kifejtett hazafias buzgalmáért pedig elnyerte a legszebb jutalmat, éveken át volt Sopronmegyének tekintélyes alispánja. A légkör, melyben Káldynk nevelkedett, szel­lemi fejlődésére a lehető legkedvezőbb volt. A dicső ősök, a köztiszteletben álló atya példája nem maradha­tott ébresztő hatás nélkül,,kettős célt tűzvén ki fogé­kony lelke elé : tenni a hazáért, élni az egyháznak! A lelkesedés szikráját, mely a családi tűzhelyről esett kebelébe, lobogó lánggá éleszté az a tiszteletre méltó hatalom, melynek neve: anyai szeretet. Anyja, született Cheinel Cecilia, gyermekeit gyengéden szerető, isteni félelemben nevelő nő, anya volt a szó legnemesb értel­mében. Csak családjának élt, gyermekeinek gondos neve­lésében kereste életcélját, gyermekei boldogságában egye­düli örömét. Meg is áldotta Isten kegyelme jó, hálás gyermekek áldják emlékezetét. Káldy előkelő, vagyonos, nagy tekintélyben álló szülőknek volt egyetlen fia. Azt a veszélyt, mely az ily viszonyok közt nevelkedő gyermeket köztapasztalás szerint fenyegeti, a szülőknek szeretettel párosult böl­csesége háritá el. Fiokat el nem kényeztették, egy vonást sem fedezhetünk fel jellemében, mely erre val­lana. Az a nemes önérzet, mely e családnak sajátos jel­lemvonása', ismeri kötelességét, távol tart magától min­dent, mi az igazság, a becsület, a tisztesség tekintetében kifogás alá esik. Szerencsésnek mondhatjuk az élénk szellemű, korán fejlődő gyermeket, hogy épen azokat az éveket töltötte ily környezetben, melyek a későbbi fejlődésre döntő befolyással szoktak lenni. A szülői ház­nál plántálták kebelébe azon nemes jellem csiráját, mely­nél fogva mint férfi köztiszteletet vívott ki magának; mely jellemének fővonásai: az egyenesszívüség, az igaz­sághoz szóval-tettel való ragaszkodás s az a szíves fele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom