Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-12-23 / 52. szám
zavart nyáját ismét jó útra vezeti: alig pislogott felém egy hamvadó sugárka is, mely a kétségek éjjeléből biztos révbe vezetne. Aztán leszállottam képzeletem vessző paripájáról az élet szélesre vert országútjára, s mintha egy gondviselő kéz szeliden lesimította volna homlokom redőit, a holnap esélyeivel kezdek számolgatni; áldani Istenemet, hogy e napot megengedte érnem, melyen ifjúkorom egy szeretve dédelgetett eszméjét, vágyát élő testté válni megláthatom; szinte láttam szeretve egymásba fogódzani a baráti kezeket, melyek századok mulasztását lesznek hivatva helyrehozni; hallottam a lelkes beszédeket, melyek a félreértésekből eredő gátló akadályokat szép csendesen elegyengetik s megszünetik a Krisztus öröksége felett való kikiáltási áron alóli licitatiót. Hideg északi szél süvöltött végig a téli takarót nélkülöző tájon, s engem emez utóbbi gondolat úgy felmelegített, hogy farkasszőrúmet alighogy eltűrték vállaim; s ha véletlenül egy nyúl balról át nem csap kocsim előtt nem messze ép a fővárostól egyik torzsásról a másikra, s a szt. Gellért felől néhány bús kuvik sikitás meg nem csapja füleimet (régi tapasztalatom, hogy ezek bizony mind rosz ómenek), még bizony nyugodt éjszakám lett volna az éjszaka is motozó, zugó-zajgó fővárosban. Mint később kiderült, a prot. irodalmi társaság felől, bizony alhattam volna is nyugalmasan. Megírnám e nap történetét, már tudniillik ha volna története; így azonban legfölebb a »Dicséretek« eme sorait mondhatom el: »Parancsolá az Augusztus császár, számláltatnék meg e széles világ« stb..v . úgyis épen adventi alkalomra való szavak. Es valóban összehivatának a nép vénei és íiatalai, »Syriában számlálást kezdénekcc.. . mintha bizony nem tudták volna előre is, hogy hányan lesznek jelen Izráel fiai. A „meddőde nem »elvtelen opportunismus« szétoszlatá a synedriumot azon reményben, hogy a nagy hiányt később talán helyre íehet ütni, a kálomista Rómát be lehet kebelezni, melynek felmordulásai miatt tudvalevőlevőleg, bár agyonhallgatva, a gyűlés elnapoltatott. Adja Isten, hogy e hitükben ne csalódjanak az intézők, de én nem sokat bízom hozzá. Azon meddő opportunismus, mely ez alkalommal clhalasztá a társaság végleges szervezését, keservesen megadhatja árát emberi lélek ismeretét nélkülöző jóhiszeműségének; mert eltekintve a huzás-halogatásban rejlő demorálisáló, elkedvelenítő hatástól, épen ez által mérgesítheti el a félve kerülgetett vér-kelést, mely előbb utóbb is »ense recidendum, ne pars sincera trahatur.cc Más szavakkal : azt hinni, hogy a Helvetica conlessio s a Meliusi igazhitűség körül táncoló dervisek nem hogy a lutheránus testvéreket, de a saját hitfelekezetökbeli, esetleg más theologiai nézponton állókat is annyira megszeretik, hogv velők egy gyékényen készek lesznek árulni, ha csak egy rövid ideig is : igazán vakmerőség. Az orthodox tábor, mely igazhitüségében annyira elfogult, hogv a protestantismus keretéből semmikép ki nem zárható unitáriusokat még segítő társnak sem fogadja el azon téren, hol, ha a kocka úgy fordul, tisztességes fegyverekkel a hitelvek terén is megmérkőzhetnek egymással, esetleg egymáshoz közeledhetnek: e nép, ne higyjétek, hogy egy hamar jába kezet nvujt a közös munkára még akkor is, ha amaz incriminált testvért, csakugyan kizártátok is körötökből. Saját elvökhöz lennének hűtlenek eme választottak, ha aztán a sort előbb lutheránus, aztán saját felekezeti, de eltérő állásponton álló testvéreikre nem kerítenék. Erre legfölebb a szégyenkezés bírhatná rá őket egyideig. Kár azért a már meglevő híveket a politikai életben otthonos fogásokkal kiugratni így is keveset számláló körünkből, mert kérdés, nyerünk-e helyettök a számon kívül egyébben is ponderáló pót elemeket ? Vigyázzanak az intéző körök, vegyi egyesülés helyett keveredést ne csináljanak, mert tudhatják, hogy az olaj bár lassanként, de előbb utóbb elválik a viztől. Ekkor pedig esetleg az is kiderülhetne, hogy amaz opportunismus elvtelen is volt csakugyan, mert nem vetett számot eleve a napnál világosabb eshetőségekkel. De nem folytatom tovább. A ki nem látja be, mennyire inog lábaink alatt a talaj felekezeti, hitelvi vacillálásaink miatt, azt jelen sorok úgy sem fogják erről meggyőzni. A theologiai liberalismus elve a szabadság kell, hogy legyen, ezt kell megvalósítania úgy a tudományos, mint a gyakorlati vallás-erkölcsi eszmék körében. Az igazhitűek ne feledjék el, mikor a vallásos s erkölcsi újjászületés lehetőségét a dogmák föltétlen elfogadtatásától teszik függővé, hogy ez egy jelentőségű az emberi értelem lábbaltapodásával s sok tekintetben az erkölcsiségnek is megölő ellensége lehet. Nekünk nagyon meg kell becsülnünk még a netalán kissé extravagáló elemeket is, ha velünk közös törzsből sarjadzottak fel, mert ezek mégis jobb barátaink a római pápáknál s a józan értelem nyelvén kapacitálhatok. Ha nem bíznám az észszerű protestantismus gondviselésszerű örökéletében ; ha Jézusunk magasztos elveit csak a Helv. confessio s Melius tudták volna igazán megérteni, úgy hajlandó volnék azt mondani, hogy a leányzó bizony örökre meghaláloza! Agricola.
