Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-16 / 51. szám

sen mondja : »hogy csaknem minden imáján egy vezér- »hogy a szűzi ártatlanság példányképének emlékezetére eszme vonul végig s e körül csoportosulnak a többieket fonjon koszorút.cc Igen kíméletes hangon szól, még ha és hogy »az imák elmélkedő részeinél az egyénítés re j különben ismert cégéres bűnösök vagy öngyilkosok törekedett, kiterjeszkedve a sajátos alkalmakra.« A célt, felett imádkozik is. Teljesen keresztyéni álláspont. (61. k mit szerző így maga eié tűzött, el is érte imáinak leg- 285 ; 288. 1.) Néhol az elmélkedő rész azonban kellenagyobb részében, úgy, hogy majdnem mindegyikben ténél nagyobb tért foglal el s ez bizonyos prózaiságávan oly közvetlen, alkalmi gondolat, vagy vonatkozás, val kirí az ima hymnikus hangjából. Különösen feltűnő a mely miatt még pl. a teljesen általános című: »gyer- ez a 156.1. 1 kikezdésében; míg a szerencsétlen halálmek felett,« »ifjú felett« stb. imák sem mondhatók lal kimúló ifjú fölött tartott imában túlságos hosszú a tökéletesen úgy el, a mint meg vannak irva, hacsak az i fajdalom és kétkedés festése a vigaszhoz képest, melyre élet változatos kaleidoskópjában megint egy tökéletesen aztán az átmenet is meglepőleg gyors, nincs semmivel megfelelő kép nem fordul a parentáló lelkész elé, s ha előkészítve. Általában egy olyan iró, mint K. Tóth Kálsokszor csak egy-egy szóban vagy mondatban kell is mán, a kinek szép gondolatai és mély, igaz érzései változtatást tenni, de e változtatás okvetlen szükséges, vannak, miért fordul az olcsó hatásnak, színfalszagganiert a koporsó lakója, az elhunytnak lefolyt élete családi tásnak oly eszközeihez, mint a minőket használ a 11 —ik s egyébb viszonyai adták mindég a szerző ajkára az 30. 45. (2. kik.) 126. (2. kik.) és 138. (1. kik.) Iapoimát. S ez imákat éppen az teszi jókká, hogy az általa- kon; mikor úgy aesthetikailag is mégkapóan, mint psynos vallás-erkölcsi gondolatok mindég alkalmiakká tétet- chologiaiiag is igazán tudja a fájdalmat, a halállal szemnek a különböző esetek által. A dolog természeténél ben támadható kételyeket festeni, mint a 48. (1 kik.), fogva sem a halotti beszédek, sem az imak nem mozog- 55. (1 kik) 64. (1 kik.), 70, 79, 100. 123. és 256. lapohatnak valami széles, nagy terjedelmű gondolatkörben. kon. És minek használ ily semmitmondó frázist: »óh A koporsóra van szegezve minden szem, minden gondo- ne róvd fel azt bűnül minékünk, ha ilyenkor a halai lat és érzés a gyászolók és a résztvevő közönség részé- úgy áll mi előttünk, mintha Kain bélyegét viselné hőmről; ehhez van kötve a lelkész is. Innét nem szabad el- lokán« (62. 1.) Joggal kérdhetjük: mit tesz ez?! Nem kalandoznia. Hogy halottjukkal foglalkozzék a lelkész, következetes kép: »Várva vár a puha ágv, takaród a tőle épen ezt várják a gyászolók, s ez esik jól nekik; föld rideg hantja lesz« (13. 1.). Valamint egyáltalában de másfelől míg az ő könnyező szemeik eltakarják elő- nem harmonizál a 148. lapon levő ima e két mondata : lök az eget s önmaguktól nem tudnak a fájdalom terhe »Kimondhatatlan szenvedések között bezárt életpálya miatt oda felemelkedni: addig neki kell révedező tekin- véghatáránál stb. és később mégis : Áldásokban gazdag tetüket az égre emelni, hogy ne keressék a holtak között volt a pálya« stb. az élőt. Tehát a koporsótól az égig — ez az a kör; 1

És végül még egy dologra kívánom felhívni a t. ennek határait túl lépni nem szabad, különben célt szerző figyelmét. Csak a száraz tényeket kívánom par-> téveszt. A legfelségesebb gondolalok férnek el e körbe; huzamosan egymás mellé állítani, a következtetések kivode ezeknek változatosságot csak az alkalmazás ad. nását ő reá bizom s még csak azt sem akarom meg-K. Tóth Kálmán is így fogta fel a lelkész felada- említeni, hogy íme mit tesz az, hogy „hitelveinkhez tát a koporsónál és mindenik alkalomhoz megtalálja a P*dig feltétlenül ragaszkodunkA Helvetica confessio jellemző gondolatokat s ebben kereshetjük annak okát, VIII. 1. §. és XX. 2. §.~a ezt mondja: »Es a milyenné hogy az imakönyv, aránylag rövid idő alatt, második lett az eset után (t. i. az ember): olyanok mindnyájan, kiadást ért meg, vagyis a gyakorlat, az élet is igazolta kik tőle származtak, azaz: bűn-, halál és különféle eljárása helyességét. Bámulatos ügyességgel alkalmazza nyomorúságoknak alá vetettek® és ismét: »Mert minda bibliai találó helyeket és hozza kapcsolatba a bibliá- nyájan bűnben születünk és haragnak fiai vagyunkcc stb. ban szereplő egyének viszonyait az elhunytakkal, a kik K. Tóth Kálmán pedig így imádkozik : »Ki. tiszta volt felett imádkozik, vagy az élőkkel, a kiket a gyász alkal- í és ártatlan, minő az első par ember az eset előtt« stb. (8. 1.) mával is tanítani akar. E részek a legtartalmasabbak s j vagy »E kisded is, míg élt itt alant, az ártatlantág tiszta legszebbek imáiban. Csak egy-két példát igazolásul. A ! jelképe volt; a bűnt nem engedéd bölcsejéhez közel, kórházból haza vitt katona felett így imádkozik : »Hadd nem tapadhatott az lelkéhez« (17. 1.) stb. hallja meg, midőn mennyei seregedbe lép, szentirásod j Ugyancsak a Helv. conf. V. 3. §. ezt mondja: emez igéit hozzá intéztetni: »Kösd fel oldaladra a te j »Következéskép a mennyei szenteket, vagy megboldogultafegyveredet, erős vitéz, a te dicsőségedért és ékessé- kai sem nem imádjuk, sem nem tiszteljük, sem segítgedértcc, hogy az, ki nem lehetett földi királyok har- ségül nem hívjuk, sem az Atya előtt az égben szószólóinkcosa, hadd legyen Krisztusának, a hit fejedelmének hű I nak s közbenjáróinknak el nem ismerjük;« és ismét szoIgája« (60. 1.). Gyermektelen férfi felett: »Ha bánat j XXVI. 3. §. »Mert mi azt hiszszük, hogy a hívek a testi érte őket s könnyek ragyogtak szempilláin, mint haj- halál után egyenesen a Krisztushoz mennek és így az dan Elkána így vigasztalta nejét: miért sirsz ? micsodán ! élőknek a holtakért való könyörgéseikre, esedezéseikre kesergesz a te szívedben ? nemde nem jobb vagyok-e én j és egyébb ily féle szolgálatukra szükségök nincsen.« néked tíz fiadnál is ?« stb. (Továbbá 24. I. 33 1. 2. kik. Szerzőnk meg ekként imádkozik: »E kicsinyke pedig, ha 36. 40 60. 63. 67. 98. 115. 165. 168. és 281. lnpok.) majd ártatlanság hófehér leplében, trónod előtt imádva Változatosan, sokszor költőileg szépen tudja jellemezni j

téged megjelen, hallgasd meg őt, ha Jézus által kéri a halált s ennek munkáját. Egyik legszebb ilyen jellem- tőled esdve fohászában, hogy földön élő testvéreit hagyd zés az 58. és a 163. lapon. Itt-ott azonban ismédé- j meg a szülőknek vigasztalásuk (15 1.) »Imádkózzál, sekbe is esik, mintha megszerette volna a már használt 1

esedezzél atyádhoz!« (16. 1.) »s onnan könyörög Jézus képeket s önmaga is szépeknek találván, jónak látja által szülőire aldást« (31. 1.) »Ki érettök Jézus által ott más alkalommal is használni őket. így 101. 1. h. ö. is imádkozik« (83. 1.). »De ha Eszter királyi trónján 58. lappal; 102 h. ö. 20. 1. és 136. 1. h. ö. 128 1. Egy- j övéiről megemlékezett, hiszszük, Uram, hogy e leányka szer-másszor a kegyelet túlzásokba is ragadja, így a í is fényes trónod előtt Jézus altal áldásodért esedezik, 175. 1. 1 kik. és 238 1. Ez utóbbi helyen egy 70 éves ; hogy szent lelked áraszszon le vigasztalást amaz áldott hajadon felett mégis csak kissé furcsa így szólani: | jó lelkekre, a kiknek ö mindenök volt s ezután is övék