Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-16 / 51. szám

pedig tiszteletet parancsoló tekintélyre emelkedjék. Ezért a jogi összetartozás kapcsainak lazítására vonatkozó, bárhonnan jövő törekvéseket törhetlen erővel ellensúlyozni; az egyház anyagi egységének már is impozáns erőt mutató kifejezőjét, az országos közalapot, féltékeny gondossággal ápolni: a Prot. Lap oly hivatásának tartja, melyre központi helyzeténél fogva első sorban utalva van, s melyet némely egyházkerületeknek sajtóban és hatósági intézkedésekben fel—felújuló pártikulárisztikus tendentiája egyenes kötelességgé tesz. Tanügyi kérdésekben az illető országos törvények keretén belül a nép- és középiskolák szellemi és anyagi emelésére hatni egyik fontos részét képezi a Prot. Lap hivatásának, mivégből iskolaügyi rovatját az eddiginél sokkal teljesebbé kivánja tenni. A régi prot. jelszót : »az iskola az egyház veteményes kertjecc, s az egyházi törvény elvi kijelentését: »az iskolák mindenestől az anyaszentegyház testéhez tartoznak^, a szó valódi és teljes értelmében kivánja venni és érvényesíteni. Ennélfogva arra igyekszik hatni, hogy egyházunk elemi- és középiskolái az állani hasonló intezeteivel nem csak paedagogiai és didaktikai tekintetben kiállják a versenyt, hanem igazi evangeliumi protestáns szellemben neveljék az ifjúságot; mert az egyházi s közelebbről prot. egyházi iskolának épen az adja meg sajátos szinét, jellegét és létjogosultságát, ha általános nevelés-oktatási versenyképessége mellett az őt fenntartó egyház vallás-erkölcsi szellemét öntudatosan és erőteljesen visszatükrözi. Az iskola egvházias szellemének fokozott ápolására napjainkban elemi fokon a nép gondolkozásmódjának helyes irányítása végett, közép fokon azért van égető szükség, mert a prot. intelligencia egyházunkhoz való erkölcsi kapcsolásának — a vallási élet családi és társadalmi meghanyatlása miatt — maholnap csak a középiskola az egyetlen nyomós tényezője. De midőn az iskolával szemben ily követelést formál e lap, ugyanakkor egész erélylyel sürgetni kivánja azt is, hogy iskoláinknak a fokozottabb igények kielégítésére szükséges szellemi és anyagi eszközök előállításában az anyai gondozást teljesítő egyház se legyen vonakodó vagy szűkmarkú. Gondos tanító-képzés határozott egyházias szellemben, protestáns tanárképző-intézet felállítása, a tanítói és tanári javadalmazások korszerű javítása : szükségképi gyakorlati folyományai a kimondott elvnek; mert tengődő egyházi iskola, meghasonlott kedélyű vagy épen egyháziatlan tanítószemélyzettel, többet árt a protestáns ügynek, mintha egyáltalában nem volnának felekezeti iskoláink. Tanügyi programmunknak egyik sarkalatos pontját képezi a leánynevelő-intézetek felkarolása is. Az interconfessionalis kérdésekben általában véve a keresztyén türelem elvére helyezkedik a Prot. Lap, mely még szóval sem kiván j senkit üldözni, ha valamit lát benne a Krisz| tusból. Különösen barátságos viszonyt akar tartani a testvér protestáns egyházakkal, melyeknek I ügyeit, dolgait testvéries szeretettel és ügye-1 lemmel kisérve, azok előtt hasábjait készséggel megnyitja és törekvéseiket rokonszenvvel kisé— rendi. Ágost. hitv. evangelikus testvére irányában őszinte szeretettel fenntarja a százados államjogi, tudományos és társadalmi solidaritást, azt az eszményi uniót, melyet vele a református testvér a közös szenvedések és keservek idejében kötött, a közös felszabadulás örömeiben élvezett s melyre a jelenkori összeszedelőzködés és erőfejlesztés törekvéseiben a hitelvi rokonság, államjogi közös alap, az egyesületi közös működés szüksége és a szívek együttérzése által mindkét fél oly anynyira utalva van. A Prot. Lap folyton érezhető és szüntelen emlékeztető köteléke kiván lenni a hittársi bizalmas viszonynak és szeretetteljes gondossággal kivánja előmozdítani eddigi közös intézményeink (pl. Országos árvaház Irodalmi társaság) felvirágoztatását. Ily elvek zászlaja alatt indul útjára most harmadik szerkesztőjével a Prot. Lap, mely két izbeli pályafutása alatt immár annyi borulatot, de oly sok derűt is látott a hazai protestantismus egén. Milyen kimenetelű lesz eme harmadik időszaka ? fog-e látni annyi vihart ? íog-e hozni annyi áldást, mint elődei? azt csak a mindentudó nagy Isten tudhatja. Én bizom a jó Isten megsegítő kegyelmében, hogy áldást és virulást adand azon jeles dolgozó-társak munkájára, kik e lap köré azon elhatározással csoportosultak, hogy igaz szolgálatot tegyenek a magyar protestáns ügynek. Mert Baksay Sándor, dr. Bartók György, Bierbrunner Gusztáv, Bitay Béla, Bognár Endre, Deák Gerő, Eötvös K. Lajos, Fabriczy János, Farkas Józset, Fülöp Géza, Garzó Gyula, Gamauf György, Gyurátz Ferenc, Hamar Andor, Horváth József, Kecs; keméthy István, Kenessey Béla, Kiss Kálmán, Kovács Albert, dr. Kovács Ödön, Láng Adolf, Lázár István, Lévay Lajos, Makkai Domokos, Papp Károly, Petri Elek, Poszvék Sándor, Révész Kálmán, Sántha Károly, Szabó , Aladár, Szalay Károly, Szász Károly, Szilády Áron, dr. Szlávik Mátyás, Szőts Sándor Thúrv E., Zsilinszky M., I Weber Samu stb., kik munka-társakul Ígérkeztek, j a hazai prot. irodalom oly előkelő irói, kik j iránt teljes bizalommal lehet minden prot. ember. IOl*