Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-12-09 / 50. szám
Az idő a tért kissebbítni ígérte. Biztatott, hogy a sokféle megkísértő dolgokban, ő az annyit küzdött, tanácsadóm lesz. O, ki mindent csak azért tett, hogy egy egyház alapigazságait kikutassa, a biblia titkos homályos oldalait érthető és látható alakban tárja elé, hogy egy felekezet eltemetett gyászlapjait felforgassa s oda tárja azok elébe, a kiknek ilyenből kell tanulni; ő a rendesség, a csinosság, a pontosság mintaképe szüntelen szemem előtt lebegett.« A mintakép Simén Domokos volt, az ifjú, ki a fajdalomszülte eme megjegyzéseket irta, ugyanaz volt, a ki a jeles férfi élete és munkássága emlékét ezekben a halvány sorokban felújítani megkísérté. Kolozsvár. Boros György. BELFÖLD. Az egyetemes nyugdíjintézet kérdéséhez. lizen becses lap 48-ik számában elmondottak felett akarok kissé szincerizálni. Ha személyemre nem hivatkozott volna a cikk írója, nem reflektálnék e kérdésre, melyet az egész ref. egyetem — és nem a papság — immár megítéltenek; de nehogy qui tacet consentire videtur, elmondok itt egyet-mást különös felvilágosításul. Bizony igen fájdalmas dolog lenne az, ha az egész ref. papság — X. kivételével — csupa önzőkből állana, a kiket ideál nem vezet, csak a rideg én. Én ezt nem hiszem, tudom cikkíró úr se hiszi. De hát hiba az, ha a lelkészi kar a javára célzó gyámintézetet felkarolja, az esetleg ártalmas nyugdíjintézet mellett ped ig ovatosan tovaballag ? Vagy talán jobb lett volna benső meggyőződés ellenére, belemenni a nagyon is valószínű veszedelembe ? Ez az eljárás lehetett volna önzetlen, de a fenti praemissával helyes semmiesetre sem. A lelkészi kar, még ha a saját érdekeit tekintette is elsősorban eme kérdés elbírálásánál, akkor is helyesen járt volna el; mert az ő érdeke is t. i. hogy az erkölcsi függetlenség eddigi mérvben megőriztessék; mert a nyugdíjba helyezést tekintve, nincs az a potentát, a ki úgy tudná a feltételeket megszerkeszteni, hogy az esetleg veszélyes, a függetlenséget fenyegető eszközzé ne fajuljon. Egyes felsőbbek részéről mi várhat a kissebbekre, mutatják az indirect példák; mikor egy egész kerület összes tractusainak egyhangú véleménye, nem is cardinális, de huszadrendű felfújt kérdésben, esetleg semmi egykét vezéregyéniség akaratával szemben. A nyugdíjintézetért lelkesedés mellett elfelejti az igen tisztelt cikkíró úr, hogy az ő rémlátásai, a munkaképtelen lelkészeket és azok egyházait tekintve, nélkülözik a reális alapot; mert az administrátori intézmény által e tekintetben van jól gondoskodva. De még ha elvi szempontból mind megállana is, mit cikkíró úr előád, még ha az eszme helyes, a konvent által kontemplált nyugdíjintézet a kor követelménye lenne is ; de épen nem érett meg az aratásra. Fájdalom bizony nem ! Nem csak elvi, hanem finánciális okokból sem, mert csakugyan vannak egyes kivételek, mikor az a teljes nyugdíjba tétel vajmi kívánatos lenne. A pesti egyházmegye véleményében volt egy igen fontos, igen megszívlelendő eszme, melyet senki a kerületi tárgyalásnál érdeme szerint nem méltányolt. Köszönettel tartozom cikkíró úrnak, hogy alkalmat ád ezt most | széles körben újra hangoztatni, s ezzel egyúttal álláspontunkat is rektifikálni. »E nemű terveknek csak egy ! biztos basisa van, egyetlen egy, mely nélkül az egész munkálat légbe épült vár, s ez a s tat is tik a." Mi ezt kértük először záros határidő alatt az egész országra nézve elkészíttetni, mert ez a dolog sine qua nonja ; mert az általános statistikai táblázatok a mi viszonyainkra nem quadrálnak ám : p. o. a hazai első biztosító társaság, sőt a Brune-féle egyházi halálozási táblázat már csak a dunamelléki statisticával sem egyező. Egyházmegyénk messze első sorban látta szükségesnek a gyámintézetet, s mikor e tekintetben egy kij számítást tett, s látta hogy a konventi javaslat mellett , még ha minden erőt ez egy cél szolgálatába állítunk is, az eredmény siralmas, proponálta már ez egy célra is a nagyobb erő kifejtést, a belépési díj 10%-ra felemelését. Tessék csak egy hozzávetőleges számítást tenni, minden erőt a gyámintézet szolgálatára combinálva. Megjegyzem, hogy számításunk alapját csakis a dunamelléki egyházkerület, nt. Sípos Pál esperes úr által készített e nemű statisticai megbízható adatai képezik, s minden forrást erre a kerületre számítottam vissza, s ennek viszonyaira alkalmaztam. Bevételek: 1. domestikai bevételek io°/0 -a. Ha a jövőben bízva nem a jelenlegi 71,000, hanem 100,000 forintot veszünk is bázisnak, ebből leütve a már fixirozott 50( ) /0 kiadást, 50,000 frt 10%-a lessz 5000 forint. A dunamelléki kerület az egyetemnek egy ötöde és H/u -eáe levén, lélekszám tekintetében esik ebből erre a kerületre évente 862 frt. 2. A belépési 2°/0 , a kerületi összes lelkészi fizetés 272,824 frt 48 kr levén, kereken 5456 frt tőkét képvisel, ennek évi kamatja 5°/0 -al 272 frt 82 kr. 3. Az 1 °/0 kitesz 2728 frt 24 krt. 4. A kegyeleti átalány — úgy se valami nagy summa — az olvasottak után aligha vehető számításba. 5. Az egyházak a fentartott lelkészi állomások után fizetnének átlag 10 forintot, többet alig lehet kívánni is, ez 253 lelkészi állomás után kitesz 2530 frtot. 6. Az alapítványok stb. forrást mint ösmeretlen, s nagyon kétes mennyiséget, kihagyom a figyelemből, dús kárpótlás ezért az 5. sz. a. felvett jövedelem. Az egész kerületben lenne így a bevétel 6393 forint 6 krajcár. Ebből ellátását várja 81 özvegy, 16 apa- és anya nélküli, 43 anyás árva. A konventi javaslat alapján az árvák számát átváltoztatva özvegyi jogszámra, lesz kerekszám 100 az osztó szám. A közép segély-összeg tehát 63 frt 93 kr. Es a mennyivel a szolgálati idő kulcsa szerint egyiké több, annyival a másiké meg kevesebb. Sőt az az abnormitás is létre jön a proclamált elv szerint, a kulcsot magát úgy látszik nem is tudták megállapítani, a mi igen természetes is a fentiek szerint, hogy mivel a domesticai segély alapszabályszerűleg kiosztandó, ezért kezdetben a kevés számú élvezők tetemes osztalékot kapnak, míg ha a segélyezendők száma eléri a kimutatott normális magasságot, a segélyösszeg a 63 írt 93 kr körülivé devalválódik. Ez aztán már igazán nem sok egy vasúti őr özvegye és árvái eltartására sem. Természetesen a tőke alapszabályszerűleg és több utón módon eszközölhető megtakarítások, talán adományok stb. utján lassanként növekedvén, a gyámintézet működése is hatásosabbá válik. Csakhogy ehhez idő, nem kis idő kell. Vigyázzunk ! a ki sokat markol keveset szorít. A segédlelkészi rendszer — nem olyan elítélendő valami,
