Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-09 / 50. szám

mánytauácsos és a cs. kir. prágai német műegyetem nyilv. rend. tanárnak: Studie über Handfertigkeits oder Werkstatt-Unterricht (1887), melyben ezt a kérdést szigorúan tudományos alapon tárgyalja, és az idegek mozgását s azok működését a kézügyességeknél kimutatja, a minthogy ezeket a tüneményeket minden tanterv­nek tekintetbe kell vennie. 2. Svédországban. Itt a kézügyesség tanításának a fejlesztésére a legtöbb befolyást gyakorolja Salomon igazgató, a ki elvitázhatlanul igen érdekes egyéniség és habár legtöbbet tesz ez irányban, az ő rendszere nem kizárólag használtatik; de ő nem is követeli azt, más véleményekkel és más rendszerekkel szemben csak nem határtalan türelemmel viseltetik, a mit nem lehet egy­szersmind tanítványairól elmondani. Mindenkire, kivel érintkezik, átragad az ő lelkesedése a kézügyességek tanításáról. Gazdag és független ember lévén, nézetének kellő nyomatékot is adhat mindenütt, és elősegíti az óhajtott célt. Igy ipjával Abrahamsonnal kézügyességeket tanító seminariumot (slöjd tanítóképző-intézetet) ala­pított, ki erre az intézetre mintegy l /4 millió koronát (egy korona 75 kr.) ajándékozott, és több európai nagy uta­zasai alkalmával, melyek Bécsig terjedtek, nézeteit ter­jesztette, és folytonos összeköttetésben áll tanítványaival egy általa kiadott és szerkesztett folyóiratban. A kéz­ügyesség tanításának kérdését magas szempontból fogja fel. Igy egyebek közt azt irja a brémai „Arbeiterfretmd" (Munkabarát) című folyóirat egyik cikkében : »Igen sokat beszélnek nagy kérdésekről, de ez alatt tulajdonképen csak az adó-ügy és hadsereg szervezetének reformját értik.« »Csak egy kérdést lehet a szó teljes értelmében nagynak, életkérdésnek nevezni, és nem is egy, hanem minden időre: s ez a nevelés — mert a jövő az ifjúságé.cc »Egyike ezen kérdéseknek bizonyára az is, amely a nagy közön­ség figyelmét nem csekély mértékben magára vonta, a slöjd kérdése t. i. a testi munka az iskola szolgálatában. Kétségtelenül téves véleménynek kell tartani, ha ezen előtérbe nyomuló tanügyi kérdés más szempontokból Ítéltetik meg és nem a többi paedagogiai jelenségekkel való összhangzásban.« S minthogy ezen kérdés felé most általános figyelem irányul, különösen »paedagogiai szem­pontból óvakodni kell, hogy a slöjd-oktatási mozgalom­nak más jelentőséget adjunk, mint a milyent joggal követelhet; s ez nem más, mint az általános tanításreforni egyik ága, és azért más szempontból nem tekinthető, nem tárgyalható«, különben »könnyen meg történhetik, hogy az egész kérdés súlypontja máshová helyeztetik át, és a slöjd vagy munka kevésbé az iskola szolgálatában, mint iukább az iskola a munka szolgálatában fog állani.« Ezen állítás igen nagy horderejű. Németországban, külö­nösen Szászországban helyesen fogták fel az iskolai munka kérdését, mert ott a tanulói műhelyeken kívül, illetőleg mellettük léteznek házi-ipariskolák, melyek cél­juk és feladatuknál fogva a testi munka nevelő hatását és befolyását csak mint mellékcélt karolják fel és a fősúlyt a szerzeményre fektetik; holott a tanulói műhe­lyek a munkát a nevelés eszközének veszik, ez irányban működnek és a pénzszerzés nagyon is mellékes szem­pont. »Az iskola be akarja hozni a slöjdet az iskolába, nem a munka előmozdítása kedvéért, hanem mert arról van meggyőződve, hogy az iskola ezen szak által töké­letesen és a lehetőleg sok oldalúan a növendék fejlő­désére hat.« Ekkép védelmezi Salomon a kézügyességek tanítását az iskolában. Es tökéletesen igaza is van, az iskola nem műhely, a mint azt sok helyütt nálunk értel­mezik, mely az iparnak kész munkásokat neveljen, vagy mely a gyermeki kedélyt, testi szellemi erejét a mun­kában elemészsze; a munka nem cél, hanem eszköz a nevelésben; mihelyt megszűnik ez lenni, elveszti paedagogiai jogosultságát; a gyermek szelleme mellett a testi erők is fejlődjenek testi munka által, hisz az élet is munka, nem — betűrágás. Salomon tudósításai szerint a slöjd-oktatás közel 1000 svédországi iskolában honosíttatott meg. A tanítás három különféle rendszer szerint történik : mint paeda­gogikus slöjd-oktatás, mint házi-ipar, és mint kézipar. Az első rendszer a Náás-ben meghonosodott Náás-rendszer napról-napra több tért hódít. A slöjd-iskolák általában a községek által tartatnak fenn; de az állam is támogatja az egyes iskolákat évenkénti 75 koronával egyenként (mintegy 43 frt) ; legnagyobb részt tanítók tanítanak, s az ott még működő iparostanítók mindinkább kiszo­rulnak a munka iskolákból, mert a tapasztalás azt bizo­nyította, hogy a paedagogiai, sőt a háziipari munka oktatást csak paedagogilag képzett tanítók vezethetik, ha az céljának, hogy a munka nevelő hatással bírjon, meg akar felelni. Mily nagy elterjedésnek örvend a gyermeki kéz­ügyesség tanítása Svédországban, mutatja az is, hogy az upsalai tudomány egyetemen is ilyen slöjd-műhely nyittatott; melyet számos egyetemi hallgató örömmel látogat; sőt a svéd kormány a mult évben javaslatot terjesztett be, hogy három tanítóképző-intézetbe vezet­tessék be állami költségen a slöjd-oktatás. Mind ezekből kitűnik, hogy Svédországban a kéz­ügyesség tanításának paedagogiai oldalát mindinkább érvényesíteni iparkodnak, és a gazdasági szempontot, mely sok helyütt kiinduló pontul szolgált és célját képezte a munkának, mindinkább háttérbe szorítják. (Paed. Jahr­buch. Wien, 1888.) Gamauf György. T A R C A. Símén Domokos élete és munkássága. (Folytatás és vége.) Simén ez új téren mohó vágygyal fogott munkához. Alig tiz évre terjedő kolozsvári tanársága az újnál újabb kísérletek s szebbnél szebb sikerek színtere. A gymna­siumban a philosophiai s a papnöveldében a bibliai tár­gyak tanítása bízatott kezére. Ennyi munka egy ember­nek bőven elég lett volna, de az egyház és iskola viszo­nyai szerint sok más hivatalt kellett, hogy magára vállaljon. Ugyanaz az egyházi főtanács, a mely Kolozs­várra áttette, kolozsvári másod pappá nevezte ki. Simén­nek a paposkodásra nem volt elhívása, a mint azt már akkor megmutatta, a mikor papjelölt korában egy ekklézsia felszólítását nem fogadta el. A hivatalt hiven betöltötte, három évre terjedő papsága alatt. Főképpen két alkalmi beszéde érdemel különös figyelmet. Az egyiket Alsó-Siménfalván tartotta 1864-ben az unitárius templom és orgona felszentelése alkalmával, a másikat Tordán 1868-ban a 300-as zsinat alkalmával. Az elsőn érzik az ifjúi hév, de azon is, mint a másikon túlsúlyra emelkedik a szónok felett a historikus és a kritikus. Vallásaban, már mint ifjú feltételenül bízik, s mint theologiai tanárt az egyház, s az egyesek gyászos történelme sokszor keservre ragadja a sok csapás, s az annál több méltat­lanság miatt. Imái szépek, mert jól vannak szerkesztve, de hogy ha hatásuk van, azt sok költői és egyházi ének­rész idézésének kell tulajdonítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom