Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-02 / 49. szám

Megható volt látni, midőn a ref. egyház tanítói által vezetett segél}*ezendő árvák, több oly tanulótársaik kiséretében, kik szülőik önkéntes adományai folytán a segélyezéshez nem kis mértékben járultak, a tanácsterembe bevonulva, ott az egyháztanács képviselői, a »Jótét« egyesület több tagja és az árvák gyámjai jelenlétében, a »Jótét« alapítója és elnöke Szeremley Sámuel felhívására, adattak át nékiek Molnár Ferenc egyesületi gazda által a keresztyéni szeretetből kifolyó »Jótét« adományai. Nem maradt kebel megindulatlanul, midőn az átadás megtörtént, s midőn a szegény árvák szemökben az öröm kényeivel s a hála érzetétől áthatott kebellel fogadták az atyai gondoskodást, mit nekik atyjok helyett a »Jótét« nyújtott. A ruhaneműek átvétele után a segélyezettek, elnöki felszólításra, öltözködés végett, tanítóik vezetése alatt, két külön terembe kivonultak, honnan öltözködésük után tanítóik által ismét a díszterembe vezettettek, hol a «Jótét« egyesület elnöke : Szeremley Sámuel tartott hozzájok beszédet s a kicsinyek nyelvén érthetőleg szólva megismerteié velők a »Jótét« egyesület keletkezését, célját s értésükre adá, hogy az átadott ruhaneműek a »Jótét« egyesület gondoskodása folytán s a jószívű emberek segítsége mellett gyűltek öszsze. Majd megköszöné Molnár Ferencnek, mint a »Jótét« egyesület gazdájának azon fáradhatatlan s csüggedést nem ismerő buzgóságát, mit a kicsinyek felruházása körül kifejtett s megköszöné a tanítói karnak, hogy tanítványaikat áldozatkészségre buzdították. Az elnöki beszéd bevégzése után az egyház nagyérdemű elnök-lelkipásztora, Mikloviez Bálint állott fel s a keresztyéni szeretet melegétől áthatott szavakban tolmácsolá mind a maga, mind a jelenlevők érzéseit, mind a szegény árvák háláját a felebaráti szeretet eme magasztos ténye iránt s megköszöné egyháza nevében nt. Szeremley Sámuel elnök urnák, mint a kinek kezdeményezése folytán a »Jótét« egyesület létre jött, szíves fáradozásait, mint a melynek következtében a »Jótét« egyesület már kezdetben is ily szép eredményt mutathatott fel. Megköszöné a nemes lelkű adakozóknak szíves áldozatkészségüket és a tanítói karnak e téren kifejtett buzgólkodásat. Végül a jelen volt hallgatóságot buzdítá a szeretet munkainak megszűnés nélküli gyakorlására. Ezzel a megható ünnepély véget ért. * A sepsii ref. egyházmegye őszi közgyűlése, mint a »Székely Nemzet« irja, november 22-én tartatott meg Sepsiszentgyörgyön.. A szép számmal összegyűlt közgyűlési tagokat Lsiszér Gábor esperes üdvözölvén, megnyitójában számot adott a közelebbi (áprilisi) közgyűlés óta végzett hivatalos működéséről. A hosszú és a hasonnemű ügyeket csoportosan feltüntető jelentés eléggé tanúskodik az esperesi hivatal teendőinek sokaságáról. Jött azután a jelentéseknek hosszú sora, mi a d. 11. 2 óráig nyúlt ebédelőtti gyűlést egészen igénybe vette. Felolvastattak ugyanis : a tárgysorozat, az esperesi jelentés a folyó évi vizitációról, a főjegyző jelentése az aldobolyi vizitációról, az egyházmegyei tanács működéséről szóló jelentések, a számvevő jelentése az egyházi számadásokról, a számadásvizsgáló bizottság jelentése. Nem emlékezem, hogy a tanügyi előadó referalt-e. A sok jelentésnek azonban meg van az az előnye, hogy elejét veszi a hosszas, nem ritkán meddő vitatkozásoknak. Azonban tán még sem ártana, ha az illető urak rövidebbre vonnák jelentéseiket, hiszen így megesik, hogy ugyanazon ügy háromszor kerül a gyűlés elébe: 1. esperesi jelentésben, 2. az egyházmegyei tanács jelentésében, 3. mint tanácskozás tárgya. E terjedelmes jelentések közül kétségkívül legérdekesebb volt az esperesi jelentés a megejtett vizsgálatról. Ebből a jelentésből lehet ítéletet hozni az erdélyi kan. vizitáció régi rendszere felett. Ezen jelentés szerint ugyanis több helyen a kamathátralék sok; a tőkék legnagyobb részben biztosítatlanok; van egyház, mely többszöri rendelet dacára, tőkéit váltókkal forgatja; 1859-ben lett az anyakönyveknek rovatos íven való vezetése elrendelve, de azért egy egyháznak még ma sincs ilyen anyakönyve, stb. A szükséges intézkedések mindenütt megtétettek az újjáalakított vizitáció által. Az eredményben lesz az ó- és uj-rendszer feletti ítélet kimondva. Több örvendetes jelenséget is tüntet fel e jelentés, melyek közül felemlíteni kívánom azt, hogy t. Szabó Dávidné urnő Zalánban 100 frtot adván a templom bekerítésére, ez áldozat anynyira fellelkesítette a híveket, hogy maguk is kézzel, pénzzel hozzájárulván a munkához, ma a templom pompás kőkerítésben áil. Ilyenformán készült Árapatakon a papilak kerítése. Hétfaluban a missziói egyház megalakult, stb. A jelentések felolvasása után a délelőtti gyűlés bezáratott, miután előbb a szavazatok beszedésére egy háromtagú bizottság neveztetett ki. Ebéd után a gyűlés megnyittatván, elnök jelenti, miszerint szavazattöbbséggel megválasztattak : Czeglédi János házassági törvényszéki ülnöknek, Benedek Árpád köztörvényszéki ülnöknek. Továbbá tanácsbiróknak egyhangúlag megválasztattak méltóságos Imecs Ernő és t. Rápolti Mózes urak. Végre aljegyzővé közfelkiáltással megválasztatott Vas Lajos. * A békési ev. ref. gymnasium tanárkara 1888. december hó 8-án a városi bérház dísztermében táncvigalommal egybekötött felolvasó estélyt rendez, melyen Pőcz János tanár Madách: »Ember tragédiája« című művéről tart előadást. A rendező bizottság: Kabós BáLnt, Pőcz János, Veress Vince, tanárokból áll. A tiszta jövedelem a »Tiszántúli ev. ref. tanári egyesület« nyugdíj intézeti alapja javára fordíttatik. Felülfizetések a jótékony célra köszönettel fogadtatnak és hírlapikig nyugtáztatnak. * Gyászhirek. Dr. Bihari Péter haláláról a budapesti ref. főiskola a következő gyászjelentést adta ki : A budapesti reform, főiskolai tanárkar mély fájdalommal jelenti szeretett kártársa dr. Bihari Peter reform, főiskolai rendes- és tud. egyetemi magántanárnak, élete 48-ik, kiváló szorgalommal folytatott tanári pályájának 20-ik évében, négy hónapi súlyos szenvedés után 1888. november 28-án történt gyászos kimultát. A megboldogult hűlt tetemei november hó 30-án délutáni 3 órakor a lipótmezei orsz. gyógyintézetben tartandó rövid halotti szertartás után a budai németvölgyi temetőben fognak örök nyugalomra tétetni. Budapesten, 1888. november 28-án. Béke lengjen porai felett! Temetése nov. 30-án ment végbe a íipótmezei gyászházból, számos tisztelője, kartársai és a budapesti ev. ref. theologiai ifjúság részvétele mellett. Ott voltak a ref. theologiai és főgymnasiumi tanárok testületileg, továbbá az egyetem részéről dr. Csíky Kálmán, az elhunytnak egyik legrégibb barátja, Bihari Kálmán szobosziói tanár a boldogultnak testvére, György Aladár, dr. Kiss Áron, Komáromi Laios, Király Pál, Öobay, Lobmeyer, a fővárosi katekheták stb. A koporsónál, melyre a reform, theologia és gimnázium tanári kara, valamint a ref. theologusok is helyeztek koszorúkat, a theologiai énekkar gyönyörű gyászéneke után Laky Dániel ref. főgimnáziumi tanár és tébolydai lelkész tartott az elhunyt érdemeihez méltó beszédet, mely után még egy szép éneket meghallgatva megindult a menet a németvölgyi temetőbe. A sírnál Szabó Aladár ref. theol. helyettes tanár, az - elhunytnak egyik legkedvesebb tanítványa,