Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-02 / 49. szám

TÁRCA. ADVENT. A Messiás jön ! Hozsánna, hozsánna! Fogadd örömmel szívem a Királyt! A sokaság előtte és utána Egy szívvel-szájjal mind áldást kiált. Áldott legyen, ki jött az Úr nevében ! Áldott, örökké áldott a neve: Uj élet ébredt Benne földön-égen, Siralomvölgye Édenné leve. A Messiás jön ! Lába szent nyomában Virág fakad és áldás mindenütt; Népekre, a kik ültenek homályban, Az ő orcája fényessége süt. Világosságul jött O e világra, Nem ütközik meg az, ki Véle jár. A tűz meggerjedt: a hit égi lángja, S ezt semmi többé el nem oltja már. A Messiás jön! Istennek remekje, Kiben lakott a teljes szeretet, Hogy a halandót Istenhez emelje, Ragyogva rajt' a felsőbb eredet. A Szenvedő jön. Sebe rejtekébül Fájó szívekre harmatoz vigaszt; Édes szavára a beteg felépül, Sötét síroknál szép remény viraszt. A Messiás jön ! Bűnös embereknek Békéltetője jön. Mily kegyelem ! Ha könnyeim a bűnért megerednek, Az angyalok is örülnek velem. Oh drága Vendég, leborulva kérlek, Tedd hajlékoddá az én szívemet, S hálaadással áldlak és dicsérlek, A míg csak sírom hantja nem temet! Sántha Károly. Símén Domokos élete és munkássága.*) Ezelőtt mintegy 60 évvel egy új korszak kezdődött Magyarországon. A nemzet, elvesztett jogai után való busongását megunta s kilépett a munka mezejére. A munka -— bármiféle legyen is — növeli az erőt, fokozza a kedvet s hevíti a cél megvalósítása után való vágyat. Hazánk politikai életében oly merész eszmék nyertek kifejezést most az ország házában, és pedig az erdélyiben ug}7

mint a magyarországiban, majd meg a hajnalodó hírlapirodalomban, a melyek megvalósításához szükség volt az európai egyes államok s köztük Magyarország forradalma kiütésére. *) Felolvastatott Kis-Kadácsban (Udvarhelymegye) szept. 9-én a Simén Domokos halála io-ik évfordulóján, a sir fölé közadakozásból emelt emlékkő leleplezése alka'mával. A magyar nemzeti szellemmel egyidejűleg kezdett röpkedni a szabadulni vágyó vallásos szellem is. Mily hoszszas alvás és sinlődés mind kettő életében ! Erdély, ezelőtt 300 évvel szabad és független ország s az egyházak előtt a vallásos meggyőződés szabad mezeje nyitva állott, hogy harcolják harcukat az isteni tökéletesség keresésében. Az eredmény az lett, a mi sehol a föld kerekségén, hogy ebben a kis hazában négy vallás törvényesíttetett. Igaz, hogy sehol sem volt annyiféle nemzet, mint itt, s az is igaz, hogy némely nemzeteknek meg van bizonyos örökölt hajlandósága bizonyos gondolkozás módra, bizonyos hit nézetre, de Erdélyben az egyházak alakulásában nem a faji hajlam döntött, hanem a szónoki és tudományos meggyőzés s az egyéni meggyőződés, mert különben hogyan lehetett volna az, hogy ugyanazon vidék magyarjai vagy székelyei között gyökeret tudott verni a Luther, a Calvin és a Dávid Ferenc vallása? Én nem tudom szabadabbnak képzelni egy ország népeit annál, minthogy azok saját gondolataik igazsága kiderítése végett egy vagy más helyen összegyűlhessenek, s ott nyíltan vitatkozhassanak. Minő érdekes lehetett az, midőn Fejérvárt, Vásárhelyit vagy Váradon a tudós papok és tanárok nagy serege a fejedelem és főurak jelenlétében és részvéte mellett két táborra szakadva síkra szállt, hogy egyik a mást legyőzze és meghódítsa. Bizony hevesek és tüzesek lehettek azok a vitatkozások, de a magyar műveltség büszkeségére, sem a vitatkozók, sem a tudósok nem éltek vissza a szabadsággal. Az idők tanuja s a minden titkok tudója ha megmondhatná, hogy mivé lett volna hazánk és népe, ha mindez úgy halad, a mint megkezdődött; de »nem a vezéreké a haladás.« S alig, hogy a szabadelvűségben páratlan fejedelem János Zsigmond meghalt, a szabadság madara kalitkába záratott s kivált az unitáriusoknak oly szűk tért hagyott, hogy Kolozsváron s Tordán kívül zsinatot nem tarthatának. Ezután mintegy 30 évig a katholikus fejedelmek elhatalmasodása, követve a reformátusokétól, nemcsak hogy a kifelé való terjedést meggátolta, hanem az unitárius püspököt kizárta egyházai egy részéből Háromszékről, s az unitárius vallás tanait a szombatosság köpenyege alatt, s egy meg más okból egészen kiforgatta valódiságokból. Az ausztriai császárok kegyelme nem adott többet az egyháznak, mint a nemzetnek, s a vallásos szabadságnak gyenge barátja volt. Ezelőtt éo évig vagyis az új korszak kezdetéig a dolgok természete szerint, száz év szüleményeként tespedés és zsibbadtság uralkodott a vallásos élet testén. A katholikus egyház semmit sem akar tudni arról, hogy a protestáns vele egy jogú a hazában. A szülő kénytelen reversalist adni, hogy gyermekét katholikusnak neveli. A protestáns egyházon megkeményedett a reformatio rárakta ósdi máz. Nézetei az égről és a földről éppen olyanok, mintha soha senki sem mondotta volna meg, hogy a föld mozog. De mind a meljett is ez az idő hajnala volt a vallásos eszméknek is. Éppen akkor tájban, vagyis 1842-ben indul meg az első protestáns lap »Protestáns Egyházi és Iskolai Lap« címmel a Székács József és Török Pál szerkesztésében. Meg-meg pendítik a húrt, hogy hangot adjanak magukról s megmondják, hogy ők is tudomással bírnak arról, a mit a tudós világ s főleg Németország mivel. Egy egészen új korszak kezdődött, s ennek a korszaknak, bár mostanig csak hatvan év telt el belőle, oly gyors volt a haladása, s következőleg oly nagy volt az előidézett változás, hogy három időszakot különböztethetünk meg benne. Az első a kísérletezés ideje, mely tart 1825-től a forradalmig,