Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-25 / 48. szám

és philosphiai szakban kiván tanárrá lenni, az egyetemek tanárképző tanfolyamán két évnek számíttatik be; de ha a végzett theologus a mathematikai és természettudományi szakra lép át, akkor a theologiai négy év csak egy évnek vétetik. E kedvezmény megadhatásaért a minisztérium kimutatást kiván arról, hogy a nyelvészeti, philosophiai és paedagogiai tárgyakból mennyit és miként tanítanak a protestáns theol. akadémiák ? — A rövid tárgyalásban Szász Károly nagy kedvezménynek mondja az átiratban foglalt intézkedést, s a kívánt kimutatás felterjesztését elrendelendőnek tartja. Szőts Farkas a tárgy fontosságára és különösen arra való tekintetből, vájjon nem lehetne-e végzett theologusainknak a törvén}' keretén belől még nagyobb kedvezményt kieszkzölni, az átiratot a theologiai tanárikarnak és theol. választmanynak kéri kiadatni, s csak ezek véleményének meghallgatása után óhajtaná, hogy a kerület érdemleges határozatot hozzon. Szász Károly bár ez ügyet szintén nagyon fontosnak tartja, mégis azt hiszi, hogy ez felesleges ; nem hiszi, hogy ennél nagyobb kedvezmény volna elérhető ; javasolja, vegye tudomásul a kerület az intézvényt és rendelje el a kért kimutatás felterjesztését. A közgyűlés ez értelemben határozott. Az egyházmegyéktől felterjesztett ügyek során szomorúan érdekes vallás-sérelmi kérdés került tárgyalás alá a tolnamegyei Kisszékely községből, melyet Szilágyi Dezső ker. főjegyzőreferált általános figyelem között. Az eset következő: 1828. aug. 24-én canonica visitatio tartatott K.-b'en s ez alkalommal a communitas a kath. lelkész iránt bizonyos kötelezettségeket vállalt. A községi hatóság a canonica visitatiót úgy tekintette, mint szerződést a politikai község és a kath. lelkész között, s ebből azt következtette, hogy a politikai község minden tagja tartozik ezen kötelezettség teljesítésében részt venni. A ref. hívek 1888-ban panaszt tettek ez ellen az esperesnél, ki őket a törvény alapján a politikai hatósághoz utasította. A szolgabíró sem tartotta magát illetékes fórumnak, hanem bírósághoz utasította őket. Az alispánhoz terjesztették fel ekkor panaszukat, ki a községi hatóság határozatát megsemisítette s megtiltotta, hogy a reformátusokat ezen szolgálmányok teljesítésére kötelezzék. Tolnamegye közigazgatási bizottsága jóvá hagyta az alispáni határozatot. Ekkor került az ügy a vallás- és közoktatási miniszterhez, ki a panaszt véleményadás végett a pécsi püspökhöz, s ez az illető plébánushoz tette le. Ez felterjesztésében hivatkozik a canonica visitatio 6. pontjára, melynek értelmében a communitas tartozik teljesíteni a vitás szolgálmányokat; hivatkozik a politikai község azon tényére, hogy 1882. óta csak oly feltétel alatt engedtetett meg a községbe a letelepedés, ha a beköltözködők a kath. lelkész irányában kötelezettséget vállalnak birtok arányban, s a kultusz miniszternek 1881-ben- január 9-én a párbér szabályozása ügyében kiadott azon rendeletére, melyben kimondatik, hogy ily esetekben a lelkészt illető szolgálmányokat a község, mint ilyen egyetemlegesen tartozik teljesíteni. A kultuszminiszter ez érvelést magáévá tette, s épen e tényében van a sérelem. Mert előadó az 1791. 26. tc. 6. szakaszával és egy 1853-ban ez ügyben kiadott kormányrendelelettel bebizonyította, hogy az ily tartalmú szerződések semmiseknek tekintendők. Hamis továbbá a miniszt. leirat azon okoskodása, mely azt mondja, hogy a can. visitatio magánjogi szerződés természetével bir és ez alól a törvényre való hivatkozással senki sem vonhatja ki magát. Mert ha az 179r. törvény semminek tekintett ily szerződéseket, azok semmisek 1888-ban is; ha ily szerződéseket nem volt szabad kötni, akkor azok erejénél fogva senkit kötelezni nem lehet. A fenforgó ügyre indítványa így hangzik : Miután egy konventi határozat szerint a konvent ezen sérelmi ügyeket magához felterjesztetni kijelentette, ezen ügy a konventhez annyival inkább átteendő, miután a mi egyházkerületünk elnöke a szükséges lépéseket még a min. leirat kiadása előtt megtette, s azok kivánt eredményt még sem hoztak. Szükségesnek tartja, hogy az érdekeltek a bíróságnál lépjenek közbe, mert itt magánjogi szerződésről van szó. Miután a törvény szavai szerint ily szerződések semmisek, alkalmas a kérdést bíróság elé vinni. Ha pedig eredményt nem érnénk el, a kérdést a törvényhozás előtt is szóba kell hozni. Ha tetszik a törvényhozásnak, ám térjen vissza a XVIII. század előtti időkre, de mindenesetre szerezzen érvényt a törvénynek mindenkivel szemben. Várady Károly pártolja Szilágyi indítványát. Balogh Imre az indokolásba azt is felvenni kívánja, hogy a miniszter határozata már csak azért is törvénytelen, mert két egyező határozatot nincs joga a miniszternek megsemmisíteni, 'hsza Lajos gróf ily értelemben mondta ki a határozatot. (Vége köv.) REGISÉGEK. A protestáns várlelkészség. II. Murány. Tavaly e lapokban ily cím alatt adatokat közöltem, melyek a Tököly család ev. lelkészeire vissza emlékeztettek, kik többnyire a Késmárki váron hivatalukban eljártak. E sorokban kideríteni akarom, legalább töredékesen, mikor és mimódon uralkodott az evangyéliom fénye a Murányi várban, mely honi történetünkben is oly fontos és kiváló szerepet játszik. A Hussiták, a reformátió előkészítői, fegyveres és győzedelmes hatalommal betörtek Felső-Magyarországba. Alig volt itt vár és erősített hely, mely kezükbe nem került volna. 1440-ben a Murányi kőszikla várba befészkelve találjuk őket, hol az istenitiszteletet is az ő szertartásuk szerint rendezték be és azon voltak, hogy innen Gömörmegye többi részeibe is elterjedjen hitök és szertartásuk.*) Későbben Murány, különösen Basso alatt rablófészekké fajult, mely ellen Ferdinánd Salm grófot küldte ki, ki azt, nagy erőfeszítéssel, végre 1549-ben el is foglalta. Ez az esemény döntő volt a hitjavítás terjesztésére nézve. Salm gróf várőrségének nagy részével ugyanis ev. vallású lévén, az ev. istenitiszteletet is berendezte és arról gondoskodott, hogy az hivato.tt lelkész által végeztessék és ápoltassék. 1560-ban Friedt Cyprián nevű ev. lelkész végzi az ev. vallás teendőit a Murányi várban. Mint Róma is püspökeinek különös fényt kölcsönzött, melyből a pápa igényei idővel kifejlődtek; úgy a Murányi várlelkész is a fény és hatalom tényezőitől környezve, könnyebben érhette el az elsőbbséget tiszttársai között. Friedt »regius in arce Murán concionator« címet kapott és első superintendensnek választatott a kerületben, melyhez akkor a Murányi, Ratkói, Balogi és Kishonti községek tartoztak. Salm után Maschko Melchior de Niederlais lett várkapitány Murányon, ki szintén ev. hitű volt és saját kezével erősítette meg azon hitcikkeket, melyeket a Murányi superintendentia dolgozott ki és fogadott el. *) Bartholomaeides : >Notitia Comilatus Gömöriensis.* 96*