Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-18 / 47. szám

felügyelete alatt, állnak az iskolák. Mindenütt az a panasz, hogy 4—5 évi iskoláztatás után sem tudnak a gyermekek becsületesen olvasni és írni. Annál feltűnőbb tehát az ellentét, mikor a misszió iskoláiból szünidőre hazatérnek a gyermekek. Azonban mihelyt a jezsuiták észre veszik, hogy falusi gyermek jár az ev. missziói iskolába, azonnal meg Ígérik a szülőknek, hogy díj nélkül készek gyermekeiket papokká nevelni. A hazatért gyermekek azután nyilvánosan vetekednek egymással s ez a szülőket még inkább érdekli, mint a fiúkat. Örömtől ragyogó szemekkel — mondja Fliedner — beszélte el nekem egy asszony Camunasban, hogy az ő fia, a földrajzból egy ilyen papnövendéket lefőzött; és ugyan ilyeneket bizonyítottak a meghatott ev. hívek. •— Rajta is van a prot. misszió, hogy iskoláit Spanyolország legjobb j iskoláivá tegye és tanítóit Ruppert tanító segítségével — ki már 16 esztendő óta működik ott, derekasan j kiképeztesse. Házi gazdájának könyveket vitt Fliedner, melyek közül kiválóan tetszett atyjának, a kaiserswerthi diakonissa házat alapított Fliedner spanyol nyelvű életrajza. Kivált a néni nem bírt ennek olvasásával felhagyni és közben bátyjának mindig elbeszélt abból részleteket. Ez szolgált azután themául arra, hogy Jézus Krisztus irgalmas szeretetéről beszéljen nekik. Nagy benyomást tett rájok Fliednerék asztali imádságuk. Mert ennek híre sincs Spanyolországban és habár még egyes családokban dívik is az ebéd előtti keresztvetés, még ezt is csak jámbor vakbuzgóságnak és arra valónak tartják, hogy az evőket az evésből eredhető veszélyek ellen óvja. A társalgásban részt vett a szomszéd Manzanares nevü falu orvosa is. Nagy örömére szolgált tehát Fliednernek, hogy iskolájok egyetlen falusi tanítványa által, mily nagy benyomást gyakorolt számos falusi lakosra. Fiait otthagyva, FI. a madridi Jézus-templom épí- i tésének ellenőrzése miatt Villái vasúti állomásra utazott. Ott váratlan öröm érte. Az egyik vasúti hivatalnok — később megtudtam, hogy Escoriál állomásról való — őt néven szólította és jelentette magát, mint a misszió escoriali iskolában járó Juanita és Mariguita atyját s bevallotta : »ki se mondhatom, mily nagy áldás reánk nézve ez iskola.« Aztán bemutatta neki egyik hivataltársát, ki gyermekét szinte ez iskolába fogja adni. Ez utóbbi azután hirtelen így szólt Flíednerhez : »En is az önök hitét vallom ; ez az igazi hit.« És mikor FI. csodálkozva és némi bizalmatlansággal tekintet reá, ismét így szólt: »Ez úgy áll; mert én hallgattam azon vigasztalást, melyet az ön hitvese a haldokló vendéglősnének mondott. A mely vallás életben és halálban ilyen vigasztalást nyújthat, annak bizonynyal az igazi vallásnak kell lennie.« Ekként biztat minket Isten időről-időre, hogy az ige elszórt magvai nem vesznek el. Mezőn találkozott FI. egy pásztorral, annak feleségével és bojtárjával. A bojtárt megajándékozta Lukács evangyéliumával, a pásztornénak és férjének, mint kik olvasni írni nem tudtak, ajándékozta a Péter nagy halfogását ábrázoló csinos kis képét és ennek történetét Lukács 5—ik részéből fel is olvasta nekik. Hallgatták ezt mindnyájan feszült figyelemmel és mikor odaért, hol meg van irva: »Mikor azt mívelték volna, halaknak nagy sokaságokat rekeszték be : szakadott vala pedig az ő hálójok« akkor a pásztor (a »majorál«) hirtelen közbe kiált: »Milliom adta ez volt ám a fogás!« Láthatta ebből FI., hogy az Isten igéje amaz örökké friss forrás marad azokra nézve, kik fogékony kebellel meg vannak I áldva, melyből a missziói munka mindenkor örömmel meríthet, Mi magyarok viszont láthatjuk a fenti példákból, mennyi hasznot tehetnénk, ha a biblia-társaság által kiadott egyes részeket (az evangyéliumokat, epistolákat, zsoltárokat stb.) és a traktát-társaságok olcsó füzetkéit magunkkal hordva, szétosztogatnánk, terjesztenénk; így tehetnénk bibliai képekkel is. Nem teszszük, pedig ajándékozni öröm, nem is munka. Szeptember kezdete óta, Fuente, a misszió növendéke, ki 3 évvel ezelőtt önkényűleg vált ki a misszió kötelékéből, holott ez őt nevelte, saját kérelmére, a berlini bizottság nevében Gijonban beállíttatott tanítónak, hol egyúttal alkalma nyílik istenitisztelet vezetésére; mert rajta kívül ott csak még egy biblia-árus hirdeti az evangyeliumot, kit hivatása természetszerűen a környékre is szólít. Az iskolát Fuente 2 tanítvánnyal nyitotta meg, mely kis kezdetet a csekélyei is megáldó Isten kegyelmébe ajánlunk. A harc nem fogy, de erősödik, miért is a hitrokonok segítségére folytonosan van szükség. A klerikális elem ismét oly dolgokat kísérel meg, milyeneket lehetetleneknek tartottak és arra törekszik, hogy rég elvesztett talajt újból visszafoglalják. Ugyanis, hosszú harc után szerencsésen elnyert győzelem jelentőségével bírt a minisztertanács ama rendelete, mely szerint a gyermek holtteste iránti rendelkezés jogát az atyának itélte oda. Ez intézkedéshez következetesen ragaszkodott is azóta a kormány. Ujabban azonban Minayában, Cuenca tartomány egy kis falujában, megkísérlik, hogy egy apát, ki a gyermekét a polgári temetőbe takarította, gyermeke holttestétől megfoszszák, kiássák és a kath. temetőbe átvigyék, mivelhogy a gyermek a kath. templomban lett megkereszteltetve. Rendkívül tanulságos ezen ultramontán haroolási mód megfigyelése. Ily fajta erőszakoskodásokat rendszerint jelentéktelen helyeken kezdményeznek és ha ott, a püspök segítségével sikerült a dolog, akkor ugyanily esetekkel megpróbálkoznak egy másik és egy harmadik helyen, míg oly összege az egyforma tényeknek kerül ki, melyekre azután törvény előtt városokban is lehessen sikeresen hivatkozni. E mozgalommal szemben a politikai lapok, kevés kivétellel, a türelmesség részén állanak s egyikök fenti esetre vonatkozólag ily feliratú éles cikket hozott: Holttestrablók! Ámde Isten Spanyolországban sem csúfoltatik meg. A spanyol királynéval San Sebastian fürdejében volt szerfelett engedékeny igazságügyi miniszter közvetlen közelből szemlélhette meg a Carlisták lázító üzelmeit a jelen dynastia ellen. Feszülettel kezökben mentek a fanatikus papok házról-házra és azzal fenyegették a kormánypártra szavazandókar, hogy ellenök a nagy excommanikációt fogják elrendeltetni. S e lázítás oly mérvet öltött, hogy a közeli Fuentarrabiába magának a kormányzónak kellett a jezsuiták kiutasítását tartalmazó parancsot elvinni. Ekként adták ezt elő az összes lapok. Ennek ellenében azután magas pártfogások tétettek folyóvá. A klastrom priorja távirt a kiralynéhez és biztosította őt kifogástalan loyalitásáról. Páter Ignacio, ki csúfos prédikációt mondott a kormány ellen, azonnal Pamplonába tétetett át, s ezzel elhárították a villámot a házukról és a jezsuiták helyben maradhattak. De ezen eset nem is maradt következések nélkül. Az egész északon a választások alkalmával a papok érvényesítették befolyásukat a Carlisták érdekében, a szabadelvű kormány ellenében. Ekként szemmel látja a kormány, miszerint saját kárára dolgozik, ha a hatalomra törekvő ultramontanizmust féken nem tartja. Ekként felfoghatóvá lesz, hogy III. Károly idejében miért kellett épen egy katholikus országnak a jezsuiták kiutasítását tartalmazó