Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-11-04 / 45. szám
kikerültek : a »próféták« és »próféták fiáicc ép oly kevéssé tudhatják ezt, mint bárki más. Nem akarja, hogy őt ezekkel összetéveszszék, mert őt az Úr lelke tette prófétává. Az ő szava az Isten^ szavának tekintélyével bir : »Most azért halld meg az Úr beszédét.« Hóseásnál, Sofoniásnál ugyanezen hangot találjuk. »Igy szól az Úr Hóseás által.« »Az Úrnak beszéde, melyet szólott Sofoniásnak.« Még erősebben előtérbe nyomul e hang később. Mikeás Izráel legmozgalmasabb, legválságosabb korszakában éles hangon kel ki népének bűnei ellen, rettenhetetlenül ostorozza Júda elvetemült házát, szent haraggal kel ki a feltolakodó próféták ellen, kik »elcsaljál^ a népet, s »kik mikor eleget esznek, békességet hirdetnek és az ellen, a ki valamit nem vet szájokba, hadat hirdetnek.« »Én pedig bizonyára beteljesedtem az Úr lelkének erejével, Ítélettel, állhatatossággal, hogy hirdessem Jákobnak az ő gonoszságát és Izráelnek az ő bűnét.« Nem a kérkedés hangja ez, hanem a szent meggyőződésé. Nem a dicsekvés mondatja ezt vele, hanem a szeretet, mely aggódik a' vak népért, mely azok után megy inkább, kik őt »elcsalják«, holott ő tudja bizonyosan, hogy ő van hivatva a népnek Jehovához vezetésére, mert erre őt az Isten lelke által hívta el. Ésaiásnál egy visiót találunk, álmot egyet sem, annál jobban hangsúlyozza: »mondá az Úr Ésaiásnak«, »Az én hallásomra megesküdt az Úr.« Sőt a 8-dik rész ii-ik versében nyilván kimondja, hogy ez Úr tanította őt. Itt nem lehet egyébre gondolni, mint arra, hogy az a lélek, mely őt a prófétai működésre elhívta, vele is maradt s vezette őt. Jeremiásnál sem gyengült e hang. Hogy is -gyengült volna annál, a kit az Úr megszentelt, prófétává rendelt, még mielőtt született volna, kinek az Úr az o igéjét szájába adá? O is igen gyakran mondja: »Szóla az Úr nékem.« És ő neki igen kemény dolgokat »szóla az Úr.« Az Úr háza és Jeruzsálem felől ezt mondja (26., 6.): »Bizonyára tészem e házat olyanná, mint Siló és e várost megátkozzák a földnek minden nemzetségei.« Nagy felháborodást szült ez, törvényt tartottak felette, s halált kértek fejére. »Az Úr küldött el engem,« ezen kezdé védő beszédét, s miután ismét megtérésre int, kinyilatkoztatja, hogy alá veti magát az ítéletnek, de óva int, hogy ártatlan vér száll fejökre, ha őt megölik, »mert bizony az Úr küldött el engem ti hozzátok, hogy a ti füleitek hallására megmondanám mind e szókat.« S a prófétát szabadon eresztették, mert őt az Úr küldötte. Hogy valaki próféta lehessen, kell, hogy az Ur küldötte légyen. Az elhivatás a próféták egybehangzó tanítása szerint elengedhetetlen feltétele a prófétai működésnek, e nélkül a próféta hamis próféta, így nyilatkozik Jeremiás is a 23, 21 —22-ben. »Nem küldtem azokat a prófétákat, és ők futnak vala; nem szólottam nékik, és ők prófétálnak vala. Ha az én tanácsomat fogadták volna, bizonyára megtanították volna az én népemet az én igéimre.* Tehát elhivatás nélkül nem hirdetheti senki az Úrnak igéjét. Innét kezdve aztán, a mint a profetismus kezd aláhanyatlani, a próféták hangja fokozatosan gyengül, tanítják ugyan a lélekben való elhivatást, de már nem hangsúlyozzák olyan erősen. Náhum, Habalutk, Aggeus, Zakariás, Abdiás, Malakiás még mind hallották az Úr szavát álom és visio nélkül is, de már az az ő ajkaikon nem volt olyan erőteljes és közvetlen, mint nagy elődeikén. Dánielnél azonban már hiában keresnénk ezt. Az ő korában már nem tudtak felemelkedni annak az Istennek a fogalmára, a kit Ézsaiás ott fent az égben trónon ülni látott, és mégis szivében hordozott. Összefoglalva röviden az egészet, emondhatjuk, hogy a próféták egyhangú tanítása szerint elhivatás nélkül próféta senki nem lehet. Az elhivatás történhetik álomban visióban, vagy a nélkül (ihlet). Legkevesebb példa van az álomban való elhivatásra, a legtöbb esetben a próféta eltelik az Isten lelkével, s úgy lesz képes megérteni az elhivó szózatot. Itt kell megemlítenünk végül, hogy elhivatás a dolog természeténél fogva csak egy lehet; de kijelentésben a próféták szerint is újra meg újra részesülnek a próféták minden alkalommal. Ezért kezdődik így minden prófécia : »Látám« vagy »Ez az Úr szava, mely lett.« stb. (Folyt, köv.) Kecskeméthy István. BELFÖLD. l1 /2 %-kal, vagy 2 024%-kal törleszihető kölcsön. (Ajánlva főtisztelendő Szász Domokos püspök urnák.) Főtisztelendő Szász Domokos püspök úr indítványa, az 172%-kal 32 év alatt törleszthető kölcsön, jelenleg van szőnyegen az ev. ref. egyház őrállói előtt. Az indítvány értelmében, a közalapból évi segélyre fordítandó összeg egy része, mint kamat járulék tekintetik, mi által két cél elérése terveztetik : 1. Az eddig elforgácsolt alamizsna helyett valódi segély nyújtása. 2. Egyszerre annyinak, a mennyinek segélyezése lehető céloztatik. Az 1887. évben a konvent egyházak és lelkészek részére 52,740 frt, kerek számban 50,000 frtot osztott ki, ennek 2 /5 része 20,000 forint volna kamatjáruléknak tekintendő. 20,000 frt 5°/0 -kos kamatjáruléknak megfelelő tőke 400,000 frt. A javaslat szerint ezen 400,000 forint, mint kiosztandó segély felett rendelkezik a konvent. Az i1 l2 °l0 -kos kölcsön törlesztésből befoly évenként 6000 frt, ha ezen 6000 frt, mint évi betét tekintetik, 32 év alatt 5°/0 kamatos kamattal 474,408 frtra növekedik,, s így a kölcsön visszafizetése után marad 74,000 frt. A főtisztelendő dunamelléki egyházkerület által kiküldött bizottság, ezen tervezetet a mily leleményesnek, ép oly nemesnek mondja. Igaz. De tekintsük meg, hogy ezen 474,000 frt menynyibe kerül a közalapnak, illetőleg a segélyre szorultaknak ? Évenként 20,000 frt kamatot fizetünk a hitelezőknek 32 évig, összesen 640,000 frtot, és így a hitelezőknek 166,000 frttal fizettünk többet, vagy is a segélyre szorultak ennyivel kaptak kevesebbet, tehát a veszteség 25*94% több mint egy negyed. Ha azonban nem i1 j2 ( ) l0 -\<.os, hanem 2, O24°/0 -kos — tehát 1000 frt után nem 15 frt, hanem 20 frt 24 kr, kölcsön törlesztést kívánunk a segélyezettektől, akkor évenként e címen 400,000 frt után, 8096 frt foly be a közalap pénztárába, mely összeg 32 év alatt 5°/0 -kos kamatos kamatjával 640,144 frt 52 krra növekedik, és így 32 év alatt a kamatokra fordított összeg teljesen visssza tér a segélyezendők részére. A segélyre jogosultak érdeke kívánja, hogy a kiosztandó összeg 25'94%-ka ne kamatokra fordítassék. A konvent nem vélekedhetik ugy, hogy a mely egyházakat egyszer segélyzett, azokat
