Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-04 / 45. szám

Harmincegyedik évfolyam, 45. sz. Budapest, 1888. november 4. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐElőfizetési ára: Hirdetések dija : és Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért KIADÓ-HIVATAL ! félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij IX. ker. íinizsy-llfca 29. SZ. I. em, minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. MT Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk, ""ül A kandalló mellől. i. Isten látja lelkemet, sohasem bántott sem feltűnési viszketeg, sem az öregséggel különben együttjáró tanítani akarás szerény dicsvágya; még tapasztalataimmal sem akartam ágálni soha, tudván, miszerint tapasztalatból csak a bölcs tanul, de magam formájú ember legfellebb okulást szerez belőle; ha most mindazáltal tollat fogok s esetleg mintegy ex cathedra találok szólani, mentse ki ezen merészségemet az ok, ami szólni késztet, s az ezt okozó egyéniség köztiszteletnek exponált állása, na meg e becses lap mélyen tisztelt olvasóiba vetett bizalmam, kik ha szivesek voltak »Az eke mellők irt igénytelen eszmélődésimet meghallgatni, talán e kandalló mellől kikerült soraimat is méltatni fogják az elolvasásra. Ha kissé száraz leszek, mentse ki e hibámat a szokatlanul száraz őszi időjárás, mely maholnap szánkba adja a »Tűz mellé házba szorulunk, Uram, csak hozzád járulunk « stb. szavakat, meg aztán a tárgy természete, mely legalább mi nálunk, már többszörösen kicsépelt, de még el nem csépelt szalma, mely körül máig sokan, és pedig címeres férfiak is boldog merengéssel eltámolyognak. Félreértések kikerülése végett sietek kijelenteni, miszerint jelen soraimat — ép úgy mint »Az eke mellőlcc-ieket is — nem a kapás és kézműves osztálynak, hanem az egyház vezérlő szellemeinek szántam, jelen sorokat különösen nt. Balogh Ferenc debreceni hittanár úrnak ajánlva becses figyelmébe, ki egyedül volt kegyes az ekeszarva mellett támadt korábbi gondolataimat nagytudománya rostáján áthullatni s én, ki mint laicus szóltam a nagy dolgokról gyönge szavakkal, csakis köszönettel tartozom az alapos és jóindulatú útbaigazításért. Kaptam pedig az útbaigazítást egy előttem eddig ismeretlen, egész az absurditásig fényes hanjjkású címmel bíró lap, a »Szab ad Egyház« függeitlbn magyar református lap, hasábjain, mely »merfnyei lepedőkcc-kel takaródzó, egy nagy nyomatott ivből álló újság, — egy pár száma után Ítélve is — többek között azon jó tulajdonsággal is bír, hogy ezelőtt száz évvel is ép úgy beválhatott volna a református elvek harcosának, mint a hogyan ma, s ezután száz s kétszáz év múlva is bevál hátik, ami pedig már nyomdaköltség kimélés tekintetéből is elég fontos dolog. Hogy Debrecen más Istent imád s Megváltóját különbnek képzeli, mint hazánk többi theologiai intézetei, azt mi világiak is már jó régen tudjuk, sőt többet is tudunk, azt t. i. hogy velők theologiai tárgyú vitába egyátalán nem is bocsátkoznak, mert bizonyítási módszerük teljesen kizárja az emberi józan értelem szabad használatát s e helyett a hit és csodák mythicus homályában tapogatódznak. Szerencsére vannak e téren kül- és belföldön számos elődeik, kikben a történeti létjog alapját birván, « íyetlen szót sem akarnak engedni a 48-ból. y sikerült is elérniök, hogy ide — s tova !(

y század óta a református tant egy lépéssel stm vitték tovább s a conservativismus egri nevét igazán meg is érdemlik. Orthodoxok voltak s azok maradtak máig, elvből, komolyan, s ez előtt kalapot kell emelni mindenkinek. Ezzel ugyan semmi ujat nem mondtam, mert hát ez nem is volna baj s senkinek semmi köze hozzá, rég meg levén irva, hogy »mindcnkit boldogítson a maga hite.cc De van ám a dolognak egy más kényes oldala is, s ez az, mit én nt. Balogh Ferenc úrnak adandó felelet gyanánt ez alkalommal rövid vonásokban beakarok mutatni, előre megjegyezvén, miszerint cikke egyes passusaira már csak azért sem fogok reflectálni, mert azokat én a debreceniek által felvetendő érvek gyanánt jó előre ép úgy