Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-28 / 44. szám

sem lehet. Hitéhez és hitvallásához valódi ker. meggyőződéssel ragaszkodik. A legnagyobb rabszolgai jármot levetette, s tisztán a benső gyakorlati egyházi ügyek fejlesztésére és erősítésére fordítja főfigyelmét. A német országi, németalföldi és svájci uniónak megteremtése saját érdekében áll, mi mellett az angol-püspöki s a prot. egyházzal való testvéri közösség és szeretetteljes érintkezés sem kerüli ki figyelmét, a mi arra mutat, hogy itt egy valóban evangy. mozgalomról van szó. Beyschlag lapjainak legujabbi füzete az ó-katholicismusról szóló terjedelmes eredeti tudósítását azzal fejezi be, hogy képiesen utal arra a nagy hídra, a melyet a régi rómaiak Bonn városa alatt a Rajnán át emeltek. Vájjon az ó-kath. közösség, a melynek épen Bonn képezi a központját, nem tekinthető-e a katholicismus és protestantismus átmeneti hídjának ? Legrosszabb esetben az ó-katholicismus egy buzaszem, mely más alakban fog kikelni, de lényegileg véve rokon mozgalom a reformátióval, a mennyiben az evangy. keresztyénség érdekében az egyes ker. egyházfelekezetek békés együttes működését célozza, s velünk protestánsokkal a reánk nézve csaknem megközelíthetlen róm. kath. irodalom ismeretét közli. Ennyiben is elismerésünkre s méltánylásunkra érdemes, s római álláspont az, ha az ó-katholikusokat mellőzzük vagy pláne üldözzük. Ha a reformátio előtti mozgalmakra, u. m. a husszitákra, wiclefitákra s a reformátio más előhírnökeire szeretettel s tiszteletteljes pietással tekintünk, ne vonjuk meg azt a hasonszellemű és hivatásu ó-katholikusoktól sem! 2. Vegyesek. A politikai lapok is érintették az egyház- és dogmatörténet buzgó tanára és írójának, a »Theol. Literaturzeitungft egyik tudós kiadójának s a Ritschl-féle legújabb iskola egyik lelkes követőjének Ilarnacknak, a berlini egyetemi theol. fakultásra való kineveztetési esetét, mely a porosz ev. »Oberkirchenbehörde« nyilt vereségével végződött. Harnack a berlini theol. fakultás által egy szavazat ellenében az üresedésbe jött egyháztörténeti tanszékre ajánltatott Goszler kultuszminiszternek, míg az »0.-K.-Rath« ugyancsak i szavazattöbbséggel kifogást emelt e kijelölés ellen, úgy hogy a miniszternek a 2 ajánlás között kellett dönteni. A legfőbb egyházi hatóság egy 1855. évről szóló porosz kir. rendeletre hivatkozott, mely neki a kinevezendő tanár személyére és működésére vonatkozó beleszólási jogát megengedi az esetben t. i., ha a megválasztandó tanár eddigelé valamely nem porosz egyetemen működött. E rendelet azonban az állammiszterium nézete szerint sem volt Harnack kijelölési esetére alkalmazható, a miért is Goszler a berlini theol. fakultás ajánlatát elfogadva Harnackot nevezte ki az egyház- és dogmatörténet r. tanárának. A theol. tudományosság szükségképi autonómiájának érdekében e kinevezés rendén is van, mert a tudós theol. irónak positiv evangy. irányú személyiségéhez, eminens tudományos működéséhez és műveltségéhez szó sem férhet, mi mellett Beyschlag szerint tekintetbe veendő az is, hogy a prot. theol. fakultásokon szabad tudományos s nem lekötött semináriumi nevelésről és jellemképzésről van szó. Ugy értesülünk, hogy az orthoáox köröknek nem volt megfelelő tud. képzettségű jelöltje az egyháztörténeti tanszékre. Úgy látszik a theologiai kérdések és irányok dolgában nagyon kezd terjedni az elfogultság s a türelmetlen álláspont, nem gondolva azzal, hogy mindaz a protestantismussal ellenkezik s Rómának kizárólagos tulajdonához tartozik. Ily utak vezetnek Rómába a protestantismus körén belül is. Ludhardt »K.-Z.«-ja egy idő óta nagyon szeret j velünk és ügyeinkkel foglalkozni. Legközelebb, jelen folyamának 37. számában iskolaügyünk megvilágítására fordította figyelmét. Elmondja, hogy a legközelebbi 3 évi miniszteri jelentésből a német nyelvű népiskoláknak magyarosodása terén örvendetes stagnálás állott be. Mig 1869—84-ig a német népiskolák száma 1232-ről 676-ra szállott alá, addig 1885: 678, 1886: 668 német iskola létezett hazánkban, s hogy bölcsen megjegyzi a tudósító, hogy ezen iskolák igen nehezen vagy épen I nem magyarosíthatok. 300 községnek nincs még nálunk iskolája. A felsőbb leányiskolák a magyarosodás tanyái s nagyobbára német nyelvű helyeken, tán a Bánátban vagy Erdélyben emeltettek. A legjobb iskolalátogatók Magyarországon, mint mindig úgy jelenleg is a németek. 1000 iskolaköteles közül 908 német, 844 tót, 836 magyar s 608 román gyermek látogatja az iskolát. Végül megjegyezve, hogy a románok és szerbek szívósságával szemben leginkább magyarosíthatok a tótok, s még inkább a németek! Ha Luthardt lapja a németországi iskolaügyekről és így van tájékozva, akkor csudáljuk az ő német bölcsességét és fennen hirdetett alaposságát! Az „Evangy, szövetség" legközelebbi kiadványai is az egylet magasztos céljának és hivatásának megfelelő tartalommal jelentek meg, és pedig kiadattak : Beyschlag tanárnak az Evangy. szövetség II. dttisburgi közgyűlésén mondott s e Szemlében már általunk is érintett »Á valódi és hamis tolerantia« című előadása: Nippold tanárnak. »A németországi róm. kath. kereskedelmi kongregátiók« című dolgozata »az új jezsuita polemika« megvilágítása szempontjából; Weber »A németországi róm. katholicismus társadalmi szervezete« című ismeretes duisburgi előadása, s Blume kótheni lelkésznek »Mibe kerülne nekünk Róma teljes győzelme« című polemikus jellegű irata. Legközelebb Weicker tanárnak »Luther a thesisek előtt és után« című dolgozata hagyta el az »Evangy. szövetsége derék kiadványainak sajtóját. Bizony a német protestánsok résen vannak, mihelyt legszentebb érdekeikről van szó, csak mi magyarok nem tudunk kellő erélylyel és kitartással tömörülni a magasabb eszményi érdekek mellett az örökös ellenségnek nagy örömére és gyönyörűségére ! A némethoni egyet. róm. kath. közgyűlés közvetlenül a heidelbergi ó-hath. kongresszus s a hallei G.-Adolfegyleti ünnepnapok után tartatott meg Freiburgban. A gyűlés fontosább tárgyait az egyházi vallástanításnak az állami felügyelet alól való kivétele, a jezsuitáknak s általábán a róm. rendeknek korlátlan működésnek s a pápa világi hatalmának helyreállítása képezte, mi mellett az olasz törvényhozást olyannak tüntette föl, mely az olasz klérusnak, főleg pedig a szentszéknek elidegeníthetlen jogaiba ütközik. Á Windthorst-féle lamentátiókkal régóta tisztábban vagyunk, s az egyházi államnak visszaállítása s a klérusnak az állami hatalomtól való függetlenítésének hangsúlyozása még a freiburgi gyűlés előtt is képezte a német püspököknek a pápához intézett feliratának alkalmasint Rómában megrendelt tárgyát. Egy freiburgi tanár Beyschlag ismeretes duisburgi thémájáról »az igaz és hamis tolerantiáról« értekezett, kimutatván hogy igaz türelemről csak a valódi hitbeli meggyőződés álláspontján lehet szó. Egyetértek azzal — úgymond Beyschlag — hogy az igazi türelem a valódi hitnek gyümölcse, de ha ez így van, akkor a pápaság alatt sohasem volt igaz meggyőződés, teljes hit, mert ezer év után soha sem tapasztaltunk Róma részéről valódi tolerantiát. Nem ártott volna azt a tudós professor úrnak jobban figyelemre méltatnia ! Dr. Szlávik Mátyás.