Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-28 / 44. szám

líra, midőn az farka után kereng, de mind erősebb meggyőződésemmé válik az, hogy azok a régi tudós emberek, ha kevesebbet tudtak is esetleg, mint mi ma, de azt a keveset jobban tudták, mint mi a mai sokat s jobban meg is tudták tanítani másoknak, legalább az akkori úgynevezett középiskolákban. Nagyon egyszerű e ténynek magyarázata, ha nagy képűsködés nélkül tekintjük a dolgokat. Az általános műveltséget adó s a kenyérkereseti tudományok, ma szakismeretek, régente közelebb állottak egymáshoz, mint ma, helyesebben mondva jobban összevoltak egymással illesztve, teljesebb volt közöttök az összhang, mint ma. A régi tanrendszer tankönyvei igazibb tárházai voltak az életnek, a műveltséghez szükséges ismereteknek, mint manapság tetemes privát anyagi haszonnal járó tankönyv irodalmunk darabjai, melyeket én az oktatás igazi filloxeráinak tartok, nemcsak számuk, hanem minőségüknél fogva is. Azon ismeretek, melyeket az általános műveltség megszerzése érdekében a középiskolai tankönyveknek hivatásuk volna közvetíteni a növendékekkel, tizedrészi terjedelembe is összeszoríthatok volnának, mint a minőbe ma napság el vannak aprítva a nélkül, hogv szerves össze függésükről kellőkép gondoskodva volna. Hány öregünk óhajtja vissza a régi »Kis Tükör« korszakát, a mikor a mi keveset tanultak, legalább tudták is az ifjak ! Ma a tankönyvek legnagyobb ellenségei a tudományos ismereteknek, vagy azért, mert nagyon sokat akarván markolni keveset szorítanak, vagy mert olyan adatokkal terhelik meg az ifjak emlékező tehetségét, melyek a nélkül, hogy az itélet számára tágabb kört nyitnának fel, megtanulásuk után mihamar ismét feledékenységbe kell, hogy merüljenek, mert sem az életnek nincs reájok szüksége, sem a további eszmélődés számára nem nyújtanak kellő anyagot vagy ingert. A finom gyakorlati érzékkel bíró, de e mellett az emberi lélek törvenyeit is alaposan ismerő angol s francia tankönyveinek velős rövidsége, szigorú tudományos rendszere által biztosabb s maradandóbb alapjait rakja le a tudományos ismereteknek, mint a continens bármely más nemzete, s szinte szégyen megvallani, hogy pl. az angol középiskolákban használt R. C. Jebb, »Görög irodalomtörténet«-ből nálunk középiskolai tanári vizsgára is jobban el lehet készülni, mint a német Bernardi, Teuffel, Nicolai, Freund stb. köteteket számláló műveikből, mert amabban nem vész el az értelem a szavak s a fontossággal csak távolról bíró adatok rengetegében s egy kis, de kerek egész s világos képét nyeri ama nép szellemi fenségének, dicső tudományos múltjának. Ep ilyenek többi más tárgyú tankönyveik is, melyeket tömörség, rövidség, áttekinthetőség s egyszerű, folyékony, nem tudákos irmodor jellemeznek.*) Említsem-e a B.ert Paul francia alsóbb iskolák számára irt jelentéktelennek látszó kis munkáit,**) melyekben csaknem egész középiskolai reál tananyagunk benfoglaltatik, melyet élvezettel tanul meg a gyermek, s melyre játszva építheti fel további tudományos ismereteit a felnőtt ifjú, s melynek adatait ismerve a szigorúan szakférfiú is megóvhatja magát szakismereteinek rengetegében való eltévedéstől. Hány középiskolai tanár mondhatja el magáról, hogy birtokában van csak ez utóbbiban is foglalt ismereteknek, melyek nélkül pedig az általános műveJt*) Ilyenek a C. A. Fyffe, M. Creighton, P. Mahaffy, A S. Wilkins stb. történeti kézikönyvei. **) Bert Paul: »La premiére année d'enseignement scientilique (sciences naturelles, et pbysiqnes). Animaux, vegetaux, pierres, et terrains, pbvsique, chimie, physiologie animale, physiologie vegetale. In 12. avee 550 vign. 1882, Colin et Cie. Es folytatása »La deuxiéme année esc,« ségről szó sem lehet. Nem a betű ismeretéről van ezekben szó, hanem azon sarkigazságok, általános törvények s tünemények ismeretéről, melyekkel ha valaki rendelkezik, a részletekben is excellálhat a nélkül, hogy a tudományok összességéről, azok céljáról s hasznairól s összefüggésökről csak egy pillanatra is megfeledkeznék. Olyan ismeretek foglaltatnak e művekben, melyeket ismerni mindenkinek kötelessége, ki a művelt névre igényt tart, oly ismeretek, melyeket mindenki minden nagyobb önkínzás nélkül játszva megszerezhet, s ha egyszer megszerezte, nem is feledi el soha, mert ezek mindahnyiail élő kapcsolatban állanak mindaz élettel, mind a tünemények benső rugóit kutató emberi lélek igazi természetével. Helyes itélőerő csak helyes ismeretek alapján nyerhető. Az emlékező tehetség azon basis, melyen egyedül lehet tovább építeni, kutatni és eszmélődni. Az emlékezet ereje pedig korlátolt, mint vérünk mennyisége, melyből agyunk táplálkozik. Az egyes szakokban való excelkilás csak úgy jogosult s úgy kamatozik az egyetemes emberiség számára, ha a tudományok rendszerébe minden nehézség nélkül beilleszthető s ha az általok elért eredmények főbb igazságait mindenki megértheti s felhasználhatja anélkül, hogy meg kellene járnia mindazon útvesztőket, melyekben az egyes szaktudósok sokszor évtizedeken át bolyongtak, míg végre az általános igazság, az egyetemes törvény tudatára jutottak. Ez általános elveket, a rendszer vörös fonalát s módszerét az egyes tudományok tovább fejlesztésének célja megismertetni a középiskolai oktatásnak, s ezt a tankönyvek légiói csak gátolják vagy legalább is feldarabolják, késleltetik. Tankönyvirodalmunknak szigorú s lelkiismeretes revisióra volna első sorban szüksége, melyből magánérdekek, s irodalmi pajtáskodás teljesen ki volnának zárandók. Aztán szigorúan meg kellene állapítani a tananyagot s ezt lehető rövidre foglalva egységes módszer szerint kellene feldolgozni s mindenkire nézve egyformán kötelezővé tenni. Tegye meg a legelső lépést az, a kinek ez módjában áll, ha az állam nem érzi szükségét, ébredjenek fel a felekezeti tanintézetek s szabadítsák fel az ismereteket a lélekölő magolás, üres terjengősség, tudákos szőrszálhasogatás szolgasága alól, mindenek fölött redukálják lehető minimumra a tananyagot, megkülönböztetve a lényegest a kevésbé lényegestől, a nélkülözhetlen ismeretet, a tényeket uraló törvényeket azok aprólékosságig levezetett tüneményeitől s meglátják rövid idő alatt meg fog szűnni a középiskolai tanítás sikertelensége miatti panasz. Ez esetben a könyvek, különösen az iskolai tankönyvek, az ismeretek nagy birodalmában igazi Ariadné fonalakká válhatnak, melyeknek kalauzolása mellett azért mindenki kifejtheti tehetségeit a neki leginkább tetsző téren s az egyes szakaszban is egyetemes érdeket szolgálhat. Sohasem feledem el azon*savanyú arckifejezéseket, melyeket tanuló koromban egyik-másik szegény szüle vágott, mikor tanévek elején 10—15 forintot fizetett gyermeke iskolai könyveiért, melyeket egy év múlva sajttakarónak bátran elhasználhatott, s a melyekből szerzett hézagos, szaggatott ismereteit fia hamarább elfeledé, mint ő belőle sajtját elfogyaszthatá. Egy kis nagyítás lehet szavaimban, de hogy velem együtt sokan, nagyon sokan óhajtva várják amaz időket, a mikor 60 darab tankönyv helyett 6 darabból is megtaníthatok s megszerezhetők lesznek a középiskolai ismeretek : a felől szentül meg vagyok győződve, s hogy ez nem lehetetlenség, megláthatja könnyen az, ki nem restelli átolvasgatni középiskolai tankönyveink légióit, kiszemelvén azokból azo-