Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-28 / 44. szám

Az unitárius egyházról.*) Nyílt levél Főtiszteletű és méltóságos Ferencz József unitárius püspök úrhoz. Főtiszteletű püspök úr! Minél elfogultabbak a nézetek valamely társulás iránt; az indulatok hevében minél inkább eltávolodnak a különben egy célra törekvő lelkek egymástól; azok, a kik valamely közügyet még gyalázatában is szeretnek : annál nagyobb szükségét érzik, kell hogy érezzék, a kérdésben levő intézmény higgadt megítélésére, s a mellette és ellene szóló nézetek komoly elbírálására. Részemről, halaszthatatlannak tartom azon kérdés tisztázását, hogy az alakulandó magyar protestáns irodalmi társulatban nem mint személy, de mint egyház, résztvehetnek-e a magyar unitáriusok ? Ha más jobb helyzetben levő társam nem vette magának a fáradságot, hogy ezt megszivelje, én a számos jó barátok által halálra keresett, (s bizonyára nem rajtok mult, hogy fel nem akasztottak), kísérlem meg tisztázását a panaszos kérdésnek, mely zöld asztalra jutott, hogy ha a Szentháromság egy Isten ís segíti: zöldágra vergődjék! Helyet foglalhatnak-e az unitáriusok az alakuló magyar protestáns irodalmi társulatban, midőn az is kérdésessé vált, hogy méltó helyök van-e a protestáns keresztyén családban akkor, midőn ők, az evangyéliumban gyökeredzett Szentháromság tanát, Krisztus Istenségét nem csak elvetik, hanem a keresztyén világ nagy egyetemének ebbeli hitét, az értelem és tudás előtt meg nem állhatónak nyilvánítják, s hogy ne mondjam, mint Szervét, nevetségessé tenni igyekeznek. Ez eddig a szabadság felfogása, melynek sorompóját a protestantismus nyitotta fel, s mely épen ő általa elvtagadás nélkül le nem zárható. Az unitárizmus tehát álláspontját és törekvését tekintve, ma is ugyanaz, mint századokkal előbb. Tudósai bár nem oly vastag színezéssel mint hajdan, sőt a felvilágosodás és művelődés, az ész igénye s az értelem szabadságának jogosultságával ma is arra törekszenek, hogy a bibliai keresztyénség hitének alapzatát, mely a protestáns keresztyénség jogosult létének is alapját teszi, kiküszöböljék a keresztyén hit köréből, s alkossanak egy társadalmat, mely a keresztyén elvet megtartva, Krisztus személyét az Istenség minden glóriájából kivetkőztetve, kizárólag az észnek hódoljon, s minden bizonyítékait a tapasztalaton, a kézzelfoghatóságon állítsa tel. A szentírásból, illetőleg az. újszövetségből, a hit mennyiségét, s annak határai beláthatlanságát tekintetbe nem véve, megtartja az erkölcsi rész fenséges irányát, a mi az emberi ész bírálata előtt is megállhat ; elveti azt, a mit az ész keze által megfogni nem bír, a mi pedig a keresztyén hit gyökeréhez tartozik, melyet ha kivágunk, hajtásai, gyönyörködtető levelei, virágai, mielőtt az erkölcsi tettek gyümölcsébe borultak volna : elhervadnak megsemmisülnek. Végeredményében ez a hatása az unitárizmusnak, először a hit megingása, majd a semmit nem hivés kietlensége, iszonyatos pusztasága. Ne vegye rossz néven főt. püspök úr, hogy én mondom ezeket, ki néhány éve, azért, mert az unitáriusokat a prot. egyház nagy családjához tartozónak *) Régi és mindig megtartott ama szerkesztői elvünkhöz híven: audiatur et altéra pars, közöljük e fontos tárgyú cikket, habár szerzőjével sokban nem értünk egyet. Valeat, quantum valere potest. Az unitárius vezérférfiak megnyugtató felvilágosítását azonban, cikkíróval egyetértőleg, mi is tisztelettel kérjük és várjuk, Szerk. nyilatkoztattam, hitfeleimtől is gúnyos megjegyzésekkel illettettem. Sok rosz akarattól, értetlenségtől háborgattatva is óhajom az, hogy a mostani zavaros állapotok között, midőn az unitárizmus a hazai prot. egyház rombolója gyanánt látszik feltűnni, részint hitfeleim előtt az unitárizmust olyannak tüntessem fel, a milyen ; részint azoknak, kik bölcselkedésük jóslói magaslatán az unitárizmust a jövő vallásának hirdetik, amennyire okadatolatlan ép oly merész képzeletüket a magasból a földre hozni le megkísértsem. Lehet, hogy egyik oldalon sem lesz sikere törekvésemnek ; de hisz a legnemesebb emberi törekvés is csak futás a cél felé, s nem az egyes ember oka annak, ha a több lelkeket érdeklő ügyek tisztázását meg nem érhette, s az elfogultság lelkének verejtékeit porba hullani hagyta. A mondottakra visszatérve, meg keli felelnünk -azon kérdésre, miért mondhatjuk az unitárius egyház tagjait a prot. egyház egyeteméhez tartozónak? A felelet igen egyszerű. Azért, mert tiltakozik, protestál a a kényszer ellen, mely a lelkiismeret szabadságát békóba szorítani törekszik; mert mindeneket vizsgál, s ennyiben a szentírás utasítását követi, tiszta erkölcsöt, felebaráti szeretet hirdet, az igazságért való küzdelmet, önfeláldozást dicsőíti. A Jézus által szerzett két sakramentomot szentnek tartja. Az Atya, Fiú és Szentlélek, tehát a Szentháromság egy Isten nevében keresztel; az idvezítő Jézus érdeméhez ragaszkodik, annak nevében imádkozik. Nem vetem az unitárius atyafiak szemére a következetlenséget, mert nem eltávolítani, hanem hozzánk közelebb hozni kivánom őket. Míg tehát a tudomány terén tagadja az unitárizmus a Krisztus istenségét ott, hol a lélek legszentebb érzülete vallástételbe megyen át : nem nélkülözheti annak mennyei fényét, mely áthatja és vezérli az erkölcsi élet minden cselekedeteit. Nem látom szükségét, hogy ezt főt. püspök úr * előtt tovább részletezzem. A mit régebben mondtam, most is a mellett vagyok, hogy én minden tagadása, következetlensége dacára, az unitárius egyházat a protestantismus nagy családjához tartozónak mondom, épen úgy, mint a rendezett hadseregnél a guerilla csapatot, melynek az 1849-diki szabadság harcban, hogy tagja voltam, lábszáramon egy kartács golyó horzsolásával s egy muszka pika sebhelyével igazolhatom. Igen, midőn az unitárizmus túlment a bibliát, mint alapot minden főbb gyökér szálaival megtartott evangyéliumi protestantismuson, nem szűnt meg annak az ellenséget nyugtalanító, a hol éri ott ártani törekvő guerilla csapatja lenni. Es mint minden alkotmányos kormányzatnak az élet és gyakorlat terén: a protestantismusnak is szüksége van ezen szélső elemre továbbra is. Tagadásától, s amint kicsinylői mondják, tüntető dobverésétől: nincs mit remegnünk. Mint guirella csapat, mint szélső elem, teljesítse továbbra is ellenséget háborgató feladatát. De ne induljon testvérharcra. Ne bántsa saját törzs hadseregét, mely, mint a jelenségek mutatják, elfordulna tőle, mint nem baráttól, de ellenségtől, mihelyt azt lenne kénytelen tapasztalni, hogy az unitárizmus, mint a nagy prot. család szélső eleme, . guerilla csapatja, nem csak saját kezére dolgozik, de a harcoló törzs hadtest számát apasztani, egész keresztyén lételét, működését és állapotját meggondolatlanul, s kimondom, magának tetszelgő lelkiismerettel gyengíteni törekszik. Az unitárius egyház tudományos férfiai, midőn mondhatni, tüntetőleg protestáns keresztyéneknek vallják