Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-21 / 43. szám

a ref. egyház hamisítatlan irányzatába. A misszió nem a misszionárius személyéért, hanem az által csak szolgálandó és előmozdítandó magasztos közcélért van. A vasárnapügyben Peterdy kikelése az állam, illetve állami hatóság ellen, nemcsak azért indokolt, mert ez hivatalnokait vasárnapon is kötelezi a hivatalos óra megtartására, hanem még inkább azért, mert a közigazgatási hivatalnokok, községi és szolgabirák hivatalos gyülekezések idejéül a vasárnapot, s ennek is különösen a d. e. közistentiszteletre rendelt óráit jelölik ki, s a lelkész az elleni felszólamlását gúnynyal utasítják vissza. A vasárnapügyi bizottság vegye figyelmébe még azon ügyellenes körülményt is, hogy bérlők, gazdálkodó urak, még gyárak is egészheti napszámok, vagy munkadíjakról vasárnap délelőtt ugyancsak a közistentisztelet óráiban szoktak leszámolni ; s a községi birák igen tetszenek maguknak, ha a községeket azon órákban végig doboltathatják. Hát elfogadott ünnepnapjaink megtartásával miként lesz?... Köztudomású dolog, hogy ünnepnapjaink saját egyházunkbeli botrányos megrontóit a kir. bíróság nem is fenyíti, mivel az 1868 : LIII. tc. 19. §-ának vasárnapokról szól; habár szentesített zsinati törvényeink az ünnepnapok szabályszerű megtartására a presbyteriumokat szorosan lekötelezik is. Felsőbb leánynevelő intézeteink nagyfontosságú ügyében vegyék figyelembe mind a bizottság, mind az egyházkerület azon elszomorító tényt, hogy épen azon ref. vallású urak s úrnők, kik hivatva volnának, s kiktől joggal megvárható is volna gyermekeiknek felsőbb leánynevelő intézeteinkbe adása és járatásával ezeket gyámolítani, irántok jó példaadás által a kellő figyelmet ébreszteni, s felvonva tartani: azok vétkeznek égbekiáltóiig ref. egyházunk nőnevelésügye ellen az által, hogy leánygyermekeiket zárdaiskolákba viszik s járatják. Míg e tekintetben vagyonosabb s műveltebbnek tartott családjaink máskép nem lesznek hangolva; míg tekintélyes városaink legelső ref. hivatalnokainak unokái ilyen vallású törvényszéki birák, földes urak leányai stb. fogékony lelkök tekintetével a római kath. egyház fénylő szertartartásai szemléléséhez stb. lesznek kötözve : addig nagy költséggel fentartott, s tartandó nőnevelő intézeteink csak panganak, milyen sors méretett fájdalom a forró pártolásra oly érdemes szathmári prot. nőneveldénkre is. Talán nem is tenne felesleges dolgot a bizottság, ha az ilyen szülők névsorát összeállítaná; talán a püspök se, ha a mi egyszerű személyiségünk helyett, az ő nyomatékos figyelmeztetését, s helyén való jó intését megküldené azoknak a leánygyermekeik növeltetése ügyében épen nem prot. felvilágosodás szerint gondolkozó szülőknek. Szegény vidéki gymnasiumok folyamodnak az egyházkerület segélyeért, de a megbizott gazdasági tanács azt véleményezi, hogy a folyamadó gymnasiumok kérelme — nem teljesíthető. Persze hogy nem! mert egyházkerületi gazdasági tanácsot nem is ismerünk; a főiskolai gazdasági tanács pedig debreceniekből, különösen a három tanintézet (akadémia, gymnasium, képezde) igazgató tanáraiból áll, kiktől nem nagyon lehet várni, hogy a debreceni iskolától valamit elvonva, a vidéki gymnasiumoknak vessenek. Pedig lehetne is, kellene is már s volna is mit. Lehetne, mert hosszú ideje, hogy egymaga élvezi az államsegélyből elvont tetemes összeget; kellene, mert a vidéki gymnasiumok, melyek szintén a prot. tanügy harcosai, s melyek szolgáltatják a debreceni főiskolának a növendékeket, az államminiszterium által céltáblává téve, a túlfeszített követelésekkel szemben úgy szólván küzdenek a létért; aztán a debreceni iskola túltömöttségét, segélyezéssel kiépülve, ezek volnának hivatva megosztani; volna is miből, mert ha az az elvont államsegély csak felében is megosztatnék a fontosabb helyzetű gymnasiumok között, bizonyosan sokat használna a tanügynek. íme a debreceni egyház belátja, hogy a szathmári ref. gymnasium Debrecentől, M.-Szigetig egyetlenegy gymnasiumunk, s két tekintélyes rkath. fő- és egy még közép, de nemsokára kiegészítendő — Szathmármegye területén szathmári kir. s n.-bányai két fő, s károlyi egy közép ! — gymnasiummal küzd azon a téren, hol a reformátusok száma úgy viszonylik a római katholikusokéhoz legalább is, mint 3 : 1, s joggal várhatná a 8 osztályra kiegészítésben álló közérdekű erőnövelés által méltányos igénye kielégítését: ad ennek saját pénztárából 2000 frtot; az egyházkerület pedig a gazdasági tanács rideg véleménye nyomán adja a kérelem nem teljesíthetés elutasító válaszát. Nem jól van ez főt. egyházkerület! .. ha a tagok elcsenevésznek, ha nem munkálkodhatnak a főérdekében és fentartására : meg fogja sinyleni maga a fő is. A rideg önzés áldatlan tagadása helyett, a nemes méltányosság kamatozó tevékenysége jobban illik, s jobban kifizeti magát protestáns tanügyünk terén is. Mikola, 1888. október 10-én.Bartha Mór, evang. reform, lelkész. ISKOLAÜGY. Tanügyi sötét vonalak. (Folytatás és vége.) 3. Az 1876. évi 28. t. c. szerint az iskolaszéki »tagokat a kebelbeli lakosok közül — lehetőleg az oktatásügyhöz értő, de mindenesetre irni, olvasni tudó egyénekből — a község képviselő testülete, illetőleg a hitközség képviselő testülete választja« 3 évre. E törvény intenciója valószínűleg az is, hogy a lakosságban érdek s összműködési törekvés ébresztessék az iskola irányában. Ily intenció s maga az iskolaszéki intézmény feladata ellen bajos volna szót emelni, ha tények nem mondanák azt, hogy az iskolaszék legalább annyi bajt hoz az iskolára, mint áldást. Műkedvelők rendesen tévesen ítélnek saját művészeti tehetségükről. Az iskolaszéki tagoknak csaknem mindegyike saját egyoldalú eszméjével szeretné irányozni az iskolát s tanítót. A tanító meg saját érdekében oda törekedjék ám, hogy az egyoldalúságok és szélsőségek mindegyikének eleget tegyen! azaz kapkodjon ide-oda, az ellenségeskedés kikerülése végett. Nagy Mihály írástudó iskolaszéki tagnak nem tetszettek a beszéd- s értelemgyakorlatok, mert — úgymond — ő nem »játék« végett küldi fiát az iskolába, hanem »azért, hogy tanuljon.« Meg aztán a tanító 400 frtnyi fizetése nagy, le kell vonni belőle! A lelkész, kinél e kifogás bejelentetett, szerencsére kemény ember lévén így felelt Nagy uramnak: Nagy uram, ne avatkozzék abba; kend ért a maga ökreihez, a tanító meg a tanításhoz. Kend pedig iskolába alig járt és mégis háromszor több jövedelme van mint a tanítónak ! Megjegyzendő, hogy Nagy Mihály »írni, olvasnk tudott s így az iskolaszéknek törvényszerű tagja volt. Kár, hogy maga a lelkész sem volt barátja s ismerője a modern tantárgyaknak és tanmódnak. Leginkább kielégítette őt az, hogy a tanulók a katekizmust és a felekezeti formalitásokat mechanice elsajátították és naponként a tem-