Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-29 / 5. szám

ságnak »másod sorban az egyházat érdeklő többi: theologiai, egyházjogi és bölcsészeti tudományok művelését... sem szabad mellőzni és elhanyagolni, hogy működését egyházilag és tudományilag egyetemessé tegye« (Felhívás). Nos a dolog természete is erre utal. A mi egyházi irodalmunk mindenik ága nemcsak elbírja, de megköveteli a társulati támogatást és istápolást. Egyházi irodalmunk fejlődésének azon akadályai, melyekre e Lap mult számában Váradi F. úr rámutatott, fájdalom, a tudományos theol. minden ágánál megvannak. A többek egyesített és összhangzatosan működő erejére, mit a Társaságtól várunk, a bibliai vagy hittan! szak csakúgy rá van szorulva, mint az egyháztörténeti. Mindezek köztudomású, s ezért bizonyítást nem is igénylő tények. Célszerűségi tekintetből is az egyházi iro-O o j dalom általános művelését és terjesztését kell az »Irodalmi Társasága munkaprogrammjába felvenni. A Társaságnak, ha megalakult, közvetlen érdeke, hogy ne csak tengődő, hanem virágzó életet éljen, s az egyháznak minél szélesebb körben legyen hasznára. Ez érdeket csak úgy lehet kielégíteni, ha a Társaság a protestáns egyház szellemi, erkölcsi és tudományos érdekeivel minél inkább össze tud forrni; ha az egyházaknak minél több és kiválóbb tudósait és iróit magához vonni és kit-kit a maga szakjában foglalkoztatni képes leend; egy szóval, ha az egyetemes magyar protestáns tudomány egyetemes társasága lesz. Ilyenné pedig csak úgy lehet, ha nemcsak alapszabályában fejezi ki a prot. tudományos irodalom egyetemes művelését, hanem eszközeit is e célnak megfelelőleg választja meg. Valamely tudományos társaság céljának legfőbb eszközei pedig, kivált ha, mint a mienk is tervezve van, a társaság nem tart tudományos szaküléseket: a kiadványok. Kiadványaiban műveli és terjeszti szaktudományát minden társulat. A fennebb mondottaknak meq— íelelőleg én az írod. Társ. kiadványait mind a pártoló közönség, mind az írók szempontjából úgy szerkeszteném, hogy a jelzett egyetemesség mindkét természetű kiadványaiban állandóan kifejezést nyerjen. A pártoló közönség szempontjából, hogy úgy mondjam, a változatosság tekintetét kell figyelemben tartanunk; mert tudvalevő, hogy közönségünk különféle műveltségű és igényű, melynek egyik része inkább theologiát kiván, másika inkább vagy csak egyháztörténelmet óhajt. E különböző szükséglettel számolnia kell a Társaság vezetőinek. Egyházi iróink tekintetéből minél szélesebb körben kell mozognunk. Ugyanis prot. tudósaink jelentékeny része semmit sem dolgozhatik pl. az egyháztörténelem terén, mert ez nem szakja, ellenben nagyon hasznavehető munkásságot tudna kifejteni pl. a a bibliai, hittani vagy egyházjogi disciplinák terén. A Társaság kiadványainak megválasztásában a munkaerők e különböző természetére is figyelmet kell fordítani, nehogy az egyoldalulag megszabott munkaprogramul nem akarva is kizárja vagy tehetetlenségre szorítsa a társulat munkásságra hivatott tagjait. Mert ha örömmel látja majd a történetkedvelő a Társaság kiadványai között pl. egy Hahn L., Sziládv A., Szilágyi S., Szeremlev S., Zsilinszky M., Warga Lajos, id. Kiss Á., Balogh F., Farkas J., Ballagi A., Géressy K., Kálmán F., Weber S., Révész K., Kiss í\., Rácz K., Masznyik E., s több más jelesünk egyháztörténelmi műveit: vájjon nem ép oly örömest venné a theologia tö'bbi ágait kedvelő társulati tag, ha a bibliai tudományok terén pl. egy Ballagi, Poszv-ék, Limberger, Keresztes, Radácsy, Frőhlich R., Németh J., Petri, Kenessey, Mayer, Dicsőfi, stb. a hittan-bölcsészeti körben egy Heiszler, Filó, Kiss J., Kovács Ö., Tóth S., Szász Béla, Nagy Gusztáv, Trsztyenszky, Schneller, Szlávik stöbb mások, a gyakorlati theol. és egyházjog mezején egy Kovács A., Csecsetka, Mitrovics, Sziládi J., Hörk J,, Garzó, dr. Kolozsvári, Sántha, Gyurátz, Kálmán D., Iietessy, Csíky L.,'stb. az egyháztársadalmi kérdések elvi fejtegetésénél pl. egy Szász D. és G., Pap G. Zelenka, Bierbrunner, Fejes I., Koncz I., Nagy I., Szőts S, Czinke I., Feleki J., Lévay, stb végül az iskolaügyi kérdésekben egy Szász K., Baksay, Kiss Áron, Péterfi, Eötvös K. L., dr. Öreg )., Bognár E., H. Kiss K., Sinka S., Fabriczy J., Kerékgyártó E. stb. neveivel találkoznék? Kétségkívül igaz, hogy a fennebb megnevezettek között sokan lesznek, kikre számítani nem igen lehet, de az is bizonyos, hogy többen vannak, a kik működő tagjai lesznek az Irodalmi Társaságnak, már akár a kiadványokban nagyobb művekkel, akár a Közlönyben kisebb értekezésekkel és tanulmányokkal. Ezeket s még több másokat, kiknek neve hirtelenében nem jut eszembe, bizonyára nagy kár volna a társulatban való működés lehetőségétől megfosztani. Hadd járulhasson minden munkaszerető protestáns ember a maga szellemi erejével a közös nagy cél előmozdításához, egyházi irodalmunk felvirágoztatásához! E végből az az én ajánlatom, hogy Társaságunk kiadványai a Közlöny vagy Szemle mellett, melyet egészen az alapszabály-tervezet értelmében kívánok szerkesztetni, ha az anyagi erő engedi, mindjárt a meginduláskor ténylég, ha ez nem lehetséges, legalább elvileg az alap-