Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-10-07 / 41. szám
Harmincegyedik évfolyam. 41. sz. Budapest, 1888. október 7. PROTESTÁNS SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kínizsy-utca 29. sz, I. am. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. HST" Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. "98 gJÉH"" Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésük az utolsó negyed beálltával lejárt, előfizetésük megújítására kéretnek föl. ^ÜÜ Mozgalom a protestáns nőnevelés ügyében. A protestáns nőnevelés érdekében jelentőségteljes mozgalom indult meg a reform, egyház különböző köreiben. Az eszmét, mely mellett e Lap is évek óta küzd, minek érdekében ez alkonya felé közelgő esztendőben is több izben lelkes felszólalások történtek hasábjainkon: a protestáns nőnevelés eszméjét egyidejűleg látjuk felkaroltatni Tiszántúl és Dunántúl. A tiszántúli egyházkerület Felsőszabolcs tevékeny szellemű esperese, Lukács Ödön indítványára nagyfontosságú nyilatkozatok kíséretében elhatározta egy állandó egyházkerületi nőnevelésügyi bizottság felállítását, mely a kérdést tanulmányozza, az adatokat beszerezze, s a körülményekhez képest minél előbb javaslatot készítsen e nagy horderejű ügyben. A dunántúli egyházkerület pápai gyűlésén az egyházkerület lángbuzgalmu püspökének lelkes felszólalására egy szívvel lélekkel kimondatott, hogy a protestáns vallás-erkölcsi élet e nagy érdekének előmozdítása végett egy egyházkerületi felsőbb nőnevelő-intézet állíttassák fel, s a határozat foganatosítására egy száztagú bizottság, (mely aztán 137 tagúvá lőn) szerveztetett. Az ungi egyházmegye lelkesen mozgatja egy Ungváron felállítandó prot. leánynevelő-intézet ügyét; Szathmár nemesen küzd prot. leányneveidéje versenyképességének fennmaradása és fokozása érdekében ; a felső-szabolcsi buzgó esperes nem régiben pénzgyűjtő körútra indult, hogy egy Nyíregyházán létesítendő prot. nőnevelő-intézetnek alapot teremtsen; és a mit legelőször kellett volna említenem, a tiszáninneni egyházkerület előljárva az eszme felkarolásában, anyagi és erkölcsi támogatásának latba vetésével a kor kívánalmainak megfelelő felsőbb leány-intézeteket szervezett és tart fenn, illetve támogat Miskolcon és Sárospatakon. E számos és összevágó tényekben lehetetlen örvendetetes jeleit nem látnunk a protestáns közszellem új mozdulatának. Közegyházunk lelkének megmozdulása ez egy oly irányban, melyet eddig önmaga és a köznevelés nagy kárára szégyenletesen elhanyagolt. Különös egy jelenség, hogy ez a hazai protestantizmus míg a férfi nem magasabb nevelésére közép és felsőbb iskoláiban példás áldozatokkal százezreket költ: addig a nők magasabb és gondosabb nevelésére eddig elé kevés ügyet vetett és engedte magát rendkivüleg megelőztetni azon egyház által, mely a nevelés s közelebbről a magasabb nőnevelés ügyét régebben alig méltatta figyelemre, de ma és hazánkban teljes erővel e térre vetette anyagi és szellemi tőkéjének legeslegjavát. Es még különösebb, de a protestáns egyház említett mulasztásának természetes következménye az a gyászos tapasztalat, hogy családaink nagy részének protestáns öntudata és egyházias szelleme annyira meglazult, hogy nem átallja leánygyermekeit katholikus intézetekben, minket szüntelen eretnekítő zárdákban, vallási türelmetlenséget szító, ferde életnézletet terjesztő apácák nevelésére bízni. Valóban örülni lehet, hogy egyházunk vezérférfiai végre-valahára azon irányban is cselekvésre készülnek, melyről eddigelé a legvédtelenebbek valánk, s melyen haladva az egyházi életnek sokszor emlegetett valláserkölcsirestaurálása a legszebb reménynyel biztat. Sőt tovább megyek. A nőnevelés megjavítása protestáns vallás-erkölcsi szellemben mai nap egy jelentésű a családi élet restituciójával. Ki a nőt jól, azaz értelmesnek, vallásosnak és munkásnak neveli, az a családi élet alapjait építi újra, mert a család lelke, első nevelője, össze-81