Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-22 / 4. szám

125 mrrksTÁNs EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Lola kapott taneszközöket és könyveket. Tanító-egylet volt 2, mindkettő helyes irányban működött. A tanfelügyelő személyesen 204 iskolát látogatott meg. Mint ezekből látható, Sárosmegyében a népnevelés bár lassú, de határozott fejlődést mutat s remélhető, hogy az összes erre hivatott tényezők összehívásával és közreműködésével előbb utóbb a kellő színvonalra emeltetik. * Nyitramegye a pánszláv tanítók ellen, Nyitramegye közigazgatási bizottsága felirat útján intézkedést kért a kultuszminisztériumtól a nyitrai evangelikus esperesség ellen, mely a Komárommegyéből elbocsátott pánszláv tanítókat, legutóbb Bartos Pált, az oroszlámosi hírhedt tanítót O- Túrán, és NoVomeszky Lajost, az Oroszlámosról szintén pánszláv üzelmek miatt eltávolított káplánt Saigon alkalmazta. A közigazgatási bizottság azt kéri a minisztertől, hogy a pánszlávizmus miatt elbocsátott tanítóknak, újabb alkalmazását a dunáninneni püspök útján tiltsa el s a már alkalmazottak elbocsáttatásat rendelje el. A fölirat e kérelmet többek között így indokolja : »Tény, hogy nálunk Magyarországon, csakúgy mint annak idején a Balkán államokban, a pánszlávizmus tenyésztő háza 111a az egyház.... Látjuk és tapasztaljuk, panaszkodunk és kérelmezünk, hogy a nyitrai ág. ev. esperesség hitfelekezeti iskoláit az országos iskolai törvény követelményeihez képest nem rendezi, 30—40 iskoláját minden iskolai előkészültség nélküli fanatizált tót paraszt vagy foglalkozás nélküli mesterember látja el.... Megyénkben a magyar nyelv kötelező tanítását elrendelő törvényt a nyitrai evangelikus iskolák túlnyomó részében ma sem lehet végrehajtanunk. A morva határszélen levő irtványos iskolákat felekezeti hatáskörébe tartozóknak követeli a nyitrai evang. főesperes, de tűri, hogy azokban kivétel nélkül parasztok tanítsanak... . Imminens itt a veszély s végső ideje, hogy ez állapotok, bármily áldozatok árán is, állami úton végmegoldást nyerjenek«. * Füle Antal paksi s.-lelkész, kinek halálát röviden már jeleztük, mint nekünk irják, Paks és környékének nagy részvéte mellett temettetett el. Füle A. Halason született 1864-ben szegény sorsú szülőktől Iskoláit Halason, Sárospatakon és Budapesten végezve Paksra rendeltetett s.-lelkésznek Munkácsi Sándor úr mellé, hol híven sáfárkodott a rábizottakkal, kivíván szeretetét mind a gyülekezetnek, mind beteges főnökének, ki a törekvő ifjút ismeretei gyarapításában mindenkor készséggel támogatta s betegségében nagy gonddal ápoltatta. Papi vizsgáját a mult év őszén sikerrel letéve, szegény szülőit, kik csekély vagyonkájukat e fiuk neveltetésére költötték, némi alappal biztathatta: még egy lépés s aztán magamhoz vehetem apámat és anyámat. Az ősz végén azonban hideg időben Sz.-Fehervárra katonai szemlére ment, meghűtötte magát, ágvba került, honnan többé föl nem kelt. Temetése a városi és egyházi testületek, a társulatok, a nép és a vidék impozáns részvéte mellett ment véghez. A helybeli ref. és evang., továbbá a vidéki ref. tanítók (Tóth István kajdacsi, Somogyi László ordasi) szép cantust rögtönöztek tiszteletére. A lelkészi functiót Horváth Sándor paksi evang. lelkész végezte, a háznál megható imát, a sirnál kitűnő síri beszédet tartva. Végül Tóth István kajdacsi tanító (kinek néhány sikerült versét közelebbről mutatta be Szász Károly a Kisfaludytársaságban) búcsúztatta el ez alkalomra írt szép költeményével. A boldogult iránti tiszteletnek két szép tanújelét kell még kiemelnem : egyik, hogy a gyülekezet tagjai közadakozásból temették el kedvelt káplánjukat a másik, hogy egy öreg özvegy asszony Szűcs Jánosné, saját családi sírboltját ajánlotta föl az elhunyt földi ma| radványainak. Béke poraira, vigasztalás a kesergő szülőknek'! L. * A salgó-tarjáni egyesült proL egyház elöljáróságának ez ínséges egyház fölsegélése érdekében beküldött s a nagy közönséghez intézett kérő szózatára, melyet Svehla János nógrádi főesperes és Szeberényi Gusztáv bányakerületi ev. püspök is hévvel ajánlanak a hitroköni szeretet áldozatkészségébe, tisztelettel felhívjuk olvasóink becses figyelmét. A kérvény szerint »hazánk, sőt részben a külföld különböző tájairól S.-Tarjanba települt, többnyire vasgyári és kőszénbányamunkás-család (720 ág. hitű. és íjj helv. h. evang. egyesülve) az 1872-ik év végén, húszszor annyi más vallású lakosok között oly ponton, hol mértföldekre körül protestáns egyház nem létezik, egyházat alapított. Keletkezése óta ezen gyülekezet erejét megfeszítő áldozatokkal tartja fel papjat s 1882-ik évben, nagyrészt kegyadományokból, felépité templomát. A templomberendezés még máig is igen hiányos: a többi közt nincs orgonánk, s ezért az éneklésben egyöntetűségre a buzgóság nagy kárával nem juthatunk; nincsenek harangjaink sem. Még nagvobb hiánv, hogy nincs iskolánk. A vasgyari és bányatársulati, valamint a katholikus és izraelita iskolákba, a zsúfoltság miatt, a falubeli protestáns, többnvire szegény iparoscsaládok gyermekei, fel nem vétetnek. Innen van, hogy 25—30 evangel. gyermek évről-évre nélkülözni kénytelen az iskolai oktatás áldásait. Egyházunk anyagilag oly szegény, hogy semmiféle, jövőjét biztosító alappal nem rendelkezik. A lelkész, a bányat4rsul.it szívességéből kényrekegyre, félórajárásnyira a templomtól, bír lakással. Minden órán ki vagyunk téve a lakásfelmondás veszedelmének. Legelső halaszthatatlan törekvésünk tehát a pap lak -épités, melyre még telekkel sem rendelkezünk. A társulatok szolgálatában levő hívektől havi részleteken levonatni szokott egyházi adójárulékok nagyrésze, a rendes kiadások által emésztetik fel. De a tisztelettel elősoroltakon kívül, még mostohább helyzet súlyosodik reánk abban, hogy a protestáns szellem és erkölcs, a felekezeti önérzet számos hívünk szívében egyre pusztul. Ezt előmozdítják a különböző vallású, nyelvű s nagyobbára csekély műveltséggel biró munkásnép-elemek zsúfolt együttlakása, a terhes, gyakran ünnepnapokon is folyó munka, éjjeli szolgálat, az iszákosság stb. Ily helyzetben, különösen a távolabb eső völgyek rejtett bányatelepein lakó s így eléggé nem gondozható híveinknél a vallási elfajzás s a kath. szellem térítő hatása is nagymérvben tapasztalható. Máriaimádás, misehallgatás stb. terjed híveink között! Fájdalmas érzés fog el a protestáns vallás-erkölcsi élet ilyenmérvű fokozatos hanyatlása felett. Anyagi szegénységünk miatt azonban a kellő eszközök hiányában majdnem tehetetlenül vagyunk kénytelenek viselni nehéz sorsunkat.« Az adományok Weisenbaeher János felügyelő vagy Ruttkay Sándor lelkészhez küldendők Salgó-Tarjánba. * Gyász hirek. Miskolczy Dienes szentmárton-kátai ref. lelkészt megrendítő csapás érte neje halálával. A beküldött gyászjelentésen maga és hét kiskorú gyermeke, valamint özv. napa nevében mély fájdalommal jelenti Miskolczy Dienesné szül. Vogler Jozefa asszonynak élete 40-ik, boldog házassága 19-ik évében hosszas szenvedés után f. hó 16-án történt gyászos elhunytat. A ritka jóságú anya, kitűnő feleség, páratlan gazdasszony és felejthetlen kedvességű nő halála nemcsak a lesújtott férjet, árvákat és anyát borította mély gyászba, hanem őszinte bánatot és részvétet keltett a nagyszámú ismerősök körében is, kik a kátai papné kedves egyéniségén valódi szeretet és tisztelet érzelmeivel csüngtek. — Te-