Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-09-30 / 40. szám
lyozására, az acheni szent kiállításra s a solingeni botrányos esetre vonatkoznak, mely utóbbi abban áll, hogy a rendőrség megakadályozta a helyi »Evangy. szövetség«-nek a templomban való megalakítását. Ezek a Bismark-Leo-féle egyházpolitikának gyümölcsei ! 2. Az ó-katholicismus ügye. Beyschlag idézett lapjának legújabb füzete érdekes áttekintést nyújt a német és osztrák ó-katholicismus jelen állásáról. így többi között kiemeli, hogy Csehország német részein a kormánynak erőszakoskodásai dacára közel io ezer ó-kath. lélek lakik. Az ó-kath. ügy központja Warnsdorf gyülekezete, melynek papja Nittel látja el a diasporát is. Ó-kath. gyülekezet van ezenfelül lliedben és Bécsben. Ujabban a kormány valamivel türelmesebb állást foglal el az ó-kath. mozgalommal szemben, s a kellő anyagi biztosíték mellett a püspökválasztást sem ellenzi. A svájci ó-kath. ügy 6o lelkészt számlál s Herzog püspök buzgólkodik a mozgalom erősítésén. Németországban Reinkens püspök e nyáron beutazta rajnai, badeni és bajor egyházait, s előadásai és beszédei mindenütt lelkesen fogadtattak. Münchenben mára második templomra gyűjtenek, s a bonni theol. seminárium ügye újabb örvendetesebb stádiumba lépett. A heidelsbergi ó-kath. congressuson ó-kath. irod. egyesület alakult, a melynek célja a vallásos-erkölcsi életnek népszerű iratok általi erősítése és fejlesztése. A tart. kormányok még mindig habozó, sőt közönyös magatartást tanúsítanak e dicséretes vallásos mozgalommal szemben, a mihez még a római fanatismus is járul és sokat árt a mozgalom terjesztésének. 3. Vegyesek. Luthardt lipcsei theol. tanár „Alig. ev.-luther K. Z" jelen folyamának 35. száma »Personalia« rovatában melegen emlékszik meg magyar műveltségű Trefort-wnk elhunytáról. »Nagy érdemeket szerzett a magyar közoktatásügy terén. Á kolozsvári egyetem mellett számos szakiskola neki köszöni létét, s főleg a reáliskolák jelentékeny lendületet nyertek az ő minisztersége alatt. A gymnasiumok iránt nem tudott — írónk szerint — fölmelegedni, mert azokban a Magyarországon nagy szerepet játszó félművelt politizáló proletariátusnak szülőhelyét látta, s inkább a polgári és kereskedelmi osztálynak erősítésében látta a nemzet jövőjét biztosítva. Szívén hordozta a női nemnek neveltetését is, s az ország minden részén alapított leányiskolákat. S hogy a szép művészet kulturális jelentősége sem kerülte ki figyelmét, mutatják a fővárosi művészeti akadémiák. Széles látkörrel bírt, a milyennel Magyarországon kevesen dicsekedhetnek, a mit a külfölddel való folytonos érintkezésének és összeköttetésének tulajdonít, mi mellett az első rangú irók közé is tartozott. „Levonva a levonandókatu meleg elismerése e német referáda felvilágosodott szellemű bölcselkedünk miniszteri működésének. A hallei Erancke-féle árvaháznak nagy vesztesége van Kramer Gusztáv igazgatójának julius 31-én történt lehunytában. 1853-ban lett az árvaház igazgatója. Mint a pádagogika egyetemi tanára a határozott keresztyén álláspontot foglalta el. Művei közül Erancke A. H. életéről és működéséről irt, s 1881 — 82. 2 kötetben kiadott monogrophiája tűnik ki. Julius 23-án hunyt el a református protestantismusnak egyik nagy tudósa: Ebrard erlangeni egyetemi tanár személyében. A ref. orthodox irányhoz tartozott, s ez" állásponton irta »ker. dogmatikáját« (1851, 2. kiad. 1862), »Gyakorlati theologiáját« (1864), »Az evangy. történet tud. birálatáta s számos más theol. műveit. Julius 25-én halt el Berlinben Bonitz, volt tanár s a porosz kultuszminisztérium egy b. t. tanácsosa. Irod. működéséből főleg Platón és Áristoteles műveire irányuló tanulmányait emeljük ki, mi mellett a reáliskoláknak fejlesztése sem kerülte ki figyelmét. Számos magyar tanítványaik áldják e jeles elhunytak emlékezetét. A német protestáns egylet okt. 10. és 11. napján tartja egyetemes közgyűlését (»Protestantentag«) Brémában, Dreyer góthai generalsup. s Zittel karlsruhei dékán lesznek aszónokok. Bender volt bonni egyet, theol. tanár, kinek Luther beszéde 1883. oly nagy vihart idézett elő a német tudós prot. körökben, a bölcs, fakultásba helyeztetett át. Ez is egy neme a német szellemi szabadságnak és türelmességnek a theol. gondolkodás terén! 4. A Gusztáv Adolf-egylet f. évi egyetemes közgyűlését (42-ik) szept. 3—6. napján Halle városában tartotta. Az ünnepi szónokok közül Scholz berlini tanárt Vieregge bonni lelkészt s Baur rajnamelléki generalsuperintendenst emeljük ki, kik Halle városának különböző templombaiban szónokoltak. A gyűlés legérdekesebb mozzanatához, mint Haliéból irják, a központi elnökségnek C1 iegérn által jelesen kidolgozott terjedelmes évi jelentése tartozott, ki ezenfelül az egyleti tevékenység emeléséről hosszabb előadást is tartott az Ulrich templomban. A nagy szeretetadományt a schweitzi porosz, stadlói gácsországi és straubingi bajor egyházaknak Ítélte a közgyűlés. A Gusztáv Adolf-egyleti képviselők I? rick igazgatótanár kalauzolása mellett megtekintettek a hirneves s mintaberendezésű Erancke-féle árvaházat, mely Halle városának egyik legszebb díszét képezi, ezen felül társas kirándulást rendeztek a szomszédos Luther helyre, Eisleben városába. Vájjon képviselte-e valaki a magyar ev. prot. egyházat a hallei közgyűlésen ? 5. Irodalmi szemle. Az Ullman és JJmbreit által alapított s Kösitin és Riehm, majd a Haliéba meghívott tübingai Kautzsch által jelesen szerkesztett egyetemes theol. tárgyú és irányú „Studien und Kritiken" jelen folyamának 3. füzetében kétségtelenül Grünberg lelkésznek „Luther és Zwingli reformátori nézetei és törekvéséi az istentiszteletre vonatkozólag" című hosszabb dolgozata tűnik ki, a melyet nem lehet eléggé ajánlanunk a gyakorlati theologia művelőinek, tanároknak és lelkészeknek egyaránt. Alapos forrástanulmányon és ritka szakavatottságon alapuló tartalmas értekezésében mindenekelőtt Luthernek és Zwinglinek a reformátiót megelőző kultuszra vonatkozó elvi megítélését tárgyalja, a hol történeti alapon a reformátorok iratai nyomán tünteti föl Luthernek és Zwinglinek i. v. nézeteit. Majd a reformátoroknak a kultusz jelentőségére és alakulására vonatkozó általános nézeteit fejtegeti a tudós szerző, hogy a reformátió elveinek megfelelőleg átalakult istentiszteletre vonatkozó elveikre térhessen át, s itt szól az istentisztelet előfeltételeiről, u. m. az istentisztelet subjektumáról, helyéről, idejéről és eszközeiről, s főleg itt tűnik ki a középkori s a protestáns istentisztelet között való mélyreható különbség. Végül áttér az istentisztelet részeinek vagy elemeinek a reformátorok nyomán való behatóbb ismertetésére, a hol ugyanis az irásolvasást és magyarázást, a sákrámentomok, ima, ének, bűnbánat, absolutio és hitvallás s a symbolikus istentiszteleti cselekvények tárgyaltatnak. Az értekezés majd 100 lapra terjed s ügyes összefoglalása a reformátorok i. v. nézeteinek. A protestáns istentisztelet történetét találjuk itt kifejezve genetikai alakban, a mi annyiban is megbizható, a mennyiben folyton a reformátorok irataiból meríti adatait. A ,,Studien unl Kritiken1 1 másik figyelemreméltó alapos értekezésére Ritschl J. tollából „Studien über Schleiermacher" cím alatt a II. és IV. füzetben jelent meg. A derék tanulmány Schleiermacher ismeretes »beszédei«-re szorítkozik, s e beszédek tartalma bírálati ismertetésének mondható, mi mellett
