Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-23 / 39. szám

a testvér egyházmegyétől... de itt is szerető testvérekre talál.... A kedves nap bevégződött; de kellemes emlékei megmaradnak, s alig várjuk a jövő gyűlést, hogy ezeket az emlékeket felfrissíthessük. y—r. REGISEGEK Még valami a Bornemisza Péter vallásfelekezeti álláspontjáról. wBornemisza Péter dunavidéki első református püspök élete és munkák című mult évben megjelent dolgozatomban igyekeztem kimutatni Bornemiszának református gondolkodás módját, azon művéből, mely utolsó nyomtatott műve volt, s a melyben az, amit én állítottam, minden elfogulatlan szemlélő által feltalálható. E kis dolgozat dr. Árenstein József mecénásom áldozatkészségéből külön füzetben is megjelent már, mikor Zoványi Jenő egy nagy hangú bevezetésben ugyan azokat recitálja, melyeket én Bornemiszáról elmondtam, s azután kiokoskodja, hogy az általam reformátusnak deciaráit Bornemisza lutheránus volt. Mindig tisztelni tudom a mások egyéni meggyőződését; kalapot emelek annak, aki megdönthetetlen okok alapján igazabban tanít annál, amit egyéni véleményemre támaszkodva valaha mondtam vagy mondok; de hangsúlyoznom kell, hogy Zoványi bírálata engem a legkevésbé sem győzött meg, kimondott véleményem helytelenségéről, s most is állítom, a mit akkor állítottam, azt t. i. hogy „Bornemiszának egész esztendőre való prédikációiból (kiadta 1584-ben), nagyon kiérzik a határozott református irány s gondolkodásmód." Zoványival két választ is váltottunk e tárgyban, de mivel ő nagyon messze elment bírálatában a kitűzött céltól, (melyre válaszomban, mivel nékem mulhatlanul ki kellett terjeszkednem, én reám fogta, hogy a mellékkérdésekkel akarom tisztázni az ügyet), s mivel oly hangon tartotta cikkeinek tenorát, melyet sehogyan sem tudok megegyeztetni komoly, tudományos vitatkozásokkal : nem válaszoltam azokra többet, de kijelentettem, hogy álláspontomat tüzetesen igazolom, ha Isten életemet megtartja, a felső dunamelléki püspökök életrajzában.*) Most sem szólnék egy szót sem az egész dologról, ha Révész Kálmán fel nem elevenítette volna e vitát a »Századok« áprilisi füzetében, a hol ő ismertette Zoványinak : „ Tamdmányok a magyar protestáns egyház és irodalom történetéből" című becses és értékes füzetét, mely ismertetésében leghosszasabban foglalkozik Zoványinak velem folytatott polémiájával, s végeredménykép kimondja, hogy : »A Thúry és Zoványi közt lefolyt polémia eredménytelen maradt annyiban, hogy Bornemiszát sem Kálvin, sem Luther részére határozottan lefoglalni ' o nem tudta; viszont igen szép eredménynyel járt anynyiban, hogy azon kor egyház és irodalom történetének több kérdése újabb világításba lett helyezve általa.« Ennyit mond Révész Kálmán. De ha ő megvárja másoktól, hogy alaposan szóljanak hozzá a dologhoz, *) Kívánjuk, hogy szerző e törekvése sikerüljön. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a hazai reformáció legtöbb alakjának e speciális hitfelekezeti álláspontját meggyőzőleg kimutatni nem igen lehetséges, mert a confessionalis eltérések nálunk, kivált Dunántul, csak a század utolsó negyedében kezdettek határozottabban kidomborodni. Bornemisza P. is hol Kálvin, hol Luther felé hajlik, de határozottan egyikhez sem sorozható. Szerk. úgy velem együtt igen sokan jó néven vették volna tőle (nem mondom, hogy megvártuk volna), ha ezen ingadozó Ítélete helyett: »minden kétségen kívül vannak Bornemiszának olyan tettei és nyilatkozatai, melyekben egészen a kálvini irányt követi, viszont vannak olyanok is, a melyekben teljesen a lutheri irányhoz csatlakozik« mondom jó néven vettük volna, ha e helyett Bornemiszának a pápai főiskola könyvtárában levő unicuni prédikációs könyvéből mond Ítéletet, a saját egyéni véleménye helyett. A helyett hát, hogy vitatkozni láttassam, s ez által szó szaporító legyek, egy kis részletet mutatok be Bornemisza első nyomtatásban megjelent művéből, mely annak melánchtoni közvetítő gondolkodására mutat. Az általam használt munka egyetlen példánya, meg van a M. Tud. Akadémi könyvtárában ') melynek 278. levelén ezeket írja Bornemisza : „Az úrvacsorája mint használjon ? Az úrvacsorájaba ha Istentől segítséget kérvén a kenyérrel felindítod a te lelkedet, és meggondolod, hogy a Krisztusnak teste ki mennyből szállott, az élő kenyered tenéked, és ha a borral fölindítod szívedet, és meggondolod, hogy az ő vére bizony italod tenéked, ki a te lelki éhségedet és szomjúságodat elveszi te rólad, tehát akkor oly igen nagy drága vacsorád leszen tenéked, hogy bizonynyal megérzi a te lelked a Krisztus teste és vére érdemének minden javát, Istennek irgalmasságát hozzád való jó akaratját és szent lelkének malasztját. Es bizonynyal megfogod érzeni a te lelkedben, hogy oly kenyér és oly bor volt az, hogy a kenyérrel és a borral egyetemben a te lelked közösült a Krisztusnak szent testével és szent vérével, mert bizonyára oly étel és oly ital az, ki csudaképpen egygyé teszi ő szent felségét mi velünk Efez 5. Hogy a mint a szőlőtőből fogant szőllő vesszőn szép gyümölcsöket teremt, a szőllőtő ereje és zsírja által, így mi is ő belé beoltatván istenes emberekké legyünk és isteni szent jókba épüljünk. De ez nem a kenyérnek testté való változtatásával, sem nem okosságnak módja szerint valami darab húsnak rágásával és csöppent vérnek testi italával, hanem mennyei és titkos képpen való egyesüléssel lesz, tígy mint ő szent felsége tudja, a te lelkednek segítségére és gyenge hitednek erősítésére szükségeseknek lenni." Ki nem látná, hogy itt az eszményi átváltozást tanítja Bornemisza, melyet még világosabban megmagyaráz, idézett művének 280. levelén a következőkben : »Az (úr) vacsorájában, az kenyér szemednek mutattya, és testi száddal és gyomroddal érezteti, hogy az Chrisztus teste élete az te lölködnek; azonképpen az bor ugyan szemednek mutattya meg és az testi torkodval és gyomrodval, érzékenységével megpéidáztattya tenéked, hogy a Jézus Chrisztus vére elveszi minden szomjúságát az te lölködnek.« Bornemiszának ezen magyarázatát még ma is híven őrzi eme szép úrvacsorai énekünk. »Ur testét így hittel esszük, Magunk ő testévé tesszük.« (167. Dics. 11. vers.). Még szembetűnőbb előttünk a következő kifejezése, melyben már határozottan elítéli azokat, akik az úrvacsorában a Krisztus testével és vérével való része*) Munkájának címe : »Első része az evangyéliomokból és az epistolákból való tanúságoknak, melyeket a keresztyéneknek gyülekezetébe szoktanak prédikálni, minden ünnep nap ; kit az Ur Jézusnak lelke által az együgyű keresztyéneknek idvességes tanulságokra irá Bornemisza Péter pestifi. Kelt Semptéről, 1573. Negyedrétű 460 levél, melyet ajánlott latinul gróf Salm Gyulának és magyarul és Salm nejének bethlenfalvi Thurzó Erzsébetnek.