Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-09-23 / 39. szám
Harmincegyedik évfolyam. 39. sz. Budapest, 1888. szeptember 23. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVAT.AL: IX. kar. Kinizsy-utca 29. sz. 1. ein. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. ~H8 Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésük az ntólsó negyed beálltával lejár, előfizetésük megújítására kéretnek föl. ""HÜ A katedrai ékesszólás. (Székfoglaló a párisi theologiai facultáson.) Tartotta : Dr. A. Vizűié, a homiletica lanárn. Uraim! Mikor Vinet 1837 novemb. i-én a lausannei akadémián a gyakorlati theologia tanári székét elfoglalta, így szólt : »Arról van szó, hogy az én tiszteletre méltó collegáimmal a Jézus Krisztus egyházának méltó szolgákat adjunk. Ha a lelkipásztor felelőssége nagy, hát a mienk mekkora? Mekkora különösen azé a tanáré, ki egyenesen arra van hivatva, hogy a lelkipásztori hivatal jelöltjeinek, hivatásuk gyakorlatáról a legegyenesebb tanácsokat adjon és előadásaiban meghatározza életüknek egész formáját és egész jellemét? E gondolatot, mely engem megragadott, bizonyos szeretettel tartottam vissza, épen nem akartam azt elsiklani engedni, alig engedtem meg némely másoknak a csatlakozást, hogy azt mérsékeljék, szelídítsék; - minden szórakozás nélkül akartam ízlelni annak ridegségét és ha szabad így szólni, szent fájdalmát; és saját magám iránt való bizalmatlanságból elutasítottam vagy legalább elhalasztottam azon érezhető vigasztalásokat, melyek nekem akkor, sőt még ma is ajánltatnak, melyeket a távolból halával veszek észre, de a melyeket csak akkor fogadok el, mikor Isten azt megengedendi.« A nagy tudósnak és nagy keresztyénnek ez oly mélyen evangeliumi és oly komoly szavait merem én uraim, magamévá tenni, azok védelme alá helyezem magamat, azokat szeretném tanításaimnak mintegy előszavául és inspiratiójául tenni. Engem is, ki egészen megindulva, áthatva vagyok az új szolgálattól, mely előttem megnyílik, egy szent félelem fog el a munka nagysága és a munkás méltatlansága miatt. Tudom, hogy e hivatal sem lesz majd később bizonyos kellem és bizonyos öröm nélkül, reménylem ezt Isten jóságából és az önök rokonszenvétől uraim; de e pillanatban e magasztos feladatnak csak félelmes oldalát látom, azért alázatosan kérem az irgalom atyját, hogy töltse be az ő erejét az én erőtlenségemben. A gyakorlati theologia, melyet önöknek uraim előadok, nagyon fontos részét képezi az evangeliomi tudománynak. Szerintem az ennek zárköve és koronája, íme, hogy képzelem én magamnak a theologiai szellem haladását, sőt az encyclopediának organismusát. Ez nem kívülről történik a theqlogiai ismeretek különböző elemeinek többé vagy kevésbbé önkényes felosztásában, mit a keresztyén tudomány egysége keresni és megtalálni kíván : hanem belülről, még pedig a'h'vő keresztyén lénynek legmélyében. Hogy értelmét haszonnal alkalmazhassuk az evangeliomi élet valóságaihoz, magától értetik, hogy azokat felfogni és megpróbálnia kell. Hogy keresztyén theologiát készíthessünk, előbb keresztyénnek kell lennünk. Ugy de a legelső tárgy, mely az értelmet felhívja, magának a váltságnak ténye, ezek azok a vallási és erkölcsi igazságok, melyek erőnket és vigasztalásunkat képezik: íme hova visz legelsőbb is és ellenállhatlanul a tudományos szemlélődés. Keresni lényünk természetét, kutatni a lélek mély szükségeit, a bűn sebeit, szégyenét, szorongásait; megmutatni, hogy az evangelium hogyan találja fel Jézus személyében és nem más históriai nyilvánulásokban e fájdalmak enyhülését, e nyomoroknak gyógyítását, legjózanabb és legtisztább vágyainknak vidám kielégítését: ez a theologusnak legelső munkája : theologia opologetica (altalános psychologia, a különböző vallások tudománya, az evangéliumnak az emberi természet örök szükségeihez való alkalmazása.) Miután tanulmányoztuk és előadtuk az evangeiiumot e kiválóing subjectiv szempontból — az evangeliom hogyan ad a bűnös embernek kielégítést, világosságot, idvességet és örömöt — a theologus azonnal tudományosan kíván magának számot adni az objectiv tényről, elemében és nyilvánulásaiban, Jézusról, történetéről, előkészítéséről, munkájának e világban való visszahatásáról: theologia historiea (philologia, critica, exegesis, biblica theologia, ecclesiastica história.) A subiectiv tény (theologia apologetica) és az objectiv tény (theologia historica), hogy a tudományos szellem egységének törvényét kielégítsék, egymást kölcsönösen áthatni, és magokat egy rendszerbe formulázni tartoznak. E rendszeresítési törekvés a systematica theologia (dogmatica és morál). Végül a keresztyén theologus nem feledheti azt, hogy e szerzett ismereteknek az evangeliom dicsősségére kell szolgálni, és az igazság terjesztésére és haladására a világban és a tudományos cyclus be lesz zárva a praetica theologiával (homiletica, pedagogicn, egyházjog, pastoralis prudentia). A theologiai organismusnak fejlődését én hát szívesen képzelem magamnak ekképen : theologia apologetica, historica, theologia systematica, theologia practica. Kell e hozzá tennem, hogv ez osztályozás nem