Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-16 / 38. szám

Diszei, s egy könnyen el nem feledtetnek. Dávid, Vernet híres festész-ecseteik, A franczoknak szintén nagy büszkeségeik stb. Ezekkel feltűnő fényes eredményű vizsgálatokat produkálhat a tanító ! A mívelődés történeti elemek mellett azonban egyébb mozzanatokkal csak úgy röviden elbánni még sem lehet. Ha a Hunyadiak dicsőségét és nagyságát akarom bemutatni, ki nem hagyhatom a küzdelmeket, a háborúkat, és ha be kell mutatni mily eredménynyel harcoltak, azt kell fejtegetni, hogy harcoltak. Ha nem beszélek tettekről, hiányzanak a személyek, s velők együtt a jellemek. És ne felejtsük el, hogy a történettanításnak nevelő hatással is kell bírnia. Trefort Ágoston ehhez megjegyzi, (Ujabb Emlékbeszédek és Tanulmányok 65. lap. Mignet Ferenc, felolvastatott a M. T. Akadémia, 1885. jan. 26-án tartott ülésén), hogy »minden ember ajkán forog az ismert mondás: »A történelem az élet mestere.« De ez szorosan véve a közkeletű frázisok, mondhatnók a conventionális hazugságok egyike. Mert vajmi kevesen követik a történelem tanácsát. Mindazáltal „az a haszna mégis meg van a történelem tanításának, hogy az, a ki a multat ismeri, rendesen igazságosabb szokott lenni a jelen megítélésébenHa nem érünk el egyebet, megelégszünk ezzel is. A történet tanításának egyik főelve, hogy az anyag minden fokon egészet képezzen, hogy az egyes elemek mindig szerves összefüggésben maradjanak. E nélkül a tanítás hiányos, a vizsgálat gyenge — a szakértő szemében. A legújabb időben a földrajz a methodikusok legkedveltebb gyermeke ; tanmenete biztosítottnak tekinthető ; de a tananyag kiválasztása és elosztása a gyermekek felfogó képesség tekintetében még némi kívánnivalót hagy. Sokszor találkozha tunkalsóbb fokon a felsőbbnek anyagával, a mi egyéb tantárgynál nem történhet oly könnyen, de a hiba sem tűnhet fel oly hamar, mint a földrajznál. Másképen tárgyalandók az egyes részek, azt a részleges methodika már annyira megállapította, hogy e tekintetben kétség már nem is támadhat. Ritter és Peschel fölfedezései a népiskola számára is nagy jelentőséggel bírnak. De ezen a téren észlelhetők az ellentétek. Míg az egyik iskolában az összehasonlító földrajz kedvéért a topographia elhanyagoltatik, addig a másik iskolában a vizsga fényes eredménye kedvéért a szép versecskék divatoznak még, mint pl.: Franciaországnak a lége kellemes, Mienkhez sokat vet ; azért bora nemes, Finom és keresett a kereskedésben, Mert a franc tudományt köt a termelésben.... A franc jó katona, nemes, víg és mívelt, De sok élvvágygyal és könnyelműséggel telt.... A Seine és a Loire fő folyó-vizei, A Pyrenaeusok legmagasb hegyei stb. (Ezen két utolsó sor a 40 sornyi versben az egész hegy- és vízrajzi része!) A természettudományi vizsgálat számára mindama tantárgyak alkalmatosak, melyek általános tulajdonságokat, állapotokat tüntetnek fel, vagy nagyobb csoportot képeznek. Hasonlóképen tárgyalások általános szempontból különösen összehasonlítások jó sikerrel felhasználhatók. Csudálatos, hogy a természettudomány még mindig az a tárgy, mely legkevésbé érdekel, dacára annak, hogy ujabb időben még a legutolsó falusi iskolában is az iskolának taneszközökkel való ellátása által a tanítás eredményének biztosítására törekednek. Érdemes volna ezen tapasztalat okait kutatni. Ha valahol úgy ezen téren otthonos a kapkodás, mert a természettudományok tanterve legkevésbé van megállapítva, mi magyarázatát a tárgy végtelenségében leli. Ezért sehol sem jogosultabb a követelés, hogy a tanítónak minél szabadabb kezet adjunk az anyag kiválasztásában, már csak azért is, mert a természettudomány egyes ágait u. m. állattant, növénytant, ásványtant, physikát, chemiát, anthropologiát nem minden tanitó egyformán szereti. És bizonyára nem fognak a tanulók a természet azon ága iránt lelkesedni, mely iránt tanítójuk sem tud lelkesedni. A tananyag kiválasztása sok nehézséggel jár; de annál jobban állapította meg a részletes módszertan az egyes tárgyak kezelési módját, mely ismét a puszta értelem nélküli beemlézését a szavaknak elveti, s a tünemények szabad megfigyelésére, leírására, összehasonlítására, értelmes felfogására és következtetésre okkal-móddal fordítja fő figyelmét. Az éneklés napról-napra több tért hódít. Az ének a publikumnak épúgy, mint a gyermekeknek egyaránt kedves s némely tantárgy után valóságos üdülés. Néhány perc alatt egy-két choral és népdal énekelhető némi fényes eredménnyel is, mert a nagy publikum könnyen kielégíthető, nem igen sokat értvén a dologhoz. De azért mégis már az első osztálytól kezdve követelhető az ütemek szabályossága mellett a intonatio tisztasága, mire legtöbbnyire nem ügyelnek. Hogy ez a vizsgán meg legyen, természetesen már a legelső tanításnak is szigorúbbnak kell lennie, különösen az ütem, a hangok hosszúsága, a szünetek megtartása tekintetében. Rhythtnikus változatú és finomságú dalok csak a felsőbb osztályokban veendők elő s csak itt lehet súlyt fektetni a dynamikus mozzanatra, de azért még sem lehet az alsóbb osztályokban sem az erősebb és gyengébb hangú éneklést teljesen elhanyagolni. Hallás nélküli énekest nem szabad a vizsgán a többiekkel együtt énekeltetni, mert elrontja az egészet. Igen háládatos ének a vizsgán a népdal. A tornázásról sem kellene megfeledkezni a vizsgánál. Nag}'obb iskolákban a tornázást rendesen egy tanitóra szokták bízni, a ki tudni is fogja, mikép kell a vizsgálatot vezetni. Itt is érvényes az elv, hogy nem a vizsgáért tornásznak a gyermekek egész éven át. De áll az is, hogy azok a gyakorlatok, melyeket a tanító bemutat, jól és alaposan legyenek begyakorolva. A torna vizsgálat a leányiskolák felsőbb osztályaiban rendesen a tánc előiskolájának a vizsgálatául tekintetik; a publikum szívesen látja és a leánykáknak is sok örömet okoz. A rajzok, kézimunkák kiállítása is szokásban van. És ha valahol, úgy itt történik a legtöbb visszaélés. Ezen a téren lehet a legtöbb meg nem érdemlett dicséreteket aratni és fényes vizsgálatokat tenni. Mintairások és mintarajzok előállítása már hónapokkal a vizsga előtt fejtörést okoz tanítónak és tanulónak egyaránt, s megindúl az egyes tanítók között a verseny; győztes marad természetesen az, kinek lelkiismerete a javítás körül a legtágabb. »Kedves kisasszony, nekem erős hitem van, On azonban azt is erős próbára teszi,« volt kénytelen mondani nem régen valahol Németországban a tanfelügyelő, ki különben lelkész volt, mert a kisasszony osztályának mintarajzai oly kitűnők voltak, hogy a legszebbek rámában üveg alatt lettek bemutatva. Mikép vélekednek máshol is a mintadolgozatokról, mutatja az, hogy nem régen a boroszlói városi iskolai bizottság az iskolai évközben egy rendeletet bocsátott ki, melyet bizonyára máshol is a tanítók örömmel üdvözöltek s mely következőleg hangzik: Tudomásunkra jutott, hogy egyes tanítók és tanítónők már mostan dolgoztatnak a közvizsgálatok alkalmával kiállítandó vizsgálati rajzokon és kézimunkákon, mit, tekintetbe véve, hogy ezáltal a tantervben előirt tanítás zavartatik, egyéb paedagogiai