Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-09 / 37. szám

áldását kérő imája utan Várady Gábor gondnok nyitotta meg a gyűlést. Beszédében megemlékezett Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter haláláról. Néhány találó vonás­sal jellemezvén az elhunyt miniszter korszakalkotó műkö­dését, s indítványozta, hogy a közgyűlés az ő halála által közoktatásügyünket ért nagy veszteség felett mély fáj­dalmát jegyzőkönyvileg is fejezze ki. Ez indítvány elfo­gadtatott s a jegyzőkönyvi kivonat a gyászoló családhoz elküldetik. A megérdemelt kegyelet e kifejezése után a gyűlés előre kitűzött tárgyai vétettek elő. 1. A legközelebbi e. m. gyűlés óta megválaszta­tott e. m. tisztviselők esküdtek fel. Biró Lajos nagysző­lősi lelkész papi, Fórizs István világi tanács bíró és dr. Tóth Jenő e. m. világi aljegyző tették le az esküt, s a gyűlési tagok lelkes éljenzése közt foglaltak el helyöket. Az új tisztviselők fáradhatatlan munkásságu, vallásukat forrón szerető férfiak, kiktől egyházmegyénk ügyeinek hű szolgálását erős hittel reméljük. 2. Olvastatott a mult egyházmegyei gyűlés alkal­mával kiküldött ama bizottság munkálata, melynek az volt feladata, hogy az egyházmegyénkben eső minden ev. ref. egyházközségben megjelenvén, közvetlen tapasztalás­ból győződjék meg az egyházak helyzetéről s szerezze be mindazon adatokat, melyek egyházaink jelen- és a jövőben remélhető állapotára teljes világot vetnek. Kiter­jedt e bizottság figyelme mindazokra, amelyek egyhá­zaink és belhivatalnokain jövő sorsára befolyással vannak. Megvizsgálta ugyanis az egyháztagok fizetés kápességét; tehát nemcsak azon terheket számította fel, melyeket egyházuk fenntartása érdekében viselnek, hanem állami adójukat is. Ebből az összevetésből kiderült: mennyi az a teher, a mennyit még elviselhetnének és hol vált szük­ségessé a teher kevesbítése. Megvizsgálta az egyházköz­ségek földrajzi és felekezeti állapotát, miből az derült ki, hol lehet veszély nélkül affiliálni, hol lelkésztanítóságot szervezni. Összeszámította a szórványosan lakó reformá­tusokat, ebből megállapította, hova szükségesek misziói állomások. Sorra nézte az egyházi épületeket; melyek javítandók, hol vált szükségessé ujak építése, s mily ösz­szeg kell [ezekre? Ily alapos áttanulmányozása után a helyzetnek, indítványozta a bizottság, hogy öt anyaegyház affililátassék, 8 egyházközségben lelkésztanítóság szer­veztessék. Még ezeken kivül is belhivatalnokok évenkénti fizetéséhez 1930 frt, építkezésekre e jelen alkalommal 38,480 frt szükséges. Egyházmegyénkben 21 egyház van segélyre szorulva. Az indítványt, bár mindnyájan mélyen érezzük, hogy itt a magyarországi protestantismus határ­szélén nem affiliálni, hanem inkább anyaegyházakat for­málni volna szükséges, elvileg a gyűlés elfogadta, az egyházkerülethez felküldeni elhatározta. Kimondta azon­ban azt is, hogy az idők jobbra fordultával az anyaegy­házközségek újból visszaállítása első kötelessége leend. Részletes tárgyalása egyébbiránt a munkálatnak a jövő gyűlésre lőn halasztva. 3. Az országos közalapba és államsegélyekért be­adott kérvények bírálata tárgyaltatott. A közalapból 13 egyház kér 3781 frtot, ajanltatott 1450 frtra. ^lel­kész kér 2080 frtot, ajánlva lettek a kerülethez 1350 fo­rintra. Megjegyzendő, hogy az egyházmegyei gyűlés az olyan lelkészeket, kiknek jövedelmük a 400 frtot meg­haladja, az országos közalapból való segélyezésre nem ajánlotta. 4. Mellőzve az u. n. házi ügyeket, mint a terebesi egyház és lelkész ügye, a péterfalvi egyház ügye stb., megemlítem, hogy Szekeres Sándor, mint megválasztott forgolányi lelkész ezen hivatalában véglegesen megerő­síttetett ; Visón leány egyház alakult, mi örvendetes tudomásul vétetett, mint oly tény, mely a szigeti misz­sziói működés kedvező eredménye; Nánási Lajos 200 fo­rintot hagyott a gyámpénztár részére ; végül a közpénz­tár rendezésére egy bizottság küldetett ki, melynek feladata, hogy a közpénztár célját, a közpénztárnok jogait és kötelességeit körülíró szabályzatot készítsen. A. jövő évi tavaszi gyűlés Halmiban fog tartatni. Tud ósításom második tárgya a bábonyi templom­szentelés. Nagyon ritkán van nekünk alkalmunk ily örömteljes ünnepélyt látni a mi egyházmegyénkben. Egyházközségeink legtöbbje szegény lévén, nem évek, hanem évtizedek múlnak el, míg épül egy templom a regi elszuhosodott, elrevesedett fatemplom helyébe. Bizony nagy az a buzgóság, mely évtizedeken át tud lelkesedni, évről-évre kész meghozni az áldozatot, sze­degetni^— ugy szólván — egyenként a követ és tég­lát az Úr háza építéséhez. Bizony tiszteletre méltó az a buzgalom, mely 3 - 400 lélekből álló egyházközség munkára képes kevés tagjaiban nyilatkozik az egyházi építkezéseknél, midőn tudjuk, hogy mennyit kell küz­deníök azokon kívül a mindennapi kenyérért, a testi ruházatért is. Hátha még jönnek csapások, tűzvészek és árvizek, melyek elveszik a verejtékkel öntözött föld biztató termését, elpusztítják a lakóházat, el a templo­mot, hogy a megpróbáltatások közt erőért sóvárgó lé­leknek még imádkozó helye se legyen ! A bábonyi egyházközség azok közül való, melyeknek sokszor kel­lett kiüríteni a keserű poharat. Határát az árvíz pusz­títja. Temploma építésének ideje alatt többször elégett, elégett a már egyszer berendezett templom is, csűrbe jártak istenitiszteletre. Az isten háza építésének gondja nem aludt ki a füstölgő romok üszkeivel, csakhamar hozzáfogtak ahhoz és lankadatlan munkásságoknak szép jutalmaként ott áll most már a csinos templom, boldo­gító örömükre, messze ragyogó díszes tornyával. F. hó 2-áti volt felszentelő ünnepélye, közelről és távolról összegyűlt nagy sokaság jelenlétében. Az ünne­pélyen jól esett ott látnunk a nagybányai és szatmári egyházmegyék espereseit.Tiz órakor mentünk templomba, hol nagy örömmel énekeltük a 74. dicséretet, melynek néhány strófája után a £ ardói énekkar énekelt, mire a 233 dics. 3 versének eléneklése után Csernák István esperes lépett a szószékbe. Buzgó imája végeztével ismét az énekkar szerepelt. Aztán Biró Lajos prédikált, Lukács XI. 28 versét vévén alapigeül. Megfelelt pedig beszédében erre a kérdésre: miért buzdul és lelkesül az igaz protes­táns ember templomáért ? I. mert a templom az életre előkészítő iskola; II. mert emberi jogaink vedelmezője ; III. mert az ő földi és mennyei kincseinek összekötő forrása. A szónoki hévvel előadott egyházi beszéd után keresztelés következett. Majd a XXIII. zsoltár énekel­tetvén, úrvacsoráztunk, s ezzel illetőleg a 233 dics. utolsó versének buzgó eléneklésével az istenitisztelet berekeszte­tett. A lelki bő eledel után, a test ís megelégíttetett a lel­készi udvaron készült zöíd leveles sátor árnyékában. Nem hiányzottak a szebbnél-szebb pohár köszöntők, melyeknek hosszú sorát a helybeli lelkész nyitotta meg emelvén poharát O felségéért, a királyért, ki 100 frtot adományozott a templom építési költségeihez. Volt öröm, tánc, muzsika, ének. Örvendett a templomépítő egyház apraja, nagyja. Méltó is volt ez az ő örömök. Biki Ferenc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom